Tudod nem jó kategória, de ahova tartozna olyan emberek járnak akik ezt nem értik meg. Kérhetem, hogy ne tetessétek át? Volt közületek valaki akinek ilyenen jár/járt az agya?
Nagyon el vagyok keseredve és lehet nem ért meg itt sem majd senki de ha más nem már az segít,hogy kiírom magamból akkor megérte.
Szóval azon jár az agyam ha nem jön össze a baba,akkor én nem tudok a férjemmel tovább együtt maradni.Neki van egy 11 éves kisfia az előző kapcsolatából,akit szeretek nagyon és ő is engem.Voltak vitáink vele de mindent rendbe tudtunk hozni.Na az a problémám,hogy ha valami oknál fogva nem sikerülne nekem teherbe esnem(volt sok nőgyógyászati bajom,kezelve lettem)de olyan sok baj van a mai világban megeshet hogy nem sikerül.Én akkor nem tudnám más gyerekét tovább nevelni azzal a tudattal,hogy nekem nem lehet sajátom.Olyanok jutnak eszembe,hogy a kisfiú anyukája értékesebb nő mint én mert ő már azóta szült másnak még egyet én meg itt vagyok 30 egypár éves és nem sikerül.
Attól félek(tudom a gyerek nem tehet semmiről),hogy nem tudnám szeretni és rajta vezetném le a saját bajomat.Nem spermadonornak tartom a férjem kérlek ne bántsatok ezért.Remélem kapok megnyugtató szavakat,és kérlek ne támadjatok inkább ne szóljatok hozzá semmit akkor ha úgy gondoljátok.
válasza: válasza: válasza:
válasza:Először is, az élethez egy jó nagy kanál optimizmus kell. ha már most előrevetíted magadnak, hogy nem lehet babád, akkor nem is lesz. Ehelyett inkább hangold rá az agyad, hogy igenis lesz, vagy imádkozz érte, ha épp vallásos vagy, de ne könyveld el hogy nem lehet. A tudomány segítségével ma már sok mindenre képesek. Ha nekem nem lehetne babám egyébként örökbe fogadnék egyet, de ez megint más kérdés.
Másodszor is, én annyira szeretem a férjemet, hogy el nem tudom képzelni hogy mi ebben az életben ne legyünk együtt, ezen egy gyerek megléte vagy meg nem léte nem tud változtatni, nekem mindig ő lesz az első.
Ha te most azon agyalsz, hogy ha nem sikerül a baba, esetleg elhagyod, akkor csak a mélységes önsajnálatba taszítod magad, ahelyett hogy együtt oldanátok meg a problémát (mintha meg is fogadtad volna ezt neki az esküvődön...).
Az érzést, hogy kevesebbnek érzed magad, ha nem tudsz szülni a többi nőnél, maximálisan megértem. Én is ezt érezném. Ugyanakkor nem taszítanám el magamtól azokat akiket szeretek, hanem inkább rájuk támaszkodnék.
Hát,hogy kinek adnám a szeretetemet?Talán a 2 keresztgyerekemnek.Nem tudom.
Köszönöm,hogy nem támadtok.Tudom,baj van nálam és el is ismerem,hogy ez nem normális gondolkodás.
A férjem nemzőképes e ?Dokinál nem voltunk.Mindig azt mondta elsőre összehozza nekem a babát.Hát nem sikerült nem hogy elsőre de sokadjára sem.Orvoshoz őt ezzel nem fogom tudni sosem elvinni.Ebben biztos vagyok.Szerinte ő makk egészséges,mindig az volt.Ha valami baj lesz az tuti nálam lesz.
4-es
Értem mit mondasz és én sem tudnám valójában elképzelni az életem a férjem nélkül,de nagyon rossz nézni mikor bújnak a fiával és arról beszélnek mennyire szeretik egymást és....természetesen én is kapok szeretetet a kisfiútól de fele annyit sem mint az apukája.Ezt meg is értem,hisz én nem vagyok senkije neki.Mi lesz ha elkap a féltékenység amikor a gyerek szeretgeti az apukáját vagy fordítva?Menekülök majd minden hétvégén itthonról,hogy ne lássam?Hát nem is tudom már annyira el vagyok keseredve.Talán nem kellene ennyit ezen agyalnom.
Senki nem volt hasonló helyzetben csak én vagyok ennyire szerencsétlen?
válasza:nálunk is velem vannak problémák, de a vőlegényem amikor kezdtük a vizsgálatokat, akkor szó nélkül ment vizsgálatra. Sőt ő szorgalmazta, hogy őt is vizsgálják ki.
Egyébként mi lassan 2 éve próbálkozunk, 1 éve kezelnek engem, IR-el. Közben eldöntöttük, hogy akkor esküvő. (31-én lesz egyébként). Most tegnap voltam vérvételen, sajnos megint katasztrofális az eredményem.
Mondtam is tegnap a páromnak, hogy akkor most mi legyen, mert hogy mi van, ha soha nem lehet kisbabánk. Mondtam, hogy elengedem még most az esküvő előtt, hogy esetleg mással lehessen gyereke. Azt mondta, hogy nagyon sajnálná, hogy ha nem lehetne, de engem akkor is feleségül vesz, és később sem fog emiatt elválni.
Szóval csak azt akartam ebből kihozni, hogy járjatok utána mindenképpen, hogy most éppen mi a gond, a férjedet is vedd rá a vizsgálatra.
Ha a vizsgálatra sem tudod rávenni, akkor hogy mentek inszem-re, lombikra ha szükséges lenne?
Esetlegesen még az örökbefogadás is szóba jöhet, azt a gyermeket is úgy kellene majd szeretni, mintha a sajátod lenne, és a párod kisfiától se zárkózz el.
válasza:ahogy mondod, nem kellene ezen ennyit agyalnod. Ne sajnáld tőlük a boldogságukat, légy önzetlen, örülj annak, hogy a férjednek megadatott már apának lenni, és bízz benne, hogy előbb utóbb megadatik neked is anyának lenni.
De semmiképp se a férjeden vezesd le vagy a gyereken, mert erről nem ők tehetnek, és egyáltalán nem is biztos hogy valós probléma van, hiszen nem bizonyított hogy nem lehet babád. Csak előre nézz, sok sikert kívánok :)
4-es voltam.
Megpróbálom valahogy kikapcsolni az agyam,elmenni valahova és csak a férjemre meg a kicsire koncentrálni.Mármint a meglévő 11 évesünkre.Ha kicsit rendbe tudom tenni az agyam akkor már jobb lenne.Ha minden kötél szakad és nem tudom e szörnyű gondolatokat kiverni a fejemből elmegyek orvoshoz,hátha valamiben tud segíteni.
Köszönöm nektek még egyszer,hogy nem támadtatok rögtön.Már most mosoly van az arcomon komolyan,hogy kicsit túlturbózom a dolgokat.Csodálatos emberek vagytok mindannyian akik írtatok nekem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!