Tudod nem jó kategória, de ahova tartozna olyan emberek járnak akik ezt nem értik meg. Kérhetem, hogy ne tetessétek át? Volt közületek valaki akinek ilyenen jár/járt az agya?

Kedves Kérdező!

Megértem a problémádat én is hasonlóval küzdök. Nekünk már több mint éve nem jön össze a baba és nekem is pont azt mondta, hogy majd ő elsőre összehozza. Hát nem így lett. Neki van 2 lánya, aki egy egy véletlen során sikeredtek az elmondása szerint, tehát még csak nem is tervezték, sőt amikor a második becsúszott, már teljesen tönkre ment a házasságuk, ő nem akarta, de végül örül hogy mégis megtartották. Elfogadtak engem a gyerekek, én is őket, de ahogy telnek a hónapok, egyre jobban megváltoztam a sok sikertelenségtől és már-már én is féltékeny vagyok, nincs kedvem velük menni, inkább itthon maradok. Egyszerűen már nem tudom velük azonosulni. Nekem is rosszul esik, ahogy bújnak egymáshoz, puszilgatják az apujkat, és tudom, hogy erről a gyerek nem tehet. Nálam volt egy olyan mélypont, hogy mondtam neki nagy sírás közepette, hogy én soha nem fogom tudni megajándékozni egy babával, sosem leszünk egy család, menjen vissza a családjához. Persze ezt már megbántam és természetesen ő sem vette komolyan.

Mára már úgy érzem, hogy történjen bármi annyira imádom, hogy nem tudom nélküle elképzelni az éltem. És tényleg nagyon rendes hozzám ilyen téren, mindig érdeklődik, hogy mi újság mikor is van a peteérésem, ugye nem jött még meg? stb. stb. Még azt is mondta, hogy őt azt sem zavarná ha sperma donortól lenne baba vagy akár ha örökbe fogatnánk, mert azt ugyan úgy tudná szeretni mint ha a sajátja lenne. Na ezzel nem értünk egyet, mert én nem tudnám elfogadni azt sem, hogy donortól legyen és nem tudom azt sem elképzelni, hogy örökbe fogadjak. Ő is meg van győződve róla, hogy neki nincs baja, nagyon féltem erről vele beszélni, de sokkal könnyebben ment mint gondoltam, 3 hónapja megrendeltem neki a Maca vibe kapszulát, először alig mertem elmondani, de örömmel szedi, mondani se kell neki magától veszi be, mert a cél érdekébe mindent. Megbeszéltünk hogy ebben a hónapban elmegyünk spermavizsgálatra is. Én érzem hogy vele nem lesz baj, nálam már voltak vizsgálatok még az átjárhatóságihoz nem jutottunk el, mert kell hozzá a spermavizsgálat eredménye is. Ez a protokoll a doki szerint. De egyébként minden rendbe. Szóval fel a fejjel, tudom könnyű ezt mondani, én vagy hogy napokig sírok, de ha nem jön össze természetes úton még mindig ott az inszemináció és a lombik lehetősége is. Én nem adom fel soha, hogy édesanya lehessek és egy olyan embernek szüljek gyereket, akit tiszta szívemből szeretek! 7 éve vagyunk együtt, sok mindent megéltünk már és ezzel is megküzdünk majd csak. Nehéz pozitívnak lenni, de mindig próbálok erre törekedni! Kitartást és sok sikert kívánok neked!

Utolsó válaszoló vagyok! Én is ledöbbentem amiket írtál, mert azt én is írhattam volna, annyira hasonló :) Én is így vagyok az örökbefogadással hogy nem tudnám úgy szeretni mint azt megérdemli. Hát ez van nem minden ember egyforma. Mi pont máshogy látjuk ezt. A vizsgálatokról meg annyit hogy én csak a helybeli sima sztk-s dokihoz mentem el hogy nem jön össze a baba, ő csinált ciklus követést uh-val amint láttuk hogy van peteérésem, megfelelő vastagságú a méhnyálkahártya, megrepedt a tűsző is és tényleg minden szépen működik. Hőgörbét is vittem neki arra is azt mondta hogy olyan mit ami elő van írva. Hormonokkal nem lesz gond. Előtte én már elmentem a háziorvoshoz. hogy babát szeretnénk és esetleg vérvételre eltud-e küldeni és adott beutalót teljes vérképre és egy endokrinológushoz is elküldött, mondtam neki is a babát, na ő elküldött vérvételre, ahol minden eredmény jó lett. Hormonális gondok nincsenek. Vissza mentem a nődokihoz, ami mondta, hogy párommal menjek el spermavizsgálatra és ha az megvan utána menjek vissza. Szerintem ha vissza megyek lassan már az átjárhatóságinak kellene lenni, vagyis remélem ezt ő is kiírhatja. Szóval meddőségi központba még nem mentünk ez az én magán akcióm volt, hogy elmegyek a nődokihoz és elmondom neki hogy mi is a helyzet. Úgyhogy most itt tartunk.

Teljesen megértelek, úgyhogy kitartást! Én sokat olvasok itt szabadidőben és látom hogy sok hozzánk hasonló van itt, aki szintén azért küzd hogy anya lehessen. Ez valamennyire erőd ad, hogy nem vagyok egyedül, legalább itt kibeszélhetem ha már másnak nem tudom elmondani :)

Kedves Kérdező!

Segítő szándékkal írom neked ezt a pár sort.

Magamra ismertem, ahogy olvastam a soraidat.

2008-ban a volt férjemtől teherbe estem, elhalt az embrió 8 hetesen. 5 évig gyászoltam, magamat hibáztattam, és én is ilyenekkel romboltam magam, hogy nem érdemlem meg, mert selejt vagyok, és nem tudok neki szülni. Elváltunk, mert úgy éreztem, nem illünk össze, teljesen tönkrement a kapcsolatunk emiatt.

Mostani vőlegényemmel nettó 7 hónap alatt sikerült. Új szerelem stb, ami ehhez párosul. :p

Nem védekeztünk, mert én tiszta lappal indítottam, hogy nekem nem lehet babám, sok orvos vizsgált, ismeretlen eredetű meddőség a diagnózis.

A babához ez a szerelem kellett, és ez a férfi, meg az a röpke 7 hónap.

Elengedtem a dolgot, laza voltam.

Kívánom, hogy ne kelljen szétmennetek. Ha szereted őt, ne rombold magad ilyen káros gondolatokkal. Ha úgy érzed, menj el pszichológushoz, hogy segítsen! Utána lazulj el, és csak szeressétek egymást! Sokan boldogok gyerek nélkül is, sajnos nem mindenkinek adatik meg!

Egy a fontos: egy depressziós, önsajnáló partner nem kívánatos. :(

Szívből kívánok minden jót, és remélem nem vettél ki semmi bántót a történetből, mert nem állt szándékomban!!!