Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesési problémák » Hogy kell nem rágörcsölni a...

Hogy kell nem rágörcsölni a gyerek témára?

Figyelt kérdés

Fél éve nem jön össze a baba (előtte meg 9 hónapig megszakítással védekeztünk "lesz ami lesz" alapon). Nagyon vágyom a babára hosszú évek óta (csak anyagiak miatt mindig halogatni kellett), így nem segít ki az ismerősök "ne akard annyira" tanácsa.

Nagyon bosszantó, hogy olyan többgyerekes, negyvenes anyák mondják ezt, akik a következő mondatban hozzáteszik, nekik aztán elsőre összejött, ők együtt voltak a férjükkel, már tudták, hogy sikerült.

Jönnek azzal, XYZ-nek is akkor sikerült, amikor 5-10 év próbálkozás, 10 sikertelen lombik után lemondtak végleg róla. Hát köszönöm, ez ám a biztatás!

Meg ez a "ne akard annyira"... Ez úgy hangzik, mintha a babát csak azok érdemelnék meg, akiknek épphogy holtmindegy, lesz-e vagy sem, aki pedig vágyik rá, azt azzal bünteti a Sors, hogy meg kell kínlódnia érte.


Nekünk sajnos nem megy a spontán hozzáállás több okból sem. Ha nem figyelem az ovum, nem tudom, mikor kéne együtt lenni. Folyamatos műszakban dolgozom, megesik, hogy simán elmegy másfél-két hét szex nélkül, mert vagy én nem vagyok otthon, vagy a kemény fizikai munkát végző férjem holt fáradt hozzá. Egyébként is merevedési gondokkal küzd (amire már rágörcsöl jó előre), baromi nehezen élvez el, emiatt az amúgy is alacsony libidója még lejjebb megy. Nekünk még a védekezéses időszakban is kár volt gumit vagy fogamzásgátlót használni, hisz 10-ből 9-szer biztos, hogy nem bírt elmenni "odabent".

Ha most termékeny időszakomban sikerül mondjuk kétszer befejezetten együtt lenni, akkor az már remek hónapnak számít.


Próbálok pozitív lenni, 1 hónapja kicsit sikerült összeszednem magam, elhessegetni azokat a sötét gondolatokat, hogy nekem sosem fog sikerülni, de az nem megy, hogy ne töltse ki a gondolataimat a téma.

Pedig próbáltam tenni érte, hogy ne ordítson mindenhol az arcomba a téma. Fb-on tiltva van minden babás oldal, amiket ismerősök folyton osztogatnak, leiratkoztam minden ismerősről, aki terhes vagy kisbabája van, hogy ne lábadjon könnybe a szemem minden babás, pocakos kép láttán.

A hobbijaim, amikkel korábban lekötöttem magam, már nem tudnak érdekelni, pedig próbálom újra ráerőltetni magamra őket, de csak ideig-óráig köt le.

Sajnos más célom jelenleg nincs az életben. Egyedül a lakásvásárlás, de azt meg eltoltuk tavaszra. A munkahelyemen puskaporos a levegő, tiszta stresszes mindenki.

Rég felmondtam volna, mert bármikor mehetnék máshova több pénzért, de viszont gyerekvállalás szempontjából nagyon ideális. Nem gyár, bizonytalan jövővel. Baromság lenne váltanom, és próbaidős helyre kerülni, mikor itt már 2,5 éve itt vagyok. Mindig azzal vigasztalom magam odabent, sikerül a baba, és végre megszabadulok a helytől egy jó időre, talán mire visszajövök, rendeződnek a dolgok.

De hát a baba nem sikerül...

Kinek mi vált be erre? Meditálás, jóga? Sport? Miért nincs kapcsológomb az ember fejében? Olyan jó lenne...


2015. nov. 5. 14:21
 1/8 anonim ***** válasza:

vagy úgy, hogy

más célokat is kitűzöl és teszel érte

vagy úgy, hogy

felelősséget vállalsz valami iránt

vagy úgy, hogy

úgy fogod, kaptál még időt ezt azt elvégezni ő előtte, hogy minden teljes legyen mire érkezik

2015. nov. 5. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%

szia!!

leszögezem teljesen megértelek DE túl drámaian veszed az egészet!bocs! ezt 4 év után mondom!!

átéltem amit te !!volt és még most is vannak hullám völgyeim!! tudom milyen az amikor azt érzed még élni sincs kedved "ááááá mi a francnak vagyok""de mire tényleg babád lesz ideg görcs leszel!!ha gondolod írj üzenetet !!

2015. nov. 5. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
100%

Az én férjem hasonló típusú, mint a Tiéd, ezért nálunk, ha tudta, hogy most kell együtt lenni, biztos hogy nem sikerült. Végül mindhárom gyerekkel abban a hónapban estem teherbe, mikor csak egyszer voltunk együtt a hónapban, ráadásul olyan napon, mikor elvileg nem is lehetett volna peteérésem (7. 5. és 15. ciklusnapon), és biztos voltam benne, hogy most sem lettem kismama.

Egy ismerősöm pedig abban a hónapban esett teherbe, mikor jól átgondolta, hogy miért is lenne jó, ha még nem esne teherbe, mennyi mindent meg tudna még csinálni a lakásban.

2015. nov. 5. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
100%
Tökéletesen megértem, mit érzel. Nekünk közel 5 éve nem jön össze a baba, és pár hónappal ezelőtt sikerült végre letennem ezt a nagy lelki terhet, azóta nagyságrendekkel jobban érzem magam! Totál hasonló helyzetben voltam, mint te: utáltam a munkahelyem, mindenki iszonyatosan idegbeteg és stresszes volt folyamatosan, de a biztonságra hivatkozva nem akartam otthagyni, és közben végig azt mondogattam magamnak, nem baj, úgyis nemsoká gyesre megyek... Hát nem mentem. Mindenki mondta állandóan, hogy ne görcsöljek rá, de nekem sem ment, akárcsak neked. Csináltam én rengeteg mindent, új hobbikat kerestem, sport, háziállatok stb., de úgy éreztem, mindez csak pótcselekvés, mert az egyetlen célom, hogy végre összejöjjön a baba. A lényeg az, hogy végül elszántam magam és léptem, találtam fél éve egy új munkahelyet, ami minden szempontbol más: szakmai kihívás, újdonság, kellemes kollégák, kevés stressz és a főnök is megbecsül. A közérzetemben óriási a változás! Korábban azt hittem, mindenki lesajnál engem, az ismerősök csak azt beszélik a hátam mögött, miért nincs még gyerekem. Mióta szeretem a munkámat, magasról tojok rá, hogy mit gondolnak mások. A férjemmel a szexuális életünk sokkal jobb lett, lényegesen gyakoribbá váltak az együttléteink. Elkezdtem értékelni, hogy hétvégén sokáig alhatok, és azt csinálunk a férjemmel, amit akarunk, senkihez nem kell alkalmazkodni. Korábban a gyermektelen lét adta pozitívumokat egyszerűen nem láttam meg! Most úgy érzem, már elég évet "húztam le a klotyón" a meddőség miatt. Ha lesz gyerekem, akkor felesleges ez az aggodalom, ha meg sosem, akkor meg még inkább felesleges az egész életemet elcseszni... Ettől még nem adtam fel, mert meddőségi kezelésre járok, de lényegesen jobban érzem magam. Tényleg szabályosan fellélegeztem!
2015. nov. 5. 17:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%

Végig sem olvastam :) én virtuàlisan vàgnàm orrba azt, aki ilyen tanàcsot ad. Mintha azzal jönne, hogy azért nem esel teherbe, mert még ahhoz is balfék vagy, hogy ne görcsölj, szóval biztosan te tehetsz róla. Az esetek 90%-àban ha nem jön a baba, ott orvosilag van gond, nem lelkileg. A fél év még nem sok, tényleg. Érdemes ovut figyelni, hogy van-e, jókor van-e. Ha úgy sem megy, 1 évnél kivizsgàs.


Mi nagyon akartuk a babàt, nagyon meg volt tervezve, figyeltem magam, a ciklusomat,és làm, mégis hamar összejött. Nem azt mondom, hogy nincs az idegesìtő fok, amikor màr a sajàt, a pàrod és a környezeted agyàra lehet menni, nem percepontosan kell szexelni, vagy sìrni a wc-n ha megjön, de azt sem hiszem, hogy mindenkinek az a megoldàs, hogy megtanul varrni vagy suliba iratkozik. Nem bìznàm a véletlenre. Tegyél érte, figyelj, tanulj, olvass utàna.

2015. nov. 5. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
100%

Kedves Kérdező!

Teljesen megértelek, mivel én pontosan Ennyire ki voltam készülve fél év után, mint te.

Az ezért való idegeskedést csak az orvosi kivizsgálások kezdete tudta megszüntetni nálam.

Azt mondtam, hogy 1 éve próbálkozunk és kivizsgáltak. Nem kell rögtön meddőségibe rohanni, nőgyógyászok is kompetensek sok vizsgálat elvégzésében. A párodat ezzel egyidejűleg andrológián vizsgálják ki.

Így benned lesz, hogyha nem is tudsz " nem foglalkozni" a baba témával, akkor legalább hasznosan foglalkozz vele. :) Nálam nagyon jó volt ez a lépés, mert mindkettőnk oldaláról olyan gondok vannak, amikkel csak a lombik jöhet szóba.

Ezzel nem azt mondom, hogy neked is ez van, de az idő így is, úgy is tellik!! Hidd el, nagyon sokat fog segíteni!!

Aki tervezi a babát, annak meg foglalkozni kell vele, ez a természetes!! :)

2015. nov. 8. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Mi is megszakítással védekeztünk a párommal több éven keresztül, szóval, hogy nem csúszott be az még nem jelent semmit! Fél év még nem ok az aggódásra! Mikor eldöntöttük, hogy na akkor élesben belevágtunk, nálunk is akadtak problémák. Ha egy férfi éveken keresztül arra trenírozza magát, hogy nem szabad elmenni, akkor nehezen engedi el magát. Kellett pár hónap mire ezt kezelni tudtuk, megtaláltuk azt a pózt, amiben el tud lazulni és nem fárad ki, mire a lazulásig eljut. Aztán jött az első hónap és semmi... addig azt hittem elég lesz eldönteni és már itt is lesz a magzat. A második hónap semmi... harmadik semmi....Közben sok új emberrel találkoztam (főleg a 45-50-es korosztályból és valamilyen oknál fogva mind meddő volt. Persze beindult az agyam, hogy a sorsa azért küldi őket az utamba, mert segítenek majd feldolgozni a kudarcomat, hogy nekem sem lehet babám. Hiába jártam utána, hogy a baba minimum 1 év alatt jön össze egy átlagos párnak. Környezetemben is volt rá példa, hogy egészséges pároknak 1-2 éven belül lett csak baba, mikor már a kivizsgálásra volt időpontjuk.

Végül mégiscsak sikerült! :) Terveztünk a tavasszal egy kirándulást a párommal. Pont a termékeny időszakomra esett. Nem is igen voltam tudatában, hogy nekünk a héten kell akciózni, jött az magától a hotel szobában! Napközben lejártam a lában, annyit ettem, hogy majd kidurrantam, sört ittam amit egyébként sosem szoktam. Hazajöttünk és két hét múlva ott virított a két csík a teszten. Nehéz nem rágörcsölni. Előtte én is azzal keltem, hogy jaj hőt kell mérni, délután meg ovu tesztelni. A páromnak mér napközben megírtam sms-ben hogy ma van a napja. Nem túl romantikus.... tudom. Ha nem megy a lazulás Nektek is javaslom a közös élményeket, kikapcsolódást! Segíteni fog! Most már azon parázok, hogy nem élveztem ki kellőképpen a kettesben eltöltött időt. 6 hét múlva már nem tudunk délig aludni és ebédelni meg vacsizni járni. Kirándulni sem jó pár évig...

2015. nov. 8. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat, mind hasznos volt a számomra! Elnézést, hogy nem is reagáltam rájuk napok óta, de a sok munkanap lefárasztott teljesen.


Azóta kezdek rájönni, nem a sikertelenség élezi a munkahelyi feszültségemet, hanem épp fordítva. A munkahely nem az a hely már többé, ahol jól érzem magam, és mihamarabb szabadulni akarok.

Váltáson ennek ellenére nem gondolkodom, mert jelenleg maximum gyárak jönnének szóba, ha a jobb bér reményében váltanék, viszont ott sem leszek előrébb semmivel. Kezdhetem próbaidővel, aztán jönnének a határozott idejű szerződések, a bizonytalanság, mikor jön a mélyrepülés a fellendülő gyárnak, majd az elbocsátás-hullám. Nem vagyok hajlandó emiatt csúsztatni a babaprojektet, eleget halogattuk már.

Meg kell tanulnom ignorálni a munkahelyi baromságokat, mert a munkával továbbra sincs gondom és jó vagyok benne. A "körítést" kéne kivédenem. Bejelentkeztem munkahelyi pszichológushoz is ennek érdekében.


Lélekben próbálok megerősödni a következő termékeny időszakra, és pozitívan állok hozzá. Sikerülnie kell! Ha jól néztem, végre olyan időszakra esik, amikor vagy pihenőnapos vagyok, vagy délelőttös, így ugyanakkor kelek és fekszem, mint a férjem, nem tudjuk elkerülni egymást.

2015. nov. 10. 12:54

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!