Gyereket mindenáron?

Mivel mindig szerettünk volna gyereket, így minden módszert megpróbáltunk volna, amit ki tudunk fizetni.

8 hónapig nem is jött össze, aztán mégis.

Már a kezdetekkor átbeszéltük a témát, és ha végleg nem sikerült volna saját gyereket összehozni minden próbálkozás ellenére, akkor elválnak útjaink, mert egyikünk se állna a másik boldogságának útjába és csak ellenszenvet szült volna a másik iránt, ha fel kell adnia egy ilyen fontos dolgot.

De nem így alakult.

Igen, gyereket mindenáron. Bármeddig elmentem volna, a vége örökbefogadás lett volna. Szerencsére a lombikig sem jutottunk el. A 3. inszeminációnk sikerült, de ez nekünk bizonyos okoból így is 6 év volt. Kb. 1 millióba került, a nagy része az injekciókra ment el, tehát nem azért, mert magánba jártunk. Semmilyen negatív hatással nem volt rám, a kapcsolatunkra meg főleg nem. Ha érdekel keress rá a neten, számos cikk szól arról, hogy a meddőségi kezelésen átesett párok az átlagnál jobban összetartanak és kevesebb köztük a válás.

Amúgy ezt csak az érti meg igazán, akit érint, aki átéli. Nem egy embertől hallottam, (a legtöbben a hátam mögött mondták persze), hogy ők nem mennének semmilyen kezelésre, mert nem értenek egyet vele, most pedig a sokadik lombikon vannak túl.

Elég tipikus viselkedési forma, hogy amit nem lehet az még jobban kell, egyesek bele tudnak ebbe kattanni is akár és akkor minden áron. Ezt magamon is tapasztaltam, mert mikor a doki közölte hogy lehetséges hogy nem fog sikerülni olyan könnyen, akkor majdnem elsírtam magam, pedig sose vágytam gyerekre.

De van aki eleve nagyon akar, mert ebben látja az élete értelmét vagy csak simán nem tudja elképzelni magát saját család nélkül.

Én úgy vagyok vele, hogy nem igazán vágyom gyerekre, de a párommal mindenképp fogok vállalni, mert ő nagyon szeretne.

Viszont mindkettőnknél fennáll a gyanú, hogy nehezen fog sikerülni, így számoltam azzal is hogy mi lesz ha egyáltalán nem jön össze.

Amit bevállalnék az mondjuk valami olyan gyógyszer ami a normális felé igazítja a hormonokat (habár nekem tilos a fogamzásgátló is, úgyhogy nem tudom mit lehet egyáltalán).

Ennél komolyabb beavatkozást nem szeretnék. Ha nagyon nem sikerül, akkor az örökbefogadás mellett döntenénk. Végső esetben a párom is támogatja ezt a megoldást.

De mindenki maga kell eldöntse hogy mit áldoz ezért, hogy neki mennyit ér a dolog.

"Kábé bármire képes lennék, a törvény szabta határokon belül"

és néhány dologra azon kívül is.

3 év 3 lombik millió vizsgálat,millió gyógyszer,hormonok,talpmasszázs,iszappakolás,búbánat után már a petesejt donoros lombikra készültünk külföldön,de hála Istennek összejött természetes úton.

Több év próbálkozás majd kezelések után, a harmadik lombik sikerült. Semmit nem híztam, a hormonrendszeremmel sem történt változás, a kapcsolatunk erősebb, mint valaha. Igaz volt nekünk is egy hullámvölgyünk, de lehet az amúgy is lett volna, mert közben építkeztünk is és a kettő együtt feltehetőleg sok volt. Nem tartott sokáig, pár hónapig, de szerencsére túl vagyunk rajta.

Az, hogy meddig mentünk volona el, nem tudom. Amit tudok, hogy január-februárban volt az utolsó lombik és annak úgy álltam neki, hogy ha nem sikerül, akkor szeretnék pár hónap szünetet ami alatt munkahelyet váltok és legkorábban decemberben megyek vissza.

Nekünk folyamatban volt(van, csak most szüneteltetni kell) az örökbefogadás is.

Mi ezt már megbeszéltük a férjemmel. Egyikünk sem akarná, hogy tönkretegyük a testemet, kvázi feláldozzuk a gyerekvállalás oltárán.

Ha nem jönne össze, akkor örökbe fogadnánk, nem kockáztatnánk az egészségemet, a hormonrendszeremet, a kapcsolatunkat stb.