Hogy lehet abba nem belebolondulni, hogy környezetedben mindenki terhes csak neked nem sikerül?

Mi 2 eve probalkozunk. Korulottem mindenki szult mar: baratnoim, kolleganoim, hugom, sogornom. Szoval meg az a lehetoseg is eluszott elolunk, hogy valamelyik nagyszulot elso unokaval ajandekozzuk meg.

En mindig is imadtam a gyerekeket, es ok is engem. Mar egesz fiatal korom ota szivesen vigyaztam is gyerekekre, korulottuk erzem jol magam igazan. Igy amikor babalatogatoba megyunk, soha nem az jut az eszembe, hogy "jajj en szerencsetlen, bezzeg nekem nem adatik meg, stb." hanem elvezem hogy babazhatok egyet, es tudom, hogy hamarosan nekunk is lesz.

Egyedul, ami frusztral, hogy mar kezdek kicsuszni az idobol, es a ferjem nagy csaladot szeretne (3-4 gyereket), es meg az elsore is ilyen sokat kell varni.

De igazabol meglepoen jol viselem. Az elso evben meg en is ra voltam feszulve a temara es elkovettem mindent a siker erdekeben: ebredesi homersekletet mertem, ovu tesztet, meg terhessegi teszteket vettem stb.

De amiota elkezdtunk kivizsgalasokra jarni, valahogy lenyugodtam, es meg magamat is meg tudom lepni neha, hogy milyen higgadtan kezelem, amikor megjon. Semmi sirogorcs vagy depi. Egyszeruen ketseg nem ferhet hozza, hogy hamarosan en is anyuka leszek. En ezt erzem, es nem hagyom, hogy mas gondolat ferkozzon a tudatomba.

Meg annyi, hogy en azt az idoszakot viseltem nagyon nehezen, amikor osszehazasodtunk, de a ferjem kitalalta, hogy elobb lakas kell, utana johet a gyerek. Na akkor olyan kilatastalannak ereztem a helyzetunket, mert nem volt eleg tartalekunk, amibol azt remelhettem, hogy a kozeljovoben megvalosul a lakasvasarlasi tervunk. Probaltam meggyozni a ferjemet, hogy legalabb kezdjunk hozza a babaprojekthez, es a lakas tema is majd megoldodik, de hajthatatlan volt.

Akkoriban nagyon el voltam keseredve, azt hittem, hogy mar soha nem jon el az az ido, mert tul keso lesz. Rengeteget sirtam, es nagyon magam alatt voltam. Mindig sirogorcsot kaptam, amikor valaki UH vagy baba kepet posztolt fb-on.

Aztan vegre megvettuk a lakast, es a ferjem hirtelen eros vagyat erzett a feszekrakasra. :)

Onnantol elkezdtunk probalkozni, es en megkonnyebbultem. Legalabb mar idaig eljutottunk. Most hogy orvoshoz is jarunk, egyszeruen tudom, hogy hamarosan megtortenik a csoda.

32N

Mi régen 1 évig nem védekeztünk, mert szerettünk volna babát, de nem jött össze. Mivel fiatalok voltunk még, nem mentünk orvoshoz, úgy gondoltuk egyszercsak majd összejön. De azért folyton ott volt bennem volt, hogy miért nem jön össze. Kezdtem rágörcsölni.

Mindkettőnknek nagyon stresszes volt egyébként a munkája.

Aztán jött egy új munkalehetőség, új városba költöztünk. Annyira lekötött, h megfeleljek az új helyen, hogy a babára nem is gondoltuk. És 3 hónap múlva teherbe estem.

Nekünk a környezetváltozás segített és az, hogy tényleg el tudtam engedni a dolgot. Nem ezen kattogtam folyton.

Tudom, h ilyenkor azt mondják, hogy engedd el, de szerintem csak akkor tudod elengedni, ha jön helyette valami más "projekt" és az köti le a gondolataidat.

Sok sikert kívánok! Remélem összejön nektek!