Mennyit adnátok a helyemben a dokinak?

Volt már spontán vetélésem, amikor műszeres befejezés volt, akkor a dokim a munkaidejében végezte el a műtétet. Akkor nem adtam semmit.

Viszont nem összehasonlítható a két helyzet. Megértem, hogy aki még nem volt ilyen helyzetben, annak nincs összehasonlítási alapja, de a 12. hét után egy még élő terhességet megszakítani nem olyan egyszerű. Napokig kellett szakvélemények után járnom és a kórházi is adminisztráció is órákat vett igénybe (míg a "normál" küreteseknél ez pár perc volt). A dokim egész héten tartotta velem telefonon a kapcsolatot, elirányított, hogy mikor hova kell mennem, kért nekem időpontokat, stb. Egy héten át minden nap telefonon kellett egyeztetni, gyakran ő hívott fel a saját költségére. A műtét előtti este az ügyeletes orvosok kekeckedtek, csak úgy voltak hajlandók felhelyezni a lamináriát, hogy előtte (este 10-kor) felhívták az orvosom, és ő vállalt minden szakmai és etikai felelősséget, addig nem voltak hajlandók elvégezni a műtéti előkészítést. (Hiába volt két szakvélemény arról, hogy a babának élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenessége van, nem volt egyszerű eset.)

Ha a dokim nem jött volna be aznap (pénteki nap volt), akkor csak a következő héten lehetett volna befejezni a terhességet, amikor már majdnem 14 hetes volt. Már így is nagyon határon volt, pár nappal később már meg kellett volna szülnöm, ami ebben a terhességi korban akár több napos vajúdást jelent. Nekem pedig nagyon nem volt mindegy, hogy ha már mindenképpen be kell fejezni a terhességet, akkor 10 perc alatt, altatásban végzik el, vagy 2-3 napot kell vajúdnom. Fizikailag, lelkileg sem ugyanaz.

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember BETEG és meggyógyítják, akkor sem azért ad pénzt az orvosnak, mert olyan nagy sikersztori lenne egy szívroham, vagy egy agyvérzés... Nyilván a gyerek születése után örömmel adunk, ha adunk, de vannak esetek, amikor az számít sikersztorinak, ha sikeresen felépülünk egy betegségből, problémából. Nálam most ez volt a helyzet... kialakult egy olyan helyzet, amire senki nem vágyott, de a dokim segített abban, hogy a lehetőségekhez képest a leggyorsabban és számomra a legegyszerűbben megoldódjon. Ezért pedig igenis hálás vagyok neki.