Ti vállalnátok ilyen helyzetben a babát?

jaj nagyon nehéz kérdés :( sajnálom nagyon hogy az apja ilyen, de mondjuk még meggondolhatja magát. viszont ha az abortusz mellett döntesz szerintem hagyd el ezt a fiut, nem sok érzés szorult bele ugylatom.

amugy szerintem ne mások véleményére adj hogy ki mit tenne, szerintem a többség elvetetné, viszont nem mindenki ilyen fajta mint te amit leirtál. sokaknak az se számitana ha abortusz utan nem lehetne több gyerekük...

ha ennyire tisztán érzed mit akarsz tenni szerintem szüld meg, valószinü nagyobb örömöd lesz benne mint az esetleges "gondtalan" szabad életedből később. ha vannak szüleid, az anyagi részbe biztos besegítenek majd.

Én egészen biztosan megtartanám, de soraidból úgy érzem, neked se menne a terhességmegszakítás.

Ne feledd, hogy vannak lehetőségeid, többek között az, hogy az apuka bizony köteles gyerektartást fizetni (pláne, ha meg is teheti), kapni fogsz gyest, családi pótlékot (egyedülálló szülő esetén emeltet, bár az sem sokkal több), jár az egyszeri anyasági juttatás és az önkormányzatoknál is lehet igényelni segélyt. Nem sok, de valami ez is. Lehet baba mellett tanulni, sokaknak sikerült már, ha kapsz egy kis támogatást a családodtól, akkor bátran vágj bele, a legnagyobb kincsed lesz ez a pici babóka.

Szia!

Én is 20 éves vagyok, van egy 6 hónapos kisbabám.

Én is iszonyú sokat hezitáltam, hogy mi legyen, mert én is iskolába járok, nincs munkám, fiatal vagyok stb. Féltem, hogy a családom mit szólna. (Apuka nálunk is lelépett) Aztán lecsúsztam az abortuszról. (későn vettem észre, hogy terhes vagyok). Végül erőt vettem magamon és elmondtam apukámnak meg a nővéremnek (édesanyám meghalt már)

Bár apám nem csattant ki a boldogságtól, azt mondta mindenben támogat, megoldjuk a problémákat. :) Én már örökbe adáson is gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy nem kell ilyen sötéten látni a dolgot.

Ez volt életem legjobb döntése. Csak jó irányba változott az életem, én magam is jobb ember lettem. :) Mellette csinálom a sulit, (anyagi gondjaink nincsenek, a saját házamban élünk) és bár nem olyan könnyű és sokkal rosszabbra számítottam. Imádom a kisfiamat, ő az életem.

Azt javaslom, hogy ülj le a szüleiddel beszélni, mert ha szeretnéd megtartani, akkor mindenképp mondd el nekik. Hidd el ha van segítséged akkor nem lesz gond. :)

Azt kívánom neked hogy olyan döntést hozz amit nem bánsz meg később sem, mert azt már nem lehet visszacsinálni.

Szia!

Ugyanígy voltam.20 éves másodéves főiskolás,mikor teherbe estem a páromtól,akivel gólyatáborban jöttem még össze elsőben.

Teljes volt a kétségbeesés,volt diákmunkánk a suli mellett,de hát az tényleg nem nagy összeg amit ott keres az ember.

Párom az elején mondogatta,hogy ne tartsuk meg mégis csak nagyon fiatalok vagyunk,túl nagy keresetünk sincs itt a suli,neki segítenie kell otthon sokat apukájának stb.Elmentünk hát a családgondozóba, ahol egy hölgy mindent elmondott,amúgy sem akartam elvetetni,mert egyszerűen kötődtem hozzá,de miután elmondta,hogyan működik az abortusz teljesen rosszul voltam. Hazamentünk és a párom sírva a nyakamba borult,hogy nem fog engem ilyen szörnyűségre kényszeríteni csak az ijedtség beszélt belőle,tartsuk meg.Nagyon boldog voltam,már csak azért idegeskedtünk,mit fognak a szülők szólni.

Anyukám kia akadt,beszélt az abortusztól kezdve az örökbe adásig,mert hogy mi nagyon fiatalok vagyunk,gyerekek,éretlenek ehhez,azután mikor megtudta hogy a párom szülei mennyire kiborultak,és hogy a fejemhez vágták még azt is,hogy direkt meg akarom fognia fiúkat,meg miért nem vetettem el,meg önző vagyok,mellém állt.Apukám nyugodtan kezelte a dolgot,és a megoldáson gondolkozott,egyátalán nem haragudott.

Párommal minden hónapban,félre tettünk a babának,van egy 5 éves kisöcsém rengeteg dolgot örököltünk babakocsit,ágyat,ruhákat,szekrényt,fürdőkádat,babahintát stb.Ez nagy segítség volt,de azt tudni kell,hogy minden költséget mi álltunk a párommal,az Uh-kat,a vizsgálatokat,és a beszerzendőket.

Féltem,hogy mi lesz kicsit,de oda voltam azért a babáért,már 11 hetesen egy icipici ember volt karokkal lábakkal,orrocskával az Uh-n.

Mire elértem a 35. hetet be volt rendezve a babaszoba,kivasalva a kisruhák,anyukám vasalta,idővel Ő lett a leglelkesebb,összekészítve a kórházi csomag.

Megszületett a kisfiunk, párom és anyukám bent volt a szülésnél,én voltam 21 évesen a legfiatalabb anyuka az osztályon,mindenki rendkívül kedves és segítőkész volt,úgy kezeltek,mint ha a lányuk lennék, ok a csecsemősök azok bunkók és lekezelőek voltak,és erőszakosak,ezért sem tudott sokáig szopiznia kisfiam.

Sajnos elég komoly szülési depresszióm lett,anyukám,apukám és a párom segítettek át rajta sajnos nagyon elhúzódott,de azért igyekeztem mindent megtenni a kisfiunkért.Párom az eleje óta rengeteget segít,az utolsó évet egyéni tanrenddel csináljuk,Ő dolgozik is mellette,eléldegélünk,nem szenved hiányt semmiben,kisfiam szeptembertől bölcsis lesz,amíg megyek gyakorlatra majd dolgozni.

Sokat köszönhetek a szüleimnek és a páromnak,nélkülük nem tudtam volna végig csinálni,szülés után 6 héttel már vizsgáztam,elég sok dolgom volt,van a vizsgák a háztartás a kisfiunk,de úgy érzem megéri.1 éves múlt és egy gyönyörű,okos,kiegyensúlyozott kisfiú,már ad,küld puszit,megölel,szeretetteljesen ránk néz,visszagondolva is,hiába nehéz,hiába azért már nem bulizhatok akármikor nem mehetek oda ahova akarok akármikor,persze oké szoktunk egymásnak kimenőt adni,sőt mi kettesben is kapunk kimenőt addig a kisfiunk nagymamázik,anyukámmal imádják egymást.Sok a feladat,nehéz,hamar fel kellett egy részemnek nőnie,de azt hiszem ennél csodálatosabb dolgot elképzelni sem tudom,legbelül már vágyakozom egy következő gyerkőc után,bár azzal még kicsit várnunk kell.

Hallgass a szívedre,ha a szüleid melletted állnak ne vetesd el,sose bocsátanád meg magadnak,én tudom magamról ha megtettem volna akkor annyira tönkrementem volna lelkileg,hogy követtem volna Őt a halálba.

Kívánom,hogy jól dönts,és legyen jó egészségetek,kitartás,és hogy álljon melléd a családod :)