Megtartanátok akkor a babát, ha a saját életetek kerülne veszélybe a terhesség és a szülés során?

Szia,23-as vagyok...nem mondanám,hogy nagyon megvisel a lepontozás.:) Tudom ,láttam milyen véleményen vannak itt többen és azért írtam,hogy lássa a másik oldalt is.Gondoltam,hogy jönnek majd a lepontozások,de annyira nem is lett vészes ezzel a 91%-al mint gondoltam.De köszönöm amit írtál,jól esett :)

A babám nekem nem volt veszélyben,csak én,vagyis ugye ezáltal persze ö is ,de nem nagyobban mintha elvetettem volna.Végig mig folytak a vizsgálatok,mindenki egyetértett azzal,hogy Ö jól van ,csak én is jól legyek.Az meg az én döntésem,hogy megtartom -e ennek ellenére.Persze más egy rákos állapot ahol esetleg kemo is volt.De nálam semmi ilyesmi nem volt.És igen,valószínűleg beteg lett volna a baba vagy a barátnőd szervezete nem bírta volna a terhet ezért ment el a baba,amit nagyon sajnálok,de biztos,hogy ennek oka volt.Kívánom,hogy hamar gyógyuljon meg a barátnőd és mihamarabb egészségesen lehessen neki egy babája.Nincs lehetetlen....

Engem is lepontoztak, mert azt írtam, hogy elvetetném. Szerintem ne legyünk már ennyire képmutatóak. Az anya élete is fontos, nemcsak a babáé. A természet megoldotta és nem volt véletlen.

Kedves kérdező! Jobbulást a barátnődnek!

Itt nem a tervezésről, hanem egy már élő terhességről szólt az eredeti kérdés. Ilyenkor pedig nekem visszás az a kifejezés, hogy akkor önző, ha nem veteti el - még ha ez is egy adott esetben a kisebbik rossz a szereplők többségének.

Bár az én esetem teljesen más, mert nem így indult a terhességem, a végén mégis elég nagy esély volt rá, hogy ott maradok - de ha így is történt volna, azért a gyerekemnek eléggé kiterjedt, szerető, nomális és segítőkész rokonsága van, kezdve ugye apjával... És az intenzíven feküdve ezért hálát is adtam és nem éreztem úgy, kár volt belevágni, inkább azt, hogy ez talán az egyetlen dolog, amiért megéri.