Miért akarhatja rábeszélni egy férfi a párját a gyerekük megöletésére, szereti-e egyáltalán ilyenkor, ha erre kéri?

Kedves xeniah, hogy egy ember az életében mit él meg tragédiának és mit nem, az teljesen egyedi, az illető saját személyiségéből következő dolog. Tudod, sokan meg azt nem értik, hogy egy abortuszban mit lehet tragédiának tartani - és lám, mégis vannak nők és akár férfiak is, akik mégis annak élik meg. Hidd el kérlek, hogy vannak olyan férfiak és nők is, akik életük adott szakaszában egy nem tervezett terhességet élnek meg annak - és igen, előfordul tényszerűen olyan is, hogy öngyilkossági indítékká válik.

Tudomásul kell venni, hogy az emberek különbözőek, van elég sok pár, akinek a kapcsolatát egy gyermek születése robbantja szét rövid idő alatt ( még olyan esetben is, ahol tervezett volt a terhesség, bár gyakrabban természetesen a nem tervezettek esetében ) és ugyanúgy vannak olyan párok is, akik simán átvészelnek 1-2 művi abortuszt is, és együtt maradnak - akár élethosszan. (anyámnak vagy 4 volt az 50-es években - igen, a Ratkó-érában, nem, nem legálisan - és mégis együtt vannak apámmal lassan 60 éve, de egy rakat ismerősöm van, akinek volt 1- vagy 2 művi vetélése az elmúlt évtizedekben, és nem, általában nem tette tönkre a párkapcsolataikat, szemben az itt előszeretettel terjesztett szélsőséges nézettel, hogy az abortuszra törvényszerűen rámenne a párkapcsolat. Sőt - bár én a világért sem általánosítanék - a saját környezetemben az elmúlt mondjuk 20 évben több olyant láttam, amikor a párkapcsolat a szülés utáni néhány éven belül bomlott fel, arra ment rá.

De valószínűleg szimplán annyi lehet a valós helyzet, hogy az abortuszra iis rámehet egy párkapcsolat, a szülésre is rámehet, de az esetek többségében szerencsére egyikre sem megy rá.

(magam az előző párkapcsolatomban a "szülésre ment rá"-tábort gyarapítom, arról van tapasztalatom. Hát egyet biztosan kijelenthetek minden előítélet nélkül, ha az abortuszra ment volna rá, akkor csak ketten szívtunk volna egy rövidebb ideig, így többen, és jóval hosszabb időn át. Ez tény.)

Na, ilyenek mennek...

Érdekes az itteni válaszolok is.

Ha nő megakarja tartani a férfi nem akkor szemét a férfi.

Ha a nő nem akarja megtartani a férfi igen, akkor is a férfi a szemét, nem neki kell kihordani. Férfi csak szarul jöhet ki belőle.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Utolsó, én nem azt mondtam, hogy az abortusz szétrobbantja a kapcsolatot, a vállalt gyerek meg nem. Pont azt mondtam, hogy a megfogant gyerek mindenképpen megváltoztatja a kapcsolatot. Én is tudok olyan kapcsolatról, ami az abortusz után is megmaradt, és azóta is működő kapcsolat, de nem ugyanaz, az anya azóta sem tudta igazán feldolgozni. És ha vállalják a gyereket, akkor sem lesz ugyanaz a kapcsolat, mint előtte. Az, hogy rámegy-e a kapcsolatuk, mindkettejükön múlik.

Az abortusszal kapcsolatban: olyan könnyű kimondani, hogy az anyának joga van dönteni a gyerek felől, mert a saját testéről van szó, meg az apának is joga van a döntéshez, de vajon hol van a gyerek joga? Ezzel kapcsolatban ajánlanék egy videót egy abortusz túlélőről:

http://www.youtube.com/watch?v=xofoQflM8Hg

Kesves xeniah , a helyzet az, hogy ezt a videót szerintem mindenki látta már néhányszor, aki megfordul itt az abortuszos topicook környékén.

Az érdemi felvetésedre a "gyerek joga"-val kapcsolatban annyit mondanék, hogy az embriónak NINCS véleménye a dologról, ebben szerintem egészen biztos lehetünk. (nincs olyan komplexítású idegrendszere, ami a véleményalkotáshoz kell)

Ami vélemény van, az mind olyan, hogy az adott döntés után sok évvel, utólagos nézőpontból keletkezik.

Itt eza videó, és a rajta szereplő hangot ad az abortusz ellenes nézeteinek. Mint írtam már, magam - mint örökbe adott gyerek - meg az ezzel ellenkező nézeteimnek szoktam hangot adni... (végülis felvehetem kamerával és fel is tehetem a youtube-ra is, attól még az ugyanúgy egy ember egyéni véleménye lesz, amivel egyesek egyetértenek mások meg nem)...

Egy döntési helyzetben lévő pár ezzel nem fog előbbre jutni, mert a saját embriójuknak nincs véleménye, az utólagos vélemények között meg akad ilyen is, meg olyan is.

Kedves xeniah (#28) "Az embrió élni akar, attól függetlenül, hogy ezt véleménynek tekinted-e vagy nem. Erről meggyőződhetsz, ha abortuszos videót nézel, egyértelmű, hogy az embrió harcol az életéért. " - Nézd, szerintem meg valamit akarni, illetve valamiért harcolni meg megint csak tudatosan, értelemmel bírva lehet. Ha végignézel egy ilyen abortuszos videót - nem utat adva a hozzáfűzött szubjektív narratíváknak - szimplán az élőlényeknek, az életnek alapvető reflexes reakcióit látod. Ilyen diskurzusban írtam már le párszor azt a példát, hogy fogsz egy mikroszkópot, rácseppentesz poshadt vizet - amiben van amőba, mint az egyik legegyszerűbb egysejtű életforma - és rávilágítasz erős fénnyel, pont ugyanezt fogod látni... és ha erről csinálnál egy videót, ehez is nagyon szép, szívhez szóló narratívákat lehetne fűzni a tárgyilagos valóság helyett, miszerint minden élőlény - sejtszinten is - reagál a környezetből jövő ingerekre, igyekszik az állandóság fenntartására. (vicces lenne egyszer leforgatni azt is, hogy az a magzat hogy küzd a megszülés ellen is - mert persze küzd:)))

"vagy esetleg van egy nagyobb hatalom" - na ya, a legkülönbözőbb érvek mögött többnyire az a kérdés húzódik, hogy KIÉ a döntés joga... és na ja, fontos kérdés, hogy az ember alattvalónak, parancsolat alatt állónak érzi-e magát, avagy nem.

""vagy esetleg van egy nagyobb hatalom" - na ya, a legkülönbözőbb érvek mögött többnyire az a kérdés húzódik, hogy KIÉ a döntés joga... és na ja, fontos kérdés, hogy az ember alattvalónak, parancsolat alatt állónak érzi-e magát, avagy nem."

Így, van ez fontos kérdés. A jog meghúzott egy vonalat, hogy "innentől életnek számít, tehát bűncselekmény a kioltása". Kérdés az, hogy alávetjük-e magunkat ennek, vagy felülbíráljuk, és ha felülbíráljuk, akkor minek alapján.