Miért akarhatja rábeszélni egy férfi a párját a gyerekük megöletésére, szereti-e egyáltalán ilyenkor, ha erre kéri?

Xeniah ". A jog meghúzott egy vonalat, hogy "innentől életnek számít, tehát bűncselekmény a kioltása" - nem tudom, ez melyik országban van így, Magyarországon spec soha nem így működött a dolog, és ma sem így működik, nincs ilyen határvonal.

A magyar jog az embriót-magzatot élőlénynek tekinti, de nem tekinti személynek, a személyiségi (köznapibban emberi) jogok birtokosának az élve megszületése előtt. És ez igaz az EGÉSZ terhességre. Ezen túl definiál néhány határidőt és alaphelyzetet (valójában 5 különbözőt, ha jól számolom) a köldökzsinór 2 végén lévő két élőlény között felmerülő antagonisztikus ellentét megoldására.

Várj, csak önmagam kontrolljára:

(1) a 12. hétig szakítható meg a terhesség a nagykorú anya súlyos válsághelyzetére hivatkozva,m tehát szubjektív okból is.

(2) a 18. hétig, ha a terhesség erőszak következménye, ha

orvosi tévedés miatt csúszott ki a 12. hétből, ha az anya 18 év alatti fiatalkorú vagy kiskorú, stb.

(3) a 20. hétig, ha diagnosztikai módszerekkel a súlyos fejlődési rendellenesség valószínűsége 50%-nál nagyobb.

(4) a 24. hétig, ha a terhesség az anya gészségét veszélyezteti, vagy a magzat élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességet mutat.

(5) a 40. hétig - tehát korlátlanul - ha a terhesség az anya életét veszélyezteti.

(ez tényleg 5:))

Szóval nincs olyan, hogy "a jog szerint eddig nem élőlény, innen meg már az" hanem az adott embrionális-magzati korokhoz vannak rendelve velük egyensúlyban lévő feltételek.

Az illegális abortusz viszont semmilyen magzati korban nem számít emberölésnek, különböző eseteihez különböző arányos büntetések vannak rendelve, de még akkor sem emberölés, ha a terhes nő halálát okozza (de azért ez eseben már sokat lehet ülni érte persze, ugyanannyit, mint halált okozó más testi sértésért)

Na, ez a rögvalóság, innen lehet elindulni...

Nézd, én magam azzal a helyzettel értettem egyet, amikor még megvolt a "régi" Btk 166/A paragrafusa, és nem esett áldozatul egy tipikus politikai turmixolásnak... az ugyanis biztosított valami fokozatosságot a mai nagyon hirtelen átmenet helyett...

(ha nem tudod, miről van szó, írd be a gugliba vagy úgy, hogy "Btk 166/a" vagy úgy, hogy "újszülött megölése tényállás")

"A diplomás gyeddel lehetővé válik, hogy a felsőfokú képzés nappali tagozatán két aktív félévet meghaladó hallgatói jogviszonnyal rendelkező anya a gyermek egyéves koráig gyedre szerezzen jogosultságot, ezt követően pedig gyes mellett végezheti a tanulmányait."

[link]

Nézd kérdező,

én is átestem egy abortuszon 5 hónapja. Pontosan tudom, min mész keresztül. Ilyenkor tele van hormonnal a szervezeted, a tested és az elméd biológiailag (tehát a saját racionális gondolkodásod által kivédhetetlenül) készül az anyaságra. Teljesen természetes, hogy nem tudsz most tisztán gondolkodni, és mindenki, aki mást mond, azt támadónak látod. Pedig hidd el nekem, hogy csak a javadat akarják. Sem a párod, sem pedig a családod testében nem vívnak most csatát a hormonok az agysejtekkel és az anyai ösztön sem ébredt fel bennük.

Tudom, jól elmékszem rá, hogy én is mindent támadásnak vettem, ami nem egyezett az éppen pillanatnyilag kialakított véleményemmel. És igen, annak ellenére, hogy én akartam az abortuszt (természetesena vőlegényem is, egyet értettünk benne mindvégig), mégis a műtét környékén rajta töltöttem ki a fájdalmam. Leszóltam, elmondtam minden tehetetlennek, hogy az ő hibája, hogy miatta nem tarthatom mega gyerekem, mert képtelen eltartani stb. Mérhetetlenül megbántam, amiket a fejéhez vágtam, mert rájöttem, hogy csak a javamat, javunkat akarta. Félreértés ne essék, még mindig gyászolom/gyászoljuk a meg nem született gyerekünket... DE minden egyes nap, amikor 10-11 óra munka után esünk haza, amiért annyi pénzt kapunk, hogy éppen kijövünk valahogy hónap végére, akkor eszembe jut, hoyg jó döntést hoztam. Nem magam miatt, hanem a gyerek miatt. Én felnőtt ember vagyok, fel tudom fogni, hogy ma csak egy szelet kenyér jut vacsorára... De hogy magyaározm ezt meg egy üvöltő gyereknek? HOgy nincs anyatej, mert anya dolgozik, de tápszer sincs, mert ki kell porciózni, mert nincs rá pénz?!

Szóval kérlek értsd meg a példámból azt, amit mondani szerettem volna. A párod szeret, nagyon is. Sőt, a magzatot is szereti és ezért nem akar neki rossz életet, sem pedig neked. Háyn meg hány kapcsolat megy ár az ilyen becsúszott babákra. Ne vedd támadásnak, de tedd a szívedre a kezed: Nem lenne sokkal de sokkal jobb majd egy babának a megfelelő időben jönni? Amikor már férjed lesz, tudotosan készültök rá, minden egyes percét kiélvezitek, boldogok vagytok, és előre ki vannak alakítva a megfelelő feltételek a kicsi érkezéséhez?

Nem jobb-e az előbb vázolt helyzet annál, hogy két szoptats közt tanulsz a vizsgákra, hogy éjjel ordít a gyerek, de hulla fáradt vagy, mert tanulnod kell, segytséged nincs, apuka is egy ideg, mert most nem az az életfázis van, amikor ez a gyerekezés helyénvaló?

Ne hozd magatokat ilyen helyzetbe, mert nem lesz jó vége. A szerény véleményme szeirnt, ne kényszerítsd bele a párodat egy ilyen helyzetbe, hiszen ő nem akarj a gyereket, mert előbbóutóbb ki fog törni a szerepáből és akkor nagyon reménytelen helyzetbe kerülsz a gyerekeddel együtt... Ez itt a kulcsszó.

Remélem tudtam segíteni, ha gondolod, nyugodtan írhtasz privátot is, szívesen beszélgetek veled.

MInden jót kívánok. :)