Ha volt abortuszotok már, elmondtátok a későbbi gyereketeknek? Erről kell tudnia?

Sajnos volt egy abortuszom,a kisfiam 2éves volt akkor. Menthetetlenül megromlott a kapcsolatunk a férjemmel,így már nem vállaltam be egyedül a 2.babát. Nem sokkal rá el is váltunk...

Én biztos el fogom mondani a fiamnak! Miért ne tudhatná,h.hogyan alakult az életem? Persze,ha már nagy lesz!

Azért,ne haragudj,de 4! abortuszt hogy sikerült összehozni?

Tényleg nem akarlak megbántani,de ez a véletlennél kicsit több,nem? Védekezel te egyáltalán???

sose fogom elmondani. nem szégyenlem, csak szerintem ez a gyereknek megrázó... hogy megöltem a testvérét. akár lehetett volna ő is "megszakítás tárgya"

szerintem nem kell elmondani, nem kell tudnia róla.

Én tudok róla, hogy anyumnak volt, bár én akkor 13 éves voltam, és betegség miatt kellett elvetetnie.

Ne haragudj, de ha el is mondod a gyermekednek, ne mondd, hány volt, mert szinte biztos vagyok benne, hogy megváltozna a megítélésed a szemében,mert egy abortuszra lehet felfogható, megérthetô magyarázat, de négyre már nem igazán.

Igen,én is ugyan azt csináltam! De! Nem négyszer!!!

Bocs,nem ítélkeztem,de engem ez az egy is megviselt,te pedig úgy veszem ki a szavaidból,h. te csak megráztad magad és mentél tovább!!!

Nem papoltam,h.mi az,h.abortuszod volt,főleg négy! Mit lázadsz?!?!?

Ha még nincs gyereked,és hívő vagy inkább kulcsold össze a 2kezed,ha egyáltalán 4abortusz után lehet babád!!!

Ne engem kezdj ki,nézz magadba b@sszus!

Amikor felvilágosítom a védekezésről, majd meglátom hogy mennyire nyitott a dologra. Akkor érezni fogom, hogy elmondjam-e.

Szerintem ha őszintén beszélek vele erről, akkor ő nem lesz soha olyan felelőtlen, mint mi voltunk anno.

Neked nem azon kéne agyalnod,h.ki kezdett ki kit előszőr,hanem azon,h.hogyan jutottál el 4 abortuszig!

Ahogy egy másik válaszoló is írta,egy esetet talán meg lehet magyarázni,persze valaki számára az sem elfogadható... Nem is kell,h.az legyen. Vannak olyan helyzetek,amikor az ember nem tudja,nem meri vállalni,nem dicséretes,mint ahogy én sem vagyok rá büszke! De,ha az eszemet kérdezem ma,akkor jól döntöttem,mert a két kicsit nem tudnán egyedül nevelni,benne maradtam volna egy rossz házasságban,ami hosszú távon nem lett volna jó sem nekem,sem a gyerekeknek! Most,nyugodtan nevelem a kisfiam,egy nyugodt,kiegyensúlyozott gyerek,egy nyugodt anyával. Ha a szívembe nézek,már más a helyzet! Bánt,h.gyenge voltam,nem adtam annak a kicsimnek lehetőséget...és magamnak,h.2gyerekes anya legyek,a kisfiamnak lehetőséget,h.tudja,milyen ha testvére van!

Nem ítélem el,ismétlem,h.abortuszod volt! És még egyszer elnézést kérek a feltételezésért,miszerint felelőtlennek tituáltalak a védekezést illetően! Ettől függetlenül,a hozzáállásod,h.nem mindegy,h.egy vagy négy,még mindig felháborít! De ahogy érzed! Az eredeti kérdésedre,h.elmondom e a gyerekemnek,válaszoltam...szia!