Ilyen helyzetben megtartanátok a magzatot?

31-es

Milyen nőiességről beszélsz? Kinek a hozzászólására utalsz? Mert eddig még senki nem említett ilyesmit.

"Lehet hogy bírnám és az is lehet hogy csak most érzem az ellenkezőjét."

Lehet...és lehet, hogy nem...őszintén, én megzakkannék négy gyerekkel...még őszintébben... én már azokra is tiszteletteljes csodálkozással tekintek, aki hármat bevállalnak...

Persze, én egy önző dög vagyok, aki azt vallja, hogy az életet élni kell, nem elviselni és kibírni...mert csak egy van belőle mindenkinek...tehát annyit vállaljunk - bármiből - ami még nekünk is jó.

Osztom az előttem lévő véleményét !

Én is csodàlom aki 3 gyermeket tud vàllalni ,én még abban sem vagyok biztos ,hogy 2 ,gyereket vàllaljunk e .

Kedves kérdező!

A döntést nektek kell meghoznotok, neked és a férjednek. Ha te nem akarod ezt a babát, meg kell beszélned a férjeddel, olyan döntést ne hozzatok, amelyben valamelyikőtök nem ért egyet, mert arra rámehet a házasságotok.

Leírom az én történetemet, hátha az segít. Azt írtad, nem látsz a jövőbe. Hát leírom, az én döntésem jövője hogy alakult.

Nekünk is besikerült a 4. gyerek, védekezés mellett, de tényleg. Anyagilag mi is rendezettek vagyunk, apuka sokat dolgozik, esténként van otthon, a 3 gyerek nevelgetése nekem addig sem okozott gondot, segítség nélkül is elvoltam, mert nagy-nagy türelemmel rendelkezem, értek a gyerekekhez, pedagógus vagyok, szóval eszembe sem jutott, hogy ne bírnám idegekkel a 4-et. Az abortuszt nem tudtam volna megtenni, így vállalta, hogy előlről kezdem a babaéveket. S ami ezután jött... Mindent kaptunk csőstől... Terhesen már nagyon fájt a gerincem, amivel eddig soha nem volt baj, a babát túlhordtam, indították, komplikációk léptek fel szüléskor, a pici fertőzést kapott, a koraszülöttre került, egy hónapig voltam ott vele. Vesemedence tágulattal született, emiatt később rendszeres ellenőrzésekre kellett hordani, emiatt fogékony volt a fertőzésekre, sokszor volt beteg, de végül mindezt kinőtte. 4-nek kaptam egy rettentő nyűgös, sírós, anyás babát, akit otthon le sem tudtam tenni a kezemből, állandóan ordított, ha nem volt az ölemben. A lakás szaladt, én olyan voltam mint egy zombi, teljesen kibuktam, idegileg kikészültem. De valahogy összetartottunk, mert mindenkinek előnyére vált ez az új helyzet. A férjem amint hazaért a munkából, nem a vacsorát várta a tévé előtt, hanem jött segíteni. A két legnagyobb gyerekem megtanult segíteni a konyhában, önállóbbá váltak, sokmindenben segítenek, a 3. meg ő akkor volt 2,5 éves szinte a pótmamájává vált a picinek, nevelgeti, terelgeti azóta is.

A pici most 2 éves, most már jobb, sőt jó a helyzet. Minőségi időt tudunk együtt tölteni, és mindenki nagyon örül a kicsinek, én is. Nem bántam meg a döntésemet, de én nem is akartam az abortuszt, csak a szülés után mikor jöttek a problémák, akkor kicsit kibuktam, miért büntet engem a sors, de azt hiszem, erősebb, határozottabb, keményebb lettem ezután.

Mennyire rémisztő volt neked ez a sztori? El bírnád viselni, ha így alakul? Mennyire erősnek érzed magad?

A ti életetekben nektek kell dönteni, ti tudjátok, mit bírtok felvállalni. Én szorítok, hogy megtartsátok ezt a babát, de csak akkor, ha te magad is akarod. Ha úgy érzed, neked ez sok lenne, a férjeddel meg kell ezt beszélni, megértetni vele, hogy nagyrészben te maradsz egyedül a 4 gyerekkel, neked lesz nehezebb, jóval nehezebb, mint neki, ezt értse meg, és közösen döntsétek el, nektek és a meglévő gyerekeknek hogy lesz jobb.

Kívánok neked minden jót, és erőt és kitartást, bárhogy is döntesz!