Mit tegyek? Volna rá pénz, de a kifogás ellene mindig több. Legyek hisztis, önző és tartsam meg, "mert, hogy az én testem", Vagy vetessem el?

Ő a saját gyereked! Kidobnád egy olyan miatt, akihez nincs sok közöd? Nyilván sajnálom a párod gyerekét, de őt még mindig vissza lehet küldeni az anyukájához (ha akar menni, az ő lelkét sem törném össze), meg rávenni az anyját (akár törvényileg) hogy küldjön utána gyerektartást. De a sajátodat, akihez máris kötődsz azért elvetetni, mert félsz, hogy mit csinálsz a két gyerekkel? A másik gyerek már elég nagy ahhoz, hogy egy csomó mindenben segítsen neked.

Én biztos megtartanám, és amikor tehetném, lépnék a saját gyerekemmel együtt. Ez tényleg rabszolgaság, sajnálom :-(

#33 "A másik gyerek már elég nagy ahhoz, hogy egy csomó mindenben segítsen neked. Én biztos megtartanám, és amikor tehetném, lépnék a saját gyerekemmel együtt. Ez tényleg rabszolgaság," - a másik gyereket kihasználni, akinek a világon semmi köze ahhoz, hogy a Kérdező vállalja-e a terhességét, se döntése nincs benne, NA AZ valóban rabszolgaság.

Nem hiszem, hogy Kédező erre a szintre szeretne ALJASULNI.

Én megtartanám a gyereket, de ez én vagyok, ezzel nem azt akarom mondani, hogy neked is ezt kellene tenned. Az én meglátásomat fogom a továbbiakban is írni, mert döntened neked kell, mi csak ötleteket, irányokat tudunk neked mutatni.

Ha alapvetően vágynék a gyerekre, én nem bírnám elvetetni. Az, hogy az apa mit akar, nagyon is fontos, de ilyen helyzetben, amiben te vagy, nagyon sok szólna számomra az ellen, hogy alávessem magam az akaratának. Egyrészt nevelem az ő gyerekét, egyedül, háttérbe helyezve magamat is emiatt. Így számomra a minimum, hogy ha már úgy alakult, hogy teherbe estem, ne kelljen a sajátomat megölnöm, ha nem akarom. Anyagiak: én is keresek, még ha egy részét feketén is, én is hozzáteszem a magamét a közöshöz, amiből az ő gyerekét nevelem, amiből az ő rokonait támogatjuk. A saját gyerekemnek is jusson belőle, ha már ennyi minden(ki)re jut! A harmadik ok pedig, az a stílus, amit itt leírtál. Nekem ne parancsoljon senki, ne adjon ultimátumokat. Ő maga is úgy fogalmazott, "mit fogsz" csinálni, tehát elviekben te döntesz. Ha én magam szeretnék anyává válni, nem vetetném el. Ha anyagilag nincs nagy gond, legrosszabb esetben is kibírjátok egy évig, aztán bölcsibe kerül a kicsi, te pedig tudsz dolgozni. Még nagyon a terhesség elején vagy, simán tudtok félre is tenni valamennyit a szűkebb hónapokra.

És tudom, mit érzel. Én a terhességemet végigdolgoztam itthon, volt, hogy hétvégén is, minél többet, hogy ne kelljen a babával nélkülözni, tudjunk félretenni. A szülés előtt egy nappal még dolgoztam! Erre a férjem bedobta, adni kéne XY rokonnak 200 ezer forintot, mert szarul állnak. Nem dolgozik se ő, se a felesége, csak hébe-hóba, tök maguknak köszönhetik stb. Hát jól kiakadtam, elmondtam, hogy egy fillért se, mert sose kapnánk vissza, én meg nem ezért güriztem végig a terhességet! A férjem megértette, igazat adott, megbeszéltük. Teljesen átérzem, milyen igazságtalannak érzed, hogy te dolgozol, igyekszel, és másnak könnyíted meg az életét, magadtól meg olyan dolgokat kell megvonnod, mint a saját gyermeked megszülése... :(((

Én azt gondolom, a helyedben megtartanám. Szépen megbeszélném a párommal, hogy átgondoltam, de nem tudom megtenni. Tudod, ha arra hajlanál, hogy mindenkinek, köztük neked is ez a legjobb, nem tanácsolnám ezt, de így, hogy naphosszat ezen agyalsz, zokogsz, és a saját akaratod ellen teszed, ez így nagyon nem OK! Ez így nem a saját tested fölötti rendelkezésről szól, ami az abortusz létjogosultsága lenne, hanem egy olyan áldozatról, amit nem vagy köteles meghozni, és senki nem is várhatja el tőled.

9 éve együtt vagytok, a lányát konkrétan te neveled....és neked ne legyen gyereked, mert útban van?

Ha foglalkozás lenne vajon minek hívnák? Cselédnek?