Nektek nem borzasztó, hogy egy helyen van a szülőszoba meg ahol elvetetik a babát kisebb kórházakban?

Márpedig létezik olyan, hogy kaparás, de ez nem azonos az abortusszal. Mióma, vagy rendellenes vérzés esetén szoktak ún. egészségügyi kaparást végezni. Ez is kisműtétnek számít.

Amikor pedig sorban állnak az "abortuszra várakozók", akkor szerintem senki nem tudja látatlanul megítélni, hogy az adott nő éppen nemkívánt terhességet szakíttat meg, vagy egy elhalt magzatot távolítanak el.

Nekem életemben három küretem volt, mindegyik tervezett terhesség befejezése, két missed ab, a harmadik esetében viszont élő terhességet kellett megszakítani, mert súlyos, élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenessége volt a babának. Mindegyik alkalommal olyan szobába tettek, ahol általános nőgyógyászati panaszokkal feküdtek bent - többnyire idősebb - szobatársaim. Nem raktak össze sem várandósokkal, sem abortuszra várakozókkal.

Viszont a műtét előtti adminisztrációnál, ill. közvetlenül a műtét előtt óhatatlanul találkoztunk.

"Ismerek nödokit,aki nem vállal abortuszt,csakis ha az anya élete a tét." - Igen, én is ismerek ilyet, és sajnos egy kicsit át is esett a ló túloldalára. Amikor ugyanis a 12. heti genetikai ultrahangon kiderült, hogy hydropsos a babám, majd a genetikai tanácsadóban ezt megerősítették, és egyértelműen a terhesség megszakítását javasolták (mondván, ezzel a kórképpel mindenképpen meghalna, vagy ha valamilyen csoda folytán megszületne, akkor is max. néhány napig élhetne), akkor a dokimmal közösen úgy határoztunk, hogy műtéti megszakítás legyen, amíg még ez lehetséges. Később ugyanis már 24-48 órás vajúdással kellett volna megszülnöm a halott magzatot. Az ügyeletes - abortuszellenes - doki viszont közölte, hogy ez gyilkosság, ő nem hajlandó felhelyezni a lamináriát. Tisztában volt vele ő is, hogy a magzat életképtelen, de szerinte ki kellett volna várni, amíg magától meghal és úgy megszülni. Ezt én embertelennek tartom.

Hogy az orvosok hogyan élik meg, azt nem tudom, viszont egy szülész-nőgyógyász szerintem naponta szembesül vele, hogy minden 10-20. koraterhesség eleve vetéléssel végződik, a természet is szelektál elég rendesen. Nem hiszem, hogy különösebben mélyen érintené őket 12. hét alatt egy embrió elvesztése, messze nem ugyanaz a helyzet, mint egy kifejlett magzat esetében.

Sajna a 26 hétben mefkellett szülnöm mert megállt a baba szive.

Engem betettek egy 6ágyas szobába. 4 napig voltam benn addig minden nap 3-3 kaparásos nö örült hogy végre kikaparják,volt benn egy terhes kismama is és még egy olyan csaj aki mütétre várt (nem abortusz). Pokoli volt h én majd meghaltan a bánatba ezek meg örültek h már a 9!. Kaparàson is túlvannak.