Van itt olyan orvos aki abortuszokat végez? Illetve olyan aki végzett de már valamiért nem vállalja? Olyan is írhat, aki soha sem végezné el.

Akkor itt egy orvos véleménye:

(Igen, orvos vagyok, persze tudom, hogy messziről jött ember, azt mond, amit akar.)

Én személy szerint végeztem/végzek abortuszt. Ennek több oka van:

1. Amikor a szülészet-nőgyógyászat mellett döntöttem, tisztában voltam azzal, hogy ez is hozzátartozik a munkához, ennek tükrében döntöttem mégis a szakirány mellett.

2. Rezidensként, szakorvos jelöltként meg kell tanulni bizonyos beavatkozásokat. Bár pont azért, mert törvényileg lehetséges, a szakvizsgához úgy van megadva, hogy x db művi terhességmegszakítást VAGY műszeres befejezést kell elvégezni, mivel maga a procedúra teljesen ugyanaz. Viszont műszeres befejezésből lényegesen kevesebb van, mint terhességmegszakításból. Hogy el tudjátok képzelni az arányokat: nálunk kb. napi 5 terhességmegszakítást végeznek, míg műszeres befejezésből mondjuk naponta-kétnaponta egyet. Ehhez még hozzáadódik, hogy jellemzően azoknak nagyobb arányban van választott orvosa, akinek műszeres befejezést kell végezni, tehát annak a kevesebb számú beavatkozásnak is csak a kisebb részét végzem én. Viszont egyszer én is szakorvos leszek, egyszer majd nekem kell segíteni a fiatalabb kollégának, nekem kell beállni a háta mögé, megtanítani neki, esetleg segíteni, ha elakad, akkor pedig baromira nem lesz mindegy, hogy csak azt a kötelező 20 beavatkozást végeztem el, vagy 150-et.

3. Szerintem abban a legtöbb ember egyetért, hogy vannak olyan szituációk, amikor az abortusz egy szükséges, vagy ha tetszik, a "legkisebb rossz". Azonban nem én vagyok az atyaisten, aki eldöntheti, hogy melyik abortusz a "jogos" és melyik "nem jogos". Úgy érzem, nem tisztem megítélni ezt. Tehát maximum azt mondhatom, hogy semmilyen célból nem végzek megszakítást. De akkor mi a helyzet, ha mondjuk fejlődési rendellenesség miatt kell?

4. A törvény 12. hétig lehetővé teszi, hogy egy cselekvőképes nő döntsön a terhessége sorsáról mindenféle különleges indoklás nélkül, válsághelyzetre hivatkozva. Ebből adódik az, hogy ha én nem csinálom meg, akkor másnak kell megcsinálnia. És ha mondjuk én vagyok beosztva osztályos orvosként arra az osztályra, ahol ezeket a beavatkozásokat végezzük, de rendszeresen oda kell hívom valakit egy másik osztályról, hogy csinálja meg helyettem, az a másik osztály működését fogja zavarni. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a kollégáim sem fognak feltétlen szeretettel fordulni felém.

Egyébként mindezek ellenére engem nagyon megvisel. Nálunk az osztályok között több havonta van forgás, így volt olyan, hogy gyakorlatilag fél évig voltam azon az osztályon, ahol az abortuszokat csináljuk. Ez azt jelenti, hogy 6 hónapon keresztül kb. napi 4-5 megszakítást végeztem. A végén a barátomnak bőgtem, hogy mennyire borzalmas és már kértem a beosztást készítőt, hogy lehetőleg egy időre pakoljon el arról az osztályról.

A következő részt lehetőleg ne olvassa az, aki nem bírja ezt a témát.

A 6-8 hetes terhességmegszakítások még annyira nem vészesek, mivel egy adag szöveten és véren kívül mást nem nagyon lát az ember. Azonban a 10-12 hetesek iszonyatosan megviselnek, mivel ott konkrétan látszik az embrió keze, lába, törzse, bordái. És igen, 3-4 ilyen után az ember elgondolkodik, hogy létezik-e a purgatórium vagy a pokol, és mit fog majd ezekért egyszer ott kapni.

Az eljárásról néhány gondolat:

Magyarországon tablettás vetélésindukció koraterhességben nincsen, minden esetben műtéttel kerül sor a terhesség megszakítására. Úgy gondolom, ez a verzió a betegnek sokkal könnyebb, az orvosnak pedig sokkal nehezebb. Hiszen mit érez ebből a beteg? Ha már szült hüvelyi úton, akkor kb. semmit. Bemegy, kap egy branült, elaltatják, felkel. Volt terhesség, nincs terhesség. Pár napos vérzés, menstruációs görcsök és ennyi. Mit él át az orvos? Amit az előbb leírtam. Lelkileg igen is megviseli az embert, legalábbis engem biztosan.

Ezzel szemben a tablettás módszer azért jó, mert ott maga a nő teszi meg az első lépést, ő veszi be a tablettát, ő szenvedi el a vetélést. Testileg és lelkileg is valószínűleg teljesen más kategória a kettő.

Magyarországon elvileg azért nem engedélyezték, mert nagyon sok esetben kell utána műszeres befejezést végezni, de azért az orvosnak lelkileg nem mindegy, hogy a vetélés után a bent maradt szövetet távolítja el, vagy pedig az élő embriót roppantja szét és szedi ki a méhből.

A későbbiekre nézve úgy gondolom, hogy ha szakorvos leszek, nem fogok abortuszt végezni, tanulásnak bőben elég lesz az az 5 év, amíg eljutok a szakvizsgáig. Kérésre (mármint úgy, hogy felkérnek, hogy én végezzem a beavatkozást és ne más) pláne nem szeretnék.

"Ő látta az apró végtagokat és fejeket? Meg a dobogó szívet, amit kikapart? Ezt ugye Te se gondolod komolyan? Az abortusz rossz, de, hogy lehet ekkorákat túlozni?"

Ebben nem sok túlzás van. A dobogó szívet mondjuk tényleg nem látja az orvos abortusz közben, de egy 10-12 hetes terhességnél a végtagokat, törzset a bordákkal simán. Képet nem szívesen keresnék róla, de hidd el, nagyon is látható.

Voltam magánklinikán, mikor nem tudtam mi legyen, a doki előre szólt, hogy nem vállalja az abortuszt, ha mellette döntök és elég rossz érzést ébresztett bennem, nem mondott semmi durvát, de ahogy rámnézett és amilyen hangsúllyal mondta..

Azért mentem magánklinikára, hátha egy rakás pénzért ítélkezésmentes orvos vizsgál és vázolja a lehetőségeimet. Hát nem.

Az orvos hozzászóló vagyok.

Alapvetően megpróbálok nem ítélkezni, de nyilván azt a dolgot, hogy az embernek azonnal legyen egy adott emberről valamiféle képe, azt nem lehet kiirtani. Tehát igazából véleménye mindig lesz az embernek, maximum nem mondja ki hangosan és nem érezteti a másik emberrel.

Amikor valaki az első abortuszára jön, akkor mindig próbálok arra gondolni, hogy bármikor előfordulhatna akár velem is, hogy védekezés ellenére olyan időpontban esek teherbe, amikor egyszerűen számomra nem alkalmas, és most itt teljesen mindegy, hogy miért nem alkalmas.

Tehát megpróbálom magamban azt tudatosítani, hogy nem ismerhetem az egész életét, fogalmam sincs, hogy mi történt vele, hogy nevelték, milyen az anyagi helyzete, milyen a párkapcsolata, amiből terhes lett stb.

Ami jobban ki szokott akasztani, az az, mikor a 4-8-12. abortuszra jön valaki. Ez már az a kategória szokott lenni, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Úgy gondolom én ilyenkor sem szoktam gonoszan, szemrehányóan vagy lenézően viselkedni, igyekszem teljesen normális, emberhez méltó hangnemben megkérdezni, hogy esetleg ajánlhatnék-e valami fogamzásgátló megoldást. Általában ilyenkor egyébként el szokták mondani, hogy mi miért nem vált be, én pedig igyekszem egy új alternatívát mondani, amit aztán vagy megfogad ugye, vagy nem.

Ha mondjuk vajúdót veszek fel, és a kiskönyvében látom, hogy volt x abortusza, akkor is végigfut az agyamon valami, de ezeket elrendezem magamban. Nem gondolom, hogy egy ilyen szituációban bármi közöm lenne a múltjához.

Alapvetően az abortuszt egy társadalmi problémának tartom, amit nem lehet egyén szinten megoldani.

Abban egyetértek a törvényhozókkal, hogy betiltani nem lehet. Biztos valamivel kevesebb lenne a terhességmegszakítás, de aki nagyon el akarja vetetni, az megtalálná a módját. Vagy elszaporodnának a kókler, magukat orvosnak nevező emberek akik illegális módon, esetleg nem megfelelő körülmények között, jó pénzért vállalnának ilyeneket, vagy jobban megindulna az abortuszturizmus. Valószínűleg az utcán hagyott, nem gondozott csecsemők, gyerekek száma is megnőne.

A jelenlegi szabályozás szerintem egy elfogadható alternatíva, nem gondolom, hogy ezen szigorítanék.

Amivel viszont hatalmas problémák vannak, és amivel valóban foglalkozni kellene társadalmi szinten, az a megfelelő alapvető egészségügyi ismeretek oktatása, a szexuális felvilágosítás, a szexuális életről való nyílt kommunikáció a fiatalokkal és idősebbekkel is. Plusz szerintem vicc kategória, hogy mennyibe kerülnek a különböző fogamzásgátló módszerek. Egy normális doboz koton ára (amiben van 3 db) majd egy ezres! A tabletta aktusra lebontva nem sok, de bizony, vannak olyan emberek az országban, akiknek a havi 2000 forint is megterhelő. Persze, lehetne mondani, hogy "ha nincsen pénzed, akkor ne szexeljé'", de nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás. Egyszerűen olyan szintű nevelési, oktatási problémák vannak, amik javításával szerintem nagymértékben le lehetne csökkenteni a nem kívánt terhességek számát.

Az abortuszellenesek egyik kedvenc reakciója még a "ha már védekezni nem volt képes, akkor igen is vállalja a felelősséget és szülje meg!" című. Ezt tényleg van olyan, aki komolyan gondolja? Várjunk el felelősségteljes várandósgondozást, szülést, gyermeknevelést egy olyan embertől, aki egy sokkal kisebb dologban - jelen esetben a védekezésben- sem tudott az lenni? Ez egyszerűen nem járható út.

Ahogy mondtam, szerintem az egyetlen használható megoldás a széleskörű felvilágosítás lenne. Mert ami mostanában megy az iskolákban, az a vicc kategória, nem felvilágosítás.

16. válaszolónak pedig:

Teljesen mindegy, ki hozza meg a döntést, annak, akinek végre kell hajtani, nem tud maximálisan elvonatkoztatni a dologtól.

Gondolj csak bele: Bizonyos országokban, államokban legális dolog a halálbüntetés. Ha neked kellene odamenni és mondjuk beadni a méreginjekciót ezeknek az embereknek, vagy neked kellene fejbe lőni őket, akkor te maximálisan tiszta lelkiismerettel meg tudnád tenni, mert "nem én hoztam a döntést?"

Pedig itt ráadásul bűnözőkről van ugye szó, akik feltehetőleg iszonyatosan durva dolgokat tettek, ha emiatt halálra ítélték őket. De még így is kevés ember lenne szerintem, aki simán végezné ezt a fajta munkát lelkiismeretfurdalás nélkül.

Nekem is most.volt 2 hònapja egy.abortuszom az első ès az utolsò az is biztos. Az èn orvosom mielött elaltattak ènekelt a nőver mèg mondta is neki hogy olyat ènekeljen amit èn is ismerek mivel ugye jòval idősebb volt na már most.ebből azt.gondolom az èn orvosom nem igy èlte meg ahogy itt leirjàk ès sok fèrfo azert akar nőgyògyasz lenni hogy minèl több puncit làsson na ide hozza tartozik az abortusz is az legyen csak nőgyògyàsz aki tisztàba van azzal mit kell csinàlni ès lelkileg is tudja csinàlni.

Egyèbkènt èn mikor mentem vissza.kontrollra velem nagyon keves volt az orvos egyből megkèrdezte irhat e fogamzàsgàtlòt ès teljesen normàlisan àllt hozzàm.