Ki hogyan fogja csinálni miután megszuletett a baba? Melyik szobában lesz a baba?

Velünk egy szobában aludt

A férjem fel sem kelt arra, hogy a baba 3-szor..

Sírósabb időszakban a szobájában pelenkáztam éjjel / mert volt neki sajátja is/

7 hó aposan költözött át éjjelre is

2. Babát is így tervezem

De dilemma, mert a nagy akkor 19 hónapos lesz, lehet féltékeny lesz a picire, ha nálunk alszik.

Neki is kész szobája lesz mire megszületik egyébként.

12-es: ez közös döntés. Megvizsgáltuk minden aspektusát. A férjemnek van már két gyereke. Az ott elkövetett hibákat is belekalkuláltuk. Nem évekre tervezzük. És a közös ágyból kiszoktatni meglátásom szerint sokkal nehezebb. Viszont azt is tudom, hogy magára hagyni sem jó egy csecsemőt.

A kérdés az volt, hogy ki hogy fogja csinálni. Itt meg mindenki úgy tesz mintha egyik vagy másik módszer jobb vagy rosszabb lenne. Mintha meg lehetne mondani a nagy igazságot. Itt vélemények hangzanak el, amelyek senki más életét nem befolyásolják. Nem te vagy férjem, így nem kell aggódnod a házaséletünk miatt ;) A férjemmel majd megoldom, megbeszélem. Vagyunk mindketten annyira intelligensek, hogyha ez nem jó nekünk - akár egyikünknek, akár másikunknak, akkor kommunikáljunk és ha kell változtassunk. Mindenesetre köszönöm az észrevételedet és az aggódásodat.

A harmadik babát várom. Az első ketto nagyfiu már, és az exférjem az apjuk, akkor még egy teljesen más lakáshelyzetünk volt. Az első baba ilyen oldalkocsis módszerrel az én oldalamhoz volt tolva, ha szoptattam csak átnyúltam és kész, ha bármi volt, csak hozzá kellett érni nyugtató simogatással és már aludt is vissza. Akkor nem volt, csak egy szobánk. A szexuális életünk fura volt így, hogy ott szuszog egy kisbaba, vagy mehetünk még ki szexelni a konyhába...na nem volt jó sehogy. A fiam nehezen és rosszul alvó kisgyerek lett, napközbeni alvás pl szinte egyáltalán nem ment, a mai napig keveset alszik. Ebben a házban lett 1 ev múlva külön szobája, de végül a második baba születése után mégsem ő aludt ott, hanem a pici, mert egyszerűen nem jött be senkinek az, hogy ő sétálgat át és éjjel a baba szoptatása közben ott nézelődik. Érdekes módon a pici meg igényelte a külön zugot, vele nem oldalkocsiztam, gondolva arra, hogy az én éjjeli kényelmem nem éri meg, hogy esetleg ne tanuljon meg önállóan elaludni. Kicsit bizonytalan és tanácstalan voltam, de ő meg láthatóan jobban aludt és hamar végig aludta az éjszakákat így külön. Azóta is jó alvó. Nem azr mondom, hogy emiatt, mert ő eleve egy nagyon önálló és akaratos személyiség, nem tudom és akarom őket összehasonlítani.

A kislányom jövő februárban érkezik, az ő apukaja nyitott volt az én bármi ötletemre, neki első babája, így rám bízza. Én most úgy érzem, a pici saját szobában lesz, közvetlenül mellettünk (leválasztott szoba), az a fal köztünk ugyan hangszigetelt, de van babaőr, légzésfigyelő és az ajtót nyitva fogom hagyni, amikor nem élünk épp privát életet a párommal. Bent a szobájában elhelyeztem egy felnőtt matracot, plusz egy ágyneművel, így ha úgy alakul, hogy nyugodtabb leszek mellette, a közelében, átmegyek aludni, vagy átmegy apa. Így igazából megvan a privát szféra.

Amit sosem tettem, az a mi ágyunkban altatás, anno és most sem akarom, én aggódnék, hogy legurul, ráfekszem, és a légzése sem figyelt így. Nem érzem helyesnek, plusz azért az ágynemű is lehetne akkor 2-3 naponta cserélve. Nekem ez a meglátásom most, aztán ki tudja, végül mi válik be.

Szia!21 hetes kismama vagyok,én is sokat gondolkodtam ezen... Mi a férjemmel erre jutottunk.

Nekem se lenne szívem egy szobába egyedül, árván hagyni miután 9 hónapig velem volt! Természetesen lesz külön szobája ahol napközben alhat, de éjszakára mellettem lesz a babaöbölben. Így nem lesz idegen neki a saját ágya sem, de éjszaka is velünk van amíg igényli!

Mi erre a jutottunk. Az más hogy ezt így meg is tudjuk e valósítani! 😊