11 hetes terhes vagyok, jövő héten kell mennem genetikai ultrahangra. Sajnos tavaly elvesztettük 18 hetesen a kisfiunkat. Genetikai rendellenesség miatt, policisztás volt mindkét veséje.Ugye erre nem sok esély van hogy megismétlődik?

Sajnos ezt csak egy genetikus tudná megmondani. Valószínű alacsony rá az esély, ha nincs genetikai rendellenesség a családban.

Azt megkérdezhetem, hogy hogyan derült ki? Genetikai teszten? Volt invazív vizsgálat/genetikai tanácsadás is, ami alapján ti döntöttetek arról, hogy megtartjátok-e, vagy ő döntött úgy, hogy elmegy?

Bocsánat nem akarok sebeket feltépni, csak én is pont a genetikai előtt állok és persze arra készülünk, hogy minden rendben lesz, de igyekszem felkészülni arra is lélekben, hogy mivan ha esetleg nem...

Köszönöm a válaszod! Próbálj megnyugodni. Gondolj arra, hogy milyen életetek lett volna együtt, ha egyáltalán lett volna, ahogy mondod... Tulajdonképpen próbáld átkonvertálni hálává a kisfiatokkal kapcsolatos érzéseket. Hálás vagy neki, amiért idejében "tudatta veletek", hogy súlyos rendellenesség van a háttérben.

Nagyon nehéz ezt feldolgozni, de talán még mindig jobb így, mintha mindketten belehaltok, vagy egy életet áldoztok fel a beteg gyermeketek nevelésére.

Ha a genetikus szerint kevés esély van arra, hogy ez megismétlődik, akkor fel a fejjel! Minden rendben lesz, csak pozitívan! :)

A legjobb barátnőm 17 hetesen veszítette el a magzatát, spontán. Belecsavarodott a köldökzsinórba és megfulladt. Egy évvel később egy csodálatos egészséges kislányuk született! :)

Sajnos igen. És nem csak ez, ezer más probléma is kialakulhat, ez benne van. A feldolgozás nagyon nehéz, érdemes segítséget kérni hozzá. Ez nem gáz, szerintem ez lenne a természetes. Az egész családnak óriási trauma egy gyermek/magzat elvesztése, de mégiscsak az anya csinálja végig, az ő testében zajlik, őt teljesen máshogy érinti, mint mondjuk apukát, vagy pl. a nagyobb gyereket. Szerintem fel sem lehet magunktól dolgozni az ilyet.

Az a baj, hogy ezek olyan kérdések, amikre nincs válasz. Vagy legalábbis nem itt.

Az természetes, hogy egy vetélés, illetve genetikai probléma után rögtön "felsőbbrendű" intézménybe küldenek, emiatt ne ijedj meg. Ilyenkor az ember kiemeltebb figyelmet kap!

kitartás!

Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom ami történt veled korábban. Drukkolok, hogy most minden rendben legyen! Sajnálom, hogy nem tudod valakivel kibeszélni a problémád, mert ez nagyon fontos lenne. Ha környezetedben nincs senki, akkor interneten ismerkedj hasonló helyzetben lévőkkel.

Én se szeretek a környezetemben beszélni másokkal, mert nem értik igazán. Mi 3 vetélésen vagyunk túl, 5 inszemináción, 5 lombikon, több mint 5 éve küzdünk a babáért. Jobb ilyen emberekkel beszélnem, akik értik a helyzetet. Nekem szerencsére korai vetélések voltak (12.hét előtt mind), rettegek attól, hogy nehogy később kelljen ezt átélni. Sokszor mondják a pszichológust is, sajnálom, hogy neked nem segített.

Nem vagyok fent facebookon, de ott is vannak állítólag beszélgetős csoportok. Én itt a gyakorin ismertem meg pár embert, meg a hoxa fórumon.

Sajnos a kérdésedre nem tudok választ adni, én is a genetikust tudom csak írni. De írni akartam neked, hogy nagyon drukkolok!!!!

Az a baj, hogy sok ember nem tud mit kezdeni ezzel a témával. Nem tudják átérezni, tabunak gondolják, vagy legyintenek, hogy "sokan túlélték ezt már". Nehéz ezt barátként, családtagként kezelni, mert nem tudja az ember igazán, hogy mi a jó. Csak hallgasson? Mondjon valamit? De mit is mondhatna? Szóval kicsit hülye helyzet ez... Én legjobb barátnőként is nagyon nehezen tudtam kezelni a helyzetet, nehezen találtam meg azt a szerepet, amire a barátnőmnek szüksége volt.

Szóval ne haragudj emiatt a környezetedre, valószínű nem direkt kezelik az emberek ezt olyan sután.

Sajnálom, hogy szakemberrel is rossz tapasztalataid vannak, pedig ha találnál egy jót, ő tudna segíteni a feldolgozásban. Szivárványbabás csoportok is vannak, ott is sokan merítenek erőt egymásból.

Kitartás. Koncentrálj arra, hogy minden rendben lesz a babátokkal, nem történhet ez meg mégegyszer!!! Beszéld ezt meg a babáddal is rendszeresen. Erősítsétek egymást.