Állandó rosszkedv terhesség elején mennyire normális?

Rajtad múlik. Persze a hormonok ilyenkor képesek az egekbe forralni az agyvizet, de szerintem kis odafigyeléssel, önkontrollal lehet korrigálni.

Beszélgess sokat a pároddal a nyugodt pillanataidban, nagyon sok múlik az ő hozzáállásán, hallgasd meg őt is, mit gondol, mit érez. Ő is szülő lesz, nem csak te és ezzel az ő várakozását is meg tudod keseríteni.

Próbálj meg sokat pihenni, a magnézium sokat segít az idegrenszer helyes működésében. Kényeztesd magad amihez kedved van, normális kereteken belül.

Kell a sok friss levegőn a séta, hogy ne tunyulj el. Menjetek el sétálni a pároddal, ilyenkor ősszel csodaszép a természet.

Ha érzed, hogy fent van a vezérhangya, számolj el tízig, pihenj le, igyál egy pohár vizet, mély levegők.

Minden rendben lesz, nyugii :)

Ugyanez van nálam is terhessèg elejètől,jelenleg 24 hetes vagyok.

Nincs kedvem semmihez mèg az itthoni feladatokhoz sem, mindig aludnèk, kedvetlen vagyok, nem akarok menni sehová, fèrjemet akkor is csesztetem ha csak levegőt vesz, hogy minek úgy veszi. Kiállhatatlan lettem. Nagyon remèlem elmúlik szülès után.

Nálam is ez a helyzet. Elmondtam a védőnőnek is, azt mondta ne aggódjak, ez teljesen természetes, a ciklusunk során sem vagyunk egyforma érzelmi szinten. Én azelőtt voltam ilyen befelé forduló mindig, hogy megjött volna. Ez tökéletesen meg is maradt. (Remélem nem addig, amíg újra meg nem jön, mert akkor bajban vagyok. :D) Kicsit befelé fordulóbb, önzőbb, kötekedősebb, antiszociálisabb. Konkrétan könyörgök, hogy ne fussunk össze senkivel, vagy ne menjünk sehova, mert nincs kedvem bájcsevegni, meg úgy alapvetően semmihez.

Szintén a védőnő adta azt a tanácsot, hogy nyugodtan legyek önző. Ez az időszak most rólam szól. Arról, hogy nekem/nekünk mi a jó. Ha én nem akarok társasági életet élni, inkább befelé fordulnék és magammal foglalkoznék, akkor legyen úgy. Mindig érezni fogom, hogy mire van szükségem. Ami nem esik jól, azt ne erőltessem.

Én egy valamit tartok fontosnak, amire viszont szerintem oda KELL figyelni. A férjem b*sztatására. Szegény amit néha tőlem kapott az első hetekben, amíg fel nem ismertem, hogy bennem van a hiba... csodálkozom, hogy még velem él. Émelyegtem, semmit nem kívántam. Hozott A féle kenyeret, litániát tartottam neki, hogy tudja, hogy ezt utálom és erre sem képes odafigyelni. Másnap hozott B félét. Litániát tartottam neki BŐGVE, hogy én ezt most nem kívánom és miért hoz mindig olyat, amit én éppen nem ennék meg. Megjegyzem sokszor én sem tudtam mit ennék meg, így szegénynek fel volt adva a lecke. :) Erről igyekszem tudatosan leszokni, visszavenni, odafigyelni.

Egyébként fentieken túl senki és semmi más nem érdekel. Csak én és a babám. :) Ha én egész este a kanapén akarok takaró alatt tespedni és 9-kor már aludni, akkor azt fogom tenni.