Mit gondolnátok ha a párotok anyja nálatok akarna maradni (egy ideig), maximum 1 hónapig hogy segítsen mindenben miután megszületik a baba?

Utólag nézve jó lett volna, mert a párom dolgozott én meg rohadt magányos voltam, dúltak a hormonok, folyton sírtam, fura volt az egész helyzet. Jó lett volna, ha van valaki aki ott van mindig velem, és bármikor kérhetek segítséget.

Kedves tőle, de engem feszélyezett volna egy vendég, akihez alkalmazkodni kell.

Aranyos, de zavarna. Megmondanám neki, hogy jöjjön segítsen napközben pár órát, ha tényleg szükséges, hozhat ételt, de ez egy annyira intim történet, hogy csak a férjemmel szeretnénk megélni. Az én anyukámra ugyanez fog vonatkozni. Anyósommal egy településen lakunk, ha anyukám szeretne jönni neki veszünk ki szobát majd (nálunk nincs hely), ezt tudjuk felajánlani.

Volt benne részem 1 hétig de azt mondtam soha többet.

Kedves tőle, de én szeretném, ha a férjem és én lennénk a babával az első időszakban. Az, ha közel lakik és mondjuk 2 naponta átjön és elmosogat, vagy takarít ott, ahol megkérem, az teljesen jó segítség, de bennem feszültséget szülne, pláne, hogy anyukám nemrégiben temettük el és csak folyton eszembejutna, hogy ő is mennyire szeretne segíteni. 🥺

Nos, egyedülálló anyaként szültem és neveltem a gyerekemet jó ideig, így ennek fényében sem értem, miben kellene segíteni. Ha te akarod, szuper. De amúgy én nem látom se értelmét , se szükségét

Attól függ,hogy te milyen személyiség vagy,hogy mennyire van szükséged segítségre,hogy jöttök ki,stb.Nálunk senki nem jött,mert én ezt kértem.Nekem nem segítség,hanem teher lett volna bárki. Jóban vagyok az anyósommal,anyukámmal is,de nekem egyszerűen nem megy az ilyen itt lakik addig.Mindent meg tudtam csinálni,örömmel is tettem.Azt beszéltük meg,hogy szólok,ha kellenek,nem kellettek.Mármint jöttek látogatóba, aztán szépen mindenki elvonult a saját magán szférájába.