Tudom szörnyű vagyok, de van itt más is, akit nagyon foglalkoztatott a terhesség alatt és után a külseje?

Ha nem kamu amiket írsz, akkor rettentő sokat fogsz sírni,és őszintén megmondva, neked gőzöd sincs ,hogy mi vár rád.

Nyugi, kérdező. Mikor az elsőt vártam, nekem is rohadt sok időm volt magammal foglalkozni meg kitalálni, majd milyen jó kis randikra megyünk a férjemmel baba mellett, meg hogy fogok mellette sportolni, én ugyan nem leszek olyan, mint mások, majd én megmutatom. Aztán megszületett a baba, és mindent átírt a valóság. Nagyon sok minden máahogy van, mint ahogy az ember elképzeli. Nem vagyok lompos és a párkapcsolatunk is szuper, de el kellett felejteni, hogy ugyanúgy megy minden tovább, mint előtte. Ahogy te gondolkodsz, abból világos, hogy nem igazán tudod most még, milyen lesz babával az élet, vele szinte nem is kalkulálsz. Ez nem baj, csak készülj arra is fejben, hogy esetleg nem pont úgy lesznek a dolgok, ahogy elképzelted. Nekem pl ezt tök nehéz volt elfogadni. De utána könnyebb volt már.