Kismamik, mit tapasztaltok atadjak a helyet tomegkozlekedesen, elore engednek postan es a tobbi?

A válasz írója 67%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:11

azért mert szomorú vagy és sietsz (???!! egy tömegközlekedési eszközön)!! nem adod át a helyed?? Uramjézus Te aztán tulteszel mindekin. Remélem se neked vagy majd a terhes feleségednek sem adják át a helyet soha! De tudod mit egy jó nagy infarktussal várassnaka meg vagy 2-3 órát az lesz az igazi!! Nagy nagy p@raszt vagy!

77% -os drága kommunikáció párti kishölgynek üzenem. Hogy én már volt, hogy útközben lettem rosszul, mert ablakot nem voltak hajlandó nyitni, mikor kinyitottam jött a buszon a sofőr, hogy megy a fűtés mit képzelek. Nah de 18 fok volt odakinn és úgy fűtöttek mint télen. Iszonyat rosszul lettem, hirtelen levert víz szédültem, nem bírtam nagyon álva. Oda mentem egy fiatal hölgyhöz, elmondtam neki, hogy ez és ez van. 8 percre vagyunk örstől, nem tudná-e átadni a helyet erre a kis időre. Hát úgy el lettem küldve a francba. Akkora cirkuszt vágott le a hölgy, hihetetlen volt. Nem is néztem volna ki belőle, olyan kis szerény, jó izlésű nőnek tünt első ránézésre. A mögötte üllő férfi volt olyan rendes rögtön pattant, és az idősek, és a férfi nagyon beolvasott a kishölgynek.

De a lényeg, hogy sokszor ezt kapod a kommunikációért. És hidd el nem úgy mentem oda, hogy "add át a helyed vagy megfejelek" :D Kedvesen, udvariasan kértem meg, ahogy elvárom másoktól is. Meg is kaptam érte rendesen.

Kíváncsi lennék a harcias "én akkor sem" írogatók életkorára.

Utálom a közhelyeket, de sajnos most csak klisét tudok mondani, amin fel lehet háborodni, de esetleg el is lehet gondolkodni, ha pedig az most nem megy, akkor is előbb-utóbb igazolni fogja magáta közhely: "Majd meglátjátok!" -milyen az amikor ti kerültök bármilyen kiszolgáltatott helyzetbe, vagy amikor valamilyen közeli hozzátartozótok kerül - netán végzetes - bajba, csak mert mellette is ilyen közönnyel és egóval mennek el az emberek, hogy miért segítsek egy "idegennek". Amikor netán fél órát kell várnotok a mentőre, tűzoltóra stb., stb. reggelig sorolhatnánk.

Itt alapvetően már rég nem a kismamákról van szó, hanem egy mérhetetlen közönyről, hatalmas egóról, és érzelmi sivárságról, illetve arról, hogy sok ember számára már csak jogok vannak, kötelezettségek pedig nem... Reméljük, lassan ez is változni fog!

Már ne is haragudj, de honnan veszed, hogy az iszapkárosultaknak olyan hűű de sok idejük lett volna, hogy még kirohannak a kertbe és eleresztik a kutyát pl.

Volt aki épp, hogy kimentette saját gyermekeit. És volt akiket álmában érte. Persze nyilván ha belefér köteleséged a kiskedvenceket is biztonságba tudni. De annyira hirtelen jött. Sok ember meg is halt. Te meg ítélkezel, hogy nem az állatokat engedték el?! Én örlük, hogy sokan biztonságba tudtak menekülni, és megúszták. Nem tudom, figyelted-e a tv-t, de legtöbben nyilatkozták, hogy épp, hogy felfoták mi történik, és a másodpercek töredéke jutott nekik a döntésre (már akinek jutott). Ezt mégis, hogy képzelted? Leszólod az embereket, akik örülnek, hogy túlélték, elvesztették egész életük munkájának az eredményét, súlyosan megégtek stb. És van képed bírálni, hogy mekkora szemetek, hogy mentették a saját és családjuk életét az állatok helyet? Ne haragudj, de ez vérlázító számomra.

Felőlem gondiolj amit akar, kit érdekel hogy valakinek ez vérlázító? Hiszen nem is ismerlek, nem számít a véleményed és nagyon uncsi lenne a világ ha mindenki ugyanazt gondolná. Amúgy pedig nem mindenkinek van gyereke meg rokona és az a 7-10 ember, ha nem érzelmi szempontból nézzük, nem sok, meg ahhoz képest hogy máskor mennyi van.

Ha mindenkit ugyanaz foglalkoztatna akkor nem menne előre a világ. Ugyanis a világ nem csak kismamákból meg gyerekekből meg emberekből áll. Van még egy csomó dolog ami nélkül nem működne a világ és valakit az is kell hogy érdekeljen. És mivel a világhoz nem csak kismamák meg gyerekek szükségesek ezért az sem kevesebb semmivel aki mással törődik. Ennyi. Felőlem mindenki azt csinál amit akar amíg nekem nem árt és ez az egy amit másoktól is elvárok. Hogy hagyjanak békén mert semmi joguk sincs hozzá, semmivel sem többek vagy jobbak mint én.