35 hetes vagyok, és megőrülök a szüleim babusgatásából vagy épp beszólásaiktól. Ez normális?
35 hetes terhes vagyok és 24 éves.A szüleim picit konzervatívak,és nem tudták elfogadni a páromat.Már 3 éve együtt vagyunk.Nyáron amikor kiderült,hogy terhes vagyok,elzavartak otthonról,mondván nem vagyunk normálisak,felelőtlenek vagyunk,még 1 évem van a fősuliból,de így azt elszúrtam,stb.Sőt azt is mondták,hogy vetessük el.Aztán pár hét múlva megenyhültek,mi pedig felvetettük az esküvőt.Azt mondták oké,segítenek.Amióta összeházasodtunk,a szüleim,bár a férjemmel továbbra se puszi pajtások,nem adnak a véleményére,udvariasan meghallgatják,de ennyi,de mostmár majdnem mindennap jönnek,segítenek(hitelre vettünk házat,amin van mit csinálni),anyagilag rengeteget,pedig nem kértem!Mostmár nagyon várják az unokát,teljesen be vannak sózva.Jó tanácsokkal látnak el,de ha nem fogadom meg,vagy nem úgy van valami,ahogy ők akarják,akkor megsértődnek.Ki is jelentették,hogy amíg ők anyagilag segítenek,addig nekünk kuss a nevünk.Anyukám állandóan babusgat,a pocimat puszilgatja,amitől én néha már megőrülök.Már most beleszólnak az életünkbe és hogy hogyan neveljük majd a gyerekünket,akkor mi lesz később?Nem akarom őket megbántani,de azért van egy határ.És végülis a szüleim,és megtehetik,hogy támogassanak,akkor ezt miért kell a szememre vetni?Nagyon jól esik,hogy segítenek,és ha nem is teljes mértékben,de beletörődtek a választásomba,én nagyon szeretem őket,de néha az idegeimre mennek,és félek,mi lesz akkor,amikor megszületik a baba.
Beszélni nem nagyon lehet velük,egyik fülükön be a másikon ki,de én se tudok a végtelenségig tűrni,a férjemnek pedig így is megtépázva lett a büszkesége,mert neki nincsenek szülei,rokonai,senkije,így pénze se,ami anyuéknak sokat számít.Néha úgy érzem kettészakítanak.Egyik oldalról a férjem,másik oldalról meg a szüleim.
Mi ilyenkor az arany középút?Mit lehet tenni?Nem akarom egyiket se megbántani.
válasza:Szia.
Ez már a te életed,nem a szüleidé.Ezt neked kell kijelenteni,és ha megsértödnek se baj,mert elmúlik.De tudniuk kell,hogy te már külön életet élsz,saját családod van.Vigyázz nehogy úgy járjál,hogy majd "ök akarják nevelni a gyerekedet"Ezt ne szószerint étsd.
De az ilyen szülö nagyon hajlamos rá.Ès ezt még a gyerek elött tisztázzátok,nehogy a házasságod sinylödje meg.na meg az nem is ege´szséges hogy mindennap egybe vagytok.Megkell,hogy értsed a férjedet is.Mert a baba után még többet lesznek ott,és nem lessz saját nyugalmatok.Én ezt mér most elendeztem.Kijelentettem a véleményem,és tartom magam hozá.
ezt neked kell eldöntened.Szülök,vagy fe´rj.
38 hetes kismama.
válasza:Szia!Teljesen normális, hogy megőrülsz a szüleid babusgatásától!Különben is a terhesség alatt mindenki kicsit ingerültebben reagál dolgokra, sőt igazi anyatigrissé válik. Fel a fejjel! Állj a sarkadra és ne hagyd magad! A te férjed, a te gyereked! Ha esetleg nem fognak anyagilag támogatni, akkor is ott lesz neked a kis családod.
Szerintem is még a szülés előtt tisztázd le a dolgokat.
Aranyközépút nincsen. A férjeddel vállaltátok a kisbabát és vigyázz nehogy a házasságod rámenjen.Valakit igyis-ugyis meg fogsz bántani.Ne azt nézd, hogy kit fogsz megbántani, hanem azt ami nektek jó. Ez most rólad szól és a te döntésed. Itt most te és a baba vagytok a fontosak és cseppet sem a szüleid. Ha segíteni fognak ennek ellenére, hát biztosan jól fog jönni. Ha pedig nem, akkor meg legalább békén fognak hagyni. Én így tenném, bár mindenki sajátmaga mérlegeli, hogy neki mi a jó. Mindenesetre sok kitartást a döntésed véghezviteléhez! Szorítok neked.
válasza:Khmm...hát igen, vannak ilyen nagyszülők... még szerte az országban...sokan, sokan..
Fontos a prioritások felállítása:
1. a férjedet állandóan biztosítsd, hogy neked ő a családod, a jövőd vele akarod eltölteni. Ezt ne csak szavakkal, hanem tettekkel is. Pl: döntéshelyzetben állj mellé ha valóban jó megoldást tud, és segíts neki a megvalósításban, minden este ölelgesd meg 10 percig, amikor csak vele foglalkozol ....stb.
2. A szülőket ne rögtön avassátok bele a jövőterveitekbe, (pl. milyen színű lesz a gyerekszoba, gyereknév mi lesz..stb), döntsetek ti ketten, és azt a verziót tálaljátok. Ha a szülők leszólják, akkor mondjátok azt hogy ti ezt így szeretnétek és kész.
3. Bármilyen témában előbb beszélj a férjeddel kettesben, egyezzetek meg és a közös véleményt mondjátok el a szülőknek, és amikor a szülők felvetnek valamit amire még nincs kész válaszotok, akkor valami üres dumával: hát igen, talán ,jaja, milyen jó gondolat..stb. vágjátok ki magatokat, aztán menjetek haza beszéljétek meg ketten és a megbeszélt választ tálaljátok. Ez fontos, SOHA NE LÁSSÁK HOGY BÁRMIBEN IS ELLENTÉTES A VÉLEMÉNYETEK! Négyfal közt meg úgy rendezitek ahogy akarjátok. ;)
4. Ülj le a szüleiddel, és beszélj velük őszintén, arról, hogy ez mennyire bánt téged...
5. A sok szülői segítség általában csapda. Egyrészt mert mivel sokat adnak, időval úgy fogják gondolni, hogy sokat is követelhetnek, és onnantól mindnekinek úgy kell táncolni ahogy ők fütyülnek. Másrészt az unokatéma csak kb a gyerek 2 éves koráig lesz totál favorit, addig mindig a nagyszülők akarnak mindent csinálni, esetleg kilöknek még a saját anyaszerepedből is, mondván ők jobban tudják. Egy csomó ostobaságot megtanítanak a gyereknek, mondván Ő AZ unoka, aztán 2 éves korában visszapasszolják anyunak azaz neked a gyereket, mondán nem neveled rendesen, az apja szintén és különben is hogy viselkedik ez a gyerek...stb.
El kell kezdened nevelned a szüleidet (a gyereked mellett) és csak akkor fognak felnézni rád/rátok ha lesznek önálló gondolataitok és azt véghez is viszitek.
Ja, bármilyen gyernevelési/gyerekgondozási kérdésben is előbb bezsélj a férjeddel, aztán kérdezd anyukád, így a férjed nem érzi kirekesztettnek magát, és lehet hogy találsz megoldást szülői segítség nélkül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!