Nem kétkedem, csak tudni szeretném, miért mondja mindenki, h miután megszületik a baba, nem lesz időm semmire?

Mert ma az a divat,hogy az anyuka egy percre sem hagyja egyedül a babát. Azonnal felveszi,ha egy picit is sír. Sőt,akár félóránként is szoptatja,mert azt hiszi,hogy ez a jó. A felszoktatott baba pedig valóban minden idejét elveszi.

Nagyanyáink is egészséges gyerekeket neveltek,nem is volt idejük éjjel is etetni,állandóan vele lenni,mert napközben dolgozniuk kellett!

Ma is lehet okosan beosztani az időt,hogy jusson a gyerekre és a háztartásra is.

Az éjszakát végig aludta lányom, vagyis 5- kor kelt, pelenkázás öltöztetés, szopi ( 1szopizás 30-40 perc) 6 óra lett. De szopi után minden alkalommal kakilt, de olyat hogy kifolyt, lehetett öltöztetni megint, beraktam a kiságyba míg kimostam a kakit a ruhából beáztattam,

ekkorra lejárt a körforgó a gyerek elúnta magát felvettem mutogattam neki ezt azt a lakásban, magam mellé vettem olvastam neki, majd

ismét szopi, kaki öltöztetés mosás, kiságyból ki mert ordított benne, olvastam neki, elringattam, aludt max. fél-1 órát, felkelt ismét szopi, kaki öltözködés, kivittem sétàlni mindig aludt 1-2 órát a babakocsiban, mikor haza értünk felhoztam megébredt ismét szopi, kaki öltözködés, ez ment egész nap, szopi pelenkázás, kakis ruha mosása, gyerek szórakoztatása!

El tudtam mosogatni, egyszerű kajákat főztem, megoldottam vettem egy hintát 40 ezerért ami ringatta volt rajra körforgó ami sosem állt le:) zenélt is, fél órákat elvolt benne míg főztem mosogattam

tusoltam, de másra nem volt időm, mert ha elúnta magát ölben szeretett volna lenni, nem bírtam hallgatni ahogy sír, és ha 5 perc után nem vettem fel ordított mint a sakál, vörösödött a feje, nem vett levegőt!

Szóval ne ítélj, majd meglátod milyen lesz;)

Persze jut idő erre-arra. Csak most már nem az én számít, hanem a baba. S az ő igényeit kell elsősorban figyelembe venni. Ha egy kicsit egyedül is hagyod, akkor sem foghatod magad, hogy mondjuk elmenj valahová...

Nekem sajna keveset alszik a lányom, és nem vagyok az az anya aki a kiságy mellett áll a nap 24 órájában, de hát akkor is kell rá figyelnem. S nem divatból nézegetem, hogy épp mit csinál. S nem is kapom fel egyből, de ahogy az előző is írta, ha szegénynek vörösödik a feje, akkor nem az fog a fejemben járni, hogy velem mi van...

Amúgy minden baba más, és minden anya más.

Látod jut egy kis időm pl. netezni is, de ekkor is itt van mellettem és bámulja a képernyőt. :)

Lehet, hogy neked majd sok időd jut erre-arra, de előre nem lehet tudni ki, hogy éli meg a baba születését.

Szerintem nem arról van szó, hogy ne lenne időnk pár dologra, hanem arról, hogy egy baba érkezésével sok minden megváltozik, és Ő lesz a legfontosabb, akinek alá kell rendelnünk magunkat.

Ha eszik-alszik babád lesz, akkor lesz időd sokmindenre.

De ha egy állandóan visító, sosem alvó, hasfájós babád lesz, és fogalmad sincs, hogy miért visít egyfolytában és miért nem alszik sem éjjel, se nappal, akkor már kevésbé.

Bízz a szerencsédbe,hogy nem egy nyűgös, hisztis temperamentumú babát szülsz.

Bizony hasfájós baba...egész nap igényli a figyelmedet. Nekem sajnos volt, hogy annyira fájt a Pindurim hasa, hogy a sírástól nem vett levegőt! 13 órán keresztül üvöltött! Na ekkor pont nem érdekelt, hogy mit főzzek...

Amúgy meg az első hetek a húzósak, hiszen hazaviszed a kórházból és minden a feje tetejére fordult, más lett az élet, és alkalmazkodni kell a kicsihez. Nincs még napirend, nincs még szülői rutin...szóval felborult a megszokott élet, s így igenis van olyan, hogy nem jut idő "erre-arra".

Aztán majd idővel kialakul a napi menetrend, akkor már könnyebb.

Az első babához hozzá kell szokni. Én is azt hittem, minden olyan lesz, mint a filmeken, csupa móka kacagás... Frászt.

A gyerek üvölt, te meg pisilni sem mersz kimenni, mert 300an adnak tanácsot, meg ugye azért más volt addig a háztartás, amíg csak apa-anya volt:) De egy idő után, mikor kiismerted a babát, akkor már minden könnyebb.

A másodiknál, erről vicc is van... Nem mi alkalmazkodunk Őpicurságához, hanem Őpicursága hozzánk.