Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Kismamák! Hogy lehet erre...

Kismamák! Hogy lehet erre teljesen lelkileg, fizikailag felkészülni?

Figyelt kérdés

Szóval..., első babavállalásról van szó! Hamarosan szeretnénk kisbabát a férjemmel! Szinte nap, mint nap valamilyen formában beszélünk róla, én ha tehetem állandóan erre gondolok, erről olvasok... nagyon várjuk, hogy szerelmünk kiteljesedjen egy babával és egy igazi család legyünk, de!... annak ellenére,hogy ez minden vágyam... félek!

Félek, hogy a terhességem minden percét végig aggódom, hogy minden rendben lesz-e... attól, hogy hogy fogom viselni a rosszulléteket, a szülési fájdalmat, és az azutáni időszakot, hogy mindent jól fogok-e csinálni...!!

Ti is éreztetek így?

Szeretném, ha minden tökéletes lenne! Szeretnék rá a lehető legjobban felkészülni!

Örülnék egy kis bíztatásnak, tanácsnak...! Előre is köszönöm!!


2011. márc. 14. 16:56
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%

Ez az anyává válás része. Mint ahogy a kilenc hónap sem csak a baba növekedésére szolgál. :)

Teljesen természetes, hogy vannak aggodalmaid olyan dologgal szemben, amit még nem tapasztaltál, nem éltél át. De ha majd a második, esetleg harmadik babádat várod, ott is lesznek aggodalmaid... :) Ez egy anyukánál munkaköri leírás. :D

Előre nem szabad agyalni olyan dolgokon, hogy mi lesz ha... Annak nincs értelme. Lehet, hogy a szerencsésebbek közé tartozol majd, akinek nem lesz rosszulléte... Én sokszor hányás után is mosolyogtam, mert tudtam, hogy ki okozza. :) Legegyszerűbb, ha hagyod, hogy megtörténjenek veled a dolgok, megpróbálod élvezni az egészet. Olyan gyorsan elszállnak ezek a hetek, hónapok. A rosszullétekért kárpótolni fog, amikor látod uh-on a lüktető szivecskét, majd amikor mozogni látod, később érezni... A pozitív dolgok szerencsére többek, mint a negatívak.

2011. márc. 14. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
Az első nagyon szépen leírta, így van. Én azt tudom magamról, hogy sajnos az első terhességemnél elvetéltem. Amikor a férjemmel eldöntöttük, hogy jöhet a baba már jött is. Viszont amikor megláttam a 2 csíkot nagyon megijedtem és napokon keresztül csak őrlödtem, tehát nem voltam felkészülve az anyaságra. Örültem, hogy nincsenek tünetek, de most már tudom, hogy azért nem voltak mert baj volt. Amikor az orvos közölte a problémát, akkor abban a pillanatban nőttem fel. Alig vártam, hogy újra próbálkozhassunk. A vetélés után 1,5 évig próbálkoztunk újra és most vagyok 12 hetes kismami és nagyon boldog. Az biztos, hogy sokat aggódom a baba egészségéért. Nagyon örülök a tüneteknek még a hányásnak is,mert akkor tudom, hogy a baba jól van. Most már tudom, hogy a baba az élet legszebb ajándéka.
2011. márc. 14. 17:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:

Na, az már biztos, hogy rossz anya nem leszel, mert egy felelőtlen nőnek eszébe sem jutna aggódni. :)

Tehát kiindulásnak szuper a hozzáállásod! Csak ne pörögj rajta ennyit, menni fog, jó lesz hidd el!

Bennem is voltak kételyek, aggodalmak, de amikor pozitív lett a tesztem, onnantól hirtelen úgy éreztem, hogy ez fantasztikus dolog és minden rendben lesz. Nem mondom, hogy nem aggódtam egy-egy vérvétel eredményén, azon, hogy egészséges lesz-e, de ez szerintem mindenkinek eszébe jut. Viszont a terhesség alatt nagyon boldog voltam, és egy nagyszerű élmény volt (szerencsére én jól éreztem magam végig, alig volt terhességi tünetem és panaszom).

Mindent jól csinálni pedig nem lehet, de benned úgy látom megvan az akarat és ez a lényeg! Az élet majd hozza magától, tényleg létezik ám anyai ösztön! :)

Hajrá!

2011. márc. 14. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
Én csak a jó oldalát nézem,nem szabad így hozzáállni. Tessék összeszedni néhány pozitív dolgot is,pl.a baba mocorgását érezni az egyik legjobb dolog,hogy az émelygés sem tart örökké,hogy ez egy természetes folyamat és a 9 hónap azért is van,hogy a végére felkészülj. Amennyire fel lehet. Mert erre sosem lehet teljesen felkészülni! De nagyon fogod várni,kíváncsi leszel,és a legjobb amit tehetsz,hogy nem hagyod magad elbizonytalanítani és hallgatsz az ösztöneidre. A tökéletességről annyit,hogy semmi sem az,és nem te alakítod a dolgokat,hanem a kis jövevény:) Az ő akarata és igényei felülírják a te elképzeléseidet. De ez így van rendjén. És nem kell tökéletesnek lenned,ne is akarj,az "elég jó anya" a legjobb anya:) Ezt olvastam egyszer valahol:)
2011. márc. 14. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%

Szia! 39. hétben járok, elvileg két héten belül szülök, első babámat várom. Ne félj én azt mondom, de az írásodból arra következtetek, hogy úgy is fogsz félni... :) És ez természetes! Mi is nagyon vártuk a babát, 6 hónap próbálkozás után sikerült, persze mindig is akartunk. Amikor pozitív lett a teszt azért mégis egy kicsit megijedtünk, persze nagyon örültünk. Én is úgy voltam mint te, hogy először mindent elolvastam, hogy hogyan lehet a leghamarabb bebabásodni :) amikor sikerült, akkor el kezdtem olvasgatni magáról a terhességről. Ne vidd túlzásba, nem kell magadat előre stresszelni semmin. Mindig azt olvasd csak el amilyen időszakban éppen tartasz. Ha most várjátok, akkor olvasgass erről, hogy hogyan történik a fogamzás, esetleg mire érdemes odafigyelni, pl. vitamin szedése, folsav szedése, inni és dohányozni nem ajánlott. Egyébként bármit csinálhatsz ugyanúgy mint előtte. Ha pozitív lett a teszt, akkor kezdj el olvasgatni, hogy mi a teendő az első trimeszterben, mire figyelj, evés, ivás, alvás, vizsgálatok, higiénia nagyon fontos! Én 8 hetesen kaptam egy nagyon durva hasmenést, antibiotikumot kellett szednem én emiatt izgultam utána sokáig, hogy nem lesz-e baja a babának. De ma már tudom, hogy nem lett semmi baja, már a 18 hetes 4D UH-n olyan helyes kis pofija volt, el se tudom képzelni, hogy bármi baja lenne.

Minden héten elég elolvasni azt, hogy éppen hol tartasz. A babacuccokat mi a 7. hónapban kezdtük el beszerezni. Én a 6. hónaptól nem dolgozom. Dolgoztam eleget az utóbbi években, és nagyon jó volt most hogy a legnagyobb hidegben télben nem kellett BKV-znom a munkahelyemre, nem kaptam el semmilyen náthát, itthon voltam a jó melegben, olvasgattam, pihentem. Lehet, hogy ennek is köszönhetem, hogy zavartalan volt a terhességem, egy kis csípőfájdalom volt pár hétig félidőben, egyszer ekcémás lett a bőrőm, kipattogzott a hasam, de ez is elmúlt pár hét alatt. Figyelj, lesznek néha kellemetlenségek, de mivel a testünk hatalmas változáson megy át, ezek a tünetek apróságok és nem kell tőlük megijedni. Ha megfogan a baba, érdemes egy olyan dokit keresni akinek a szakmai tudásában megbízol, ő végig fog kísérni, szerencsére Magyarországon remek a terhesgondozás, nagyon odafigyelnek a kismamákra, sok vizsgálat van, de ez mind a mi biztonságunkat szolgálja. Ha bármi közben kiderül, esetleg cukor, vagy vérnyomás probléma, egyből észreveszik, kezelik, szerintem jó kezekben vagyunk. Egyébként ha normális súllyal kezdi valaki a terhességet akkor kevesebb az esély az ilyen komplikációkra. Nem törvényszerű az első trimeszterbeli rosszullét sem! Nekem csak annyi volt, hogy kb a 8.-tól a 12. hétig émelyegtem esténként, olyan érzés volt, mintha rossz lenne a gyomrom, de soha nem hánytam, kifejezett hányingerem sem volt. Az émelygés is tud kellemetlen lenni, de pár hét alatt elmúlik. Van aki végig hányja az egész terhességet, de akkor is megcsinálja, és a végén ott van a kis kincs, egy gyönyörű baba, a rosszulléteknek pedig vége!

A szülési fájdalmakon pedig végképp ne filozofálj még én azt mondom! :) Ez teljesen felesleges, még nagyon messze van! Őszinte leszek, két héten belül szülök, de nem félek, lehet, hogy a tapasztalatlanok naivitásával nézek elébe... nem tudom. Lehet, hogy nagyon fog fájni, és a másodiknál majd fogom tudni, hogy mi vár rám, és akkor majd fogok félni! De most nem... Ha eljön az idő észre fogom venni, bemegyünk a kórházba, lehet hogy 5 óra lesz, lehet hogy 15 óra, lehet hogy 25 óra. Meglátjuk, de ha meglesz, megírom majd neked, hogy milyen volt :)

Addig is drukkolok a gólyátoknak!

2011. márc. 14. 22:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:

Sziasztok!


Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat! Sokat jelentenek a biztató szavak egy tapasztalt kismamától, anyától...!

Megpróbálok pozitívan hozzáállni már a gondolatokhoz is!:)

Tényleg minden vágyam átélni, olyannyira, hogy ebben a témában bármit látok, hallok, olvasok... mindig elérzékenyülök! Már egy csomószor elképzeltem, milyen lesz, amikor pozitívat tesztelek, amikor elmondom a férjemnek, családnak a jó hírt... amikor elkezd nőni a pocakom, a vizsgálatokat, hogy milyen lesz ha már mocorog bennem a babánk, hogy, hogy változok a terhesség alatt, a szülés pillanatait, amikor először megpillantjuk, az első éjszakát hármasban... és a többit...:) Mégis bennem van a "félsz"... hogy tényleg minden úgy lesz-e ahogy megálmodtam/megálmodjuk!? Párom mindenben mellettem áll, ő is nagyon szeretné már... szinte minden nap hallom tőle, hogy... ne várjunk már többet, "vágjunk" bele...:) én meg csak... persze én is nagyon szeretném, de nekem erre még fel kell valahogy készülnöm... vagy már kész vagyok rá? de, nem mert valamiért mégis csak bennem van ez a kétség, vagy ez mindig is bennem lesz?! Egy példa: 2 hónappal ezelőtt, késett..., azt hittem teherbe estem, semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy "jesszusom"... gyomorideggel keltem, feküdtem... egész nap azon agyaltam, terhességi tüneteket "produkáltam" :) és a végén meg amikor kiderült hogy nem vagyok babás, kicsit csalódott voltam!? Hát ki érti ezt!?

Szóval valahogy így érzek... Mégegyszer köszönöm a jótanácsokat!!:) És bocsi, hogy kicsit hosszú voltam, köszi, ha elolvassátok!!:)


Kedves 22:38-as! Nagyon örülnék, ha megírnád majd a szüléstörténetedet is! Kívánok Neked könnyű szülést, jó egészséget és sok-sok boldogságot a babához!:)


És a Többieknek is kívánok további boldog babavárást, jó egészséget, boldog babázást!!:)

2011. márc. 15. 11:24
 7/14 anonim ***** válasza:

22:38-as vagyok. Ne aggódj! Ha szeretnétek gyereket, márpedig úgy tűnik, akkor csak bátran előre! Én korábban mindig azt képzeltem el, hogy viszem iskolába az okos nagylányomat, nagyfiamat, illetve sokszor megjelenik az a kép is előttem, hogy mi a férjemmel már 50-60 évesek vagyunk, a gyerekeink pedig egyetemisták, okosak, szépek, szeretnek minket, a fiam is és a lányom is (vagy akár egy harmadik gyerkőc is) felnéz ránk mint szüleikre, elképzeltem már azt is sokszor, hogy szombat este indulnak szórakozni a gyerekek, én meg aggódom értük és a lelkükre kötöm, hogy vigyázzanak magukra. Amikor ilyenekről képzelődöm mindig rájövök, hogy a sok félsz ellenére nagyon szeretnék gyereket, nem is egyet, kettőt vagy hármat. És akkor tudom, hogy ez az élet rendje, a férjem is és én is ezt szeretnénk. Ugyanolyan boldogan lehet megélni a terhességet is, mint a kisbabás korszakot, az óvodás korszakot, iskolás korszakot, kamasz kort. Csak egészségünk legyen, és vigyázzunk egymásra, az a legfontosabb, más nem számít. Ja meg munka is legyen, mert az élet sokba kerül ma.

Ha mindezt belátod, akkor rá kell hogy jöjj, hogy apróság az, hogy húha vajon fájni fog-e a szülés, vagy fogok-e hányni várandósan. Részlet kérdés szerintem. :)

Majd írok ha megvan a babánk. Lehet, hogy majd elkap a kismama depi és nem fogok tudni ilyen vidáman írni, de remélem nem így lesz :)

2011. márc. 15. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm!:) És igazad van! Mi is nagy családot szeretnénk és tényleg az a legfontosabb, hogy legyen egészség, szeretet, anyagi háttér... ezek mellett tényleg eltörpül a sok felesleges aggodalom! Megpróbálok csak ezekre a dolgokra koncentrálni!:)

Sok boldogságot Nektek! És várom a vidám élménybeszámolót!!:)

2011. márc. 15. 16:07
 9/14 anonim ***** válasza:

Szerintem nagyon rossz, hogy tökéletes akarsz lenni, mert nem leszel!!! Senki nem lesz tökéletes anya :(

Lazíts, lazíts, vedd lazán, gondolj arra, hogy szinte minden nő megcsinálta, amióta a világ a világ.

Csak tedd, amit kell, és menni fog, de görcsölni nem szabad. Az ront el mindent. Csak nyugodtan, ne legyenek ilyen elvárásaid magaddal szemben, és akkor sikerülni fog.

2011. márc. 15. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:

Utolsó vagyok.

Persze én is úgy érzek, ahogy te, de nekem is ezt mondták. És igaznak érzem :-)

30 hkm

2011. márc. 15. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!