Anyukák. Mit szólnátok, ha a 18éves lányotok ilyen levelet írna nektek?

Én jobban szeretem, ha elémállnak és elmondják, de ha anyukádat ismerve jobb levélben, legyen.

El tudod tartani a gyereket? Az apja tud róla? Mert nem mindegy, hogy anyukáddal akarod eltartatni magatokat, vagy már van konkrét terved.

Azt csak Te tudhatod, hogy milyen a kapcsolatot az anyukáddal. Én annak idején le tudtam volna Vele ezt megbeszélni. De gondolom Nálad nem ez a helyzet.

Aranyos vagy, ahogy írtad: "hogyan szeretném folytatni a sulit, miből fogunk élni, hol fogunk lakni, hogyan képzelem a jövőt" :) Ezt mindenképp mond el Neki. Igaz, én nem tartom korainak 18 évesen a gyermekvállalást/ attól függetlenül, hogy gondolom nem tervezett volt/. Anyukám 16, 18 és 22 évesen szült minket, mellette fősulira járt. Szegény családból származott, de akkor még talán többet ért a család és barátok segítsége, támasza. Tisztességgel felnevelt bennünket, semmiben nem szenvedtünk hiányt. Ha meg szeretnéd tartani a picit /amit támogatok/, mindenképp finoman de magabiztosan vezesd fel anyukádnak. Először szerintem lehidal, talán kiabál vagy veszekszik, de másnapra lehiggad és belátja, hogy szükséged van Rá, ezért Neki mondtad el elsőként.

Nekem ez /lassan két gyermekes anyukaként/ jól esne. Megtörtént, a pici megfogant, már csak a kommunikáción van a hangsúly. Sok sikert!

/persze, ha ezen túl vagy jön még vagy ezer dolog, ami sokkal fontosabb :)

25 N

Én el tudom képzelni, hogy olyan természetű anyukád, hogy jobb írásban, és lehetőleg olyankor olvassa el, amikor tud rajta 1-2 órát egyedül, nyugodtan gondolkodni, akkor talán nem mond idegből olyat, amit nem úgy gondol.

Én arra kérnélek ha nekem írnád a levelet, hogy őszintén, reálisan, túlzások és fogadkozások nélkül. Pl. ne mondd, hogy van havi 200ezretek eltartani a babát, ha havi 110ezer van rá. Ne mondd, hogy majd te megmutatod milyen könnyű kicsibaba mellett tanulni, mert nem az. Törekedj a szerénységre, "húzd meg" magad, legyél visszafogott, elvégre nem te vagy most aki odamondogathat. És az esetleges neked nem tetsző reakciót se reagáld le sértetten. Legyél bölcs mostmár, hamár a védekezésnél nem voltál az.

én 24 vagyok most és 17 voltam mikor oda kellett állnom a szüleim elé ezzel.nem bántam meg.és tudod ha levelet irsz igy jön le a dolog hogy megcsinálni megtudod és elég felnőtt vagy de ide állni elé és felnőttként közölni már nem..levelet az iskolában irunk egymásnak...

állj oda és mondd el kerek perec..hiszen ha ennyire biztos vagy abban hogy fel tudjátok nevelni akkor nem lehet baj

ismét én a 24 éves..én is ezektől féltem de jobb ha tul van rajta az ember mert egyszer igy is ugy is ki bukik majd anyud.legyetek tul rajta az elején-.fogd fel ugy hogy hiába kiabál másnapra már jobb lesz.

én most várom a 3.babámat és rettegtem hogy apum mit szol hozzá pedig nem velük élünk,párom dolgozik mindenünk meg van.-aztán egy regel jött és annyit mondtam hogy ugy néz ki hogy kisbabát várunk (tervezett volt)...de még nem voltam orvosnál.azt mondta hogy de még el lehetz vetetni ugye?? mondtam hogy igen de nem fogom...látszott az arcán a félelem hogy menni fog e nekünk de azóta oda van..mindig hozza a finom nasikat és imádja ahogy nő a hasam..ne félj anyukádtol.én jobban becsülnélek ha elém állnál.