Kisgyerek mellett, hogyan alakult a második terhességed?

10 hónapos volt a nagy mire összejött a tesó. Méhszáj nem nyílt, semmilyen panaszom nem volt, ahogyaz elsőnél sem, sőt... az elsőnél ültem a kanapn és nyalogattam testi-lelki sebeimet, a másodiknál ilyen nem volt... Akkor tanult mászni, állni, járni, motorozni, lépcsőt mászni. Rettentő sokat rohantam és emeltem. Napi 4-5 órán át voltunk lent a játszón, csúszdára másztam vele, meg minttomén még miket... Pontosan uúgy 9 kilót híztam mint az elsővel. A két lány gr-ra és centire egyforma méretekkel született (3180/55) annyi különbséggel, hogy az első 400+-re, tehát terminusra született, mígy a kicsi 36+0-ra, tehát még akár majdnem koraszülöttnek is mondhatnánk, bár olyan súlya volt, és az apgarja is 10-es volt, h senki nem mondta koraszülöttnek. Ennyi volt szerintem a hajszolás "átka", hogy 4 héttel előbb kibújt, de szerencsére egészségesen.

Nekem hamarabb kinyílt a méhszáj, egyébként nem lett a baba koraszülött, mert nem ékelődött be, ugyanúgy, mint az első. Nagyon sokat játszottam a nagyobbikkal, felvettem, futottam utána. Kicsit több volt a nehézség, kevésbé volt a terhesség problémamentes, de ugyanannyit híztam, mint amikor csak ültem a tévé meg net előtt és faltam a jégkrémet :) Nincs tapasztalat, ugyanúgy csináltam mindent, mintha nem is lennék terhes. Nálunk is egy éves volt a nagy, mikor újra teherbe estem.

Az én kisfiam 2000. februárjában volt egy éves és ugyanezen év novemberében született meg a kislányom. Az első terhességemet 45 kilósan kezdtem és 84 kilóval mentem szülni, a másodiknál 55 kilóval kezdtem és ugyanúgy 84 kilósan mentem szülni, ha újra kezdhetném jobban odafigyelnék a táplálkozásomra, igaz szép nagy (3.96 kg-fiam, 3.86-lányom)egészséges gyermekeim születtek, de jelenleg sem tudtam 60 kilónál kevesebbre lefogyni. A terhesség maga nem jelentett problémát, de arra nem voltam felkészülve teljes mértékben, hogy ilyen kis korkülönbség esetén teljesen másként reagált a testem mint az első terhességem során. A pocakom alját nagyon nehéznek éreztem már félidő után is, holott az elsőterhességemnél csak az utolsó heteknél volt ilyen gondom. A gyomorégésem viszont enyhébb volt mint az elsőnél. A gyerek ellátása nem olyan vészes terhesen-legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom- hiszen éppen már a tipegős korszakában volt a fiam, tehát nem kellett folyton emelgetni,(ha teheted te se emelgesd, sajnos egyik ismerősöm a hasára ültette rendszeresen a kis vaskos fiát a 35 héten eltört szegény pocaklakónak a kis nyakcsigolyája és meghalt-bocs a kitérőért,de fontos tanácsnak éreztem)szóval hagytam sétálgatni, inkább úgy időzítettem hogy legyen idő mindenhova eljutni, imádott egyedül totyogni, ha hosszabb útra mentünk vagy siettünk akkor esernyőformára csukható babakocsival bárhova el tudtunk jutni. A nehezebbnek akkor érzetem az egyik kicsi másik pici szituációt amikor a napok az első pár hónapban nem álltak másból mint szopizásból, tejfejésből,kisgyereknek való és felnőttnek is ehető ételek legyártásából, pelenkacserélésekből állt(hiszen még a nagyobbik sem volt szobatiszta-gondolom még nálad is így lesz). Ha elindultunk valahova - no nem nagy kirándulásra gondoltam, csak a helyi legközelebbi bolt gyalogosan - akkor mire felöltöztettem a picit és kitettem a teraszra babakocsiba hogy ne melegedjen be (télen) addigra rittig a nagyobbacska fiam betrottyolt vagy fordítva és kezdhettem elölről a pelenkázást felöltőztetést...:) praktikus megoldást jelentett az ikerbabakocsi amelynek külön-külön fektethető-ültethető funkciója volt, mert amíg pöttöm volt a lány belefektettem a fiam pedig ücsörögve nézelődhetett bolbamenet, sétáknál...Az étkeztetésnél törekedtem a legeslegelején a szervezettséghez, de túl nagy lelkiterhet jelentett az esetleges csúszás, ezért erről a gyerekek és magam érdekében lemondtam, rugalmasan alkalmazkodtam a gyerekek igényeihez inkább, semmiből nem csináltam túl nagy drámát, még az éjszakai alváshiányból sem, mert tudtam hogy napközben bepótolhatom amikor ők is alszanak, a férjem étkeztetését úgy oldottam meg hogy hétvégén amikor volt segítségem többféle ételt megfőztem egyszerre és étkezésnyi adagokban lefagyasztottam, vagy sülteket készítettem aminek élvezeti értékén nem ront a melegítés annyit. Időbe telt míg egyensúlyt tudtam találni a két gyerekkel való foglalkozással, mivel valahogy én fordítva működtem, mindig a nagyobbikat láttam el először és aztán a picit csak, nehéz volt "hozzászokni" (nem a legjobb szó) hogy ne a fiam legyen az első.Ha újra kezdhetném újra bevállalnám így kis "korkülönbségesen"

Első vagyok, bár még csak 8 hónapos a kicsi de most is bevállalnám ugyanígy, kicsi korkülönbséggel. Már most eljátszanak (persze még csak rövid ideig) együtt és nagyon örülök, hogy kicsi a különbség köztük. Ahol 2.5-3 év van ott kivéételn nélkül azt láttam a nagytesóknál, hogy átmenetileg megzakkantak. Visszaestek (újra pelus) és dühkitörések, nagyfokú szomorúság meg ilyenek jöttek ki rajtuk. Nálunk semmi ilyen nem volt. annyira kicsi volt még mikor megszületett a kisebb. Nem is igazán értette szerintem, de 2 perc alatt elfogadta hogy itt egy nyöszögő csomag és olyan természetesnek vette onnan az új napirendet, amibe most már egy kicsi is van, mintha mindig is így éltünk volna.

Bocsi, nem egészen a kérdésbe vág,de a 14:17-est kérdezem, hogy akkor most hány gyerkőc van? Mert a párosozásból nekem az jött le hogy ikrek is vannak? Húúúú le a kalappal!