Azt hogy lehet feldolgozni, ha valaki félidős terhesen
veszíti el a babát?
Figyelt kérdés
Nem én, hála Istennek, csak mesélte valaki, hogy vele így volt, és elgondolkodtam. Hogy lehet túlélni? Mármint lelkileg?
2011. jún. 17. 15:24
1/9 anonim válasza:
Ezt a kérdést én is kiírhattam volna :(
Kb 6 hete, hogy át kellett élnem a tragédiát és még keresem a túlélés útját. Nincs recept, ugyanúgy fel kell dolgozni, mint egy családtag halálát. Sok időbe fog telni, amíg már nem fáj ennyire, és mindig a kislányom marad a baba, még ha ilyen rövid ideje volt is az "életre".
Nekem az ad nagyon sok erőt, hogy van egy kisfiam, akinek vidám és kiegyensúlyozott anyukára van szüksége. És aki az eleven vidámságával folyton azt mutatja, hogy a szomorúság mellett ott van a másik oldal is.
2011. jún. 17. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Én most vagyok féidős, és bele sem akarok gondolni. Törés lenne, nagy törés... Egy barátnőm járt igy, egy másik pedig a 7 hónapban vesztette el, a harmadik 3 nappal szülés előtt. A szívem szakad meg értük...
2011. jún. 17. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
A gyermeked elvesztését mindig nagyon nehéz feldolgozni,akár néhány hetes embrióként,akár félidős magzatként,akár ne adj' isten élő gyermekként mindegy,hogy 5,vagy 50 évesen.Másképp nem is megy,csak ha van kibe kapaszkodni legyen az a másik gyermeked,a párod,a családod,a barátaid.Rengeteg sírás után talán halványul a gyász,de ez a fájdalom soha nem múlik el anya szívéből.
2011. jún. 17. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Kedves Első válaszoló!
Nagyon átérzem a fájdalmad!
Sajnálom, hogy át kellett élned :(
Kívánok sok erőt és kitartást! Igazad van, a Kisfiadnak szüksége van az Anyukájára, aki tud mosolyogni még ha őrült nehéz is!
Nekem egy unokatestvérem veszítette el a kisbabáját a 39.héten.
"Nagytesó" azóta sem érti, hogy miért nem jött haza a tesója :(
Anyuka 35 kg-ra fogyott.
Feldolgozhatatlan :( Persze idővel biztosan enyhül majd valamennyit, de elfelejteni szerintem soha nem lehet :(
2011. jún. 17. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 A kérdező kommentje:
Úristen, kedves első! Nem is tudok, mit mondani, sajnálom. De kívánom, hogy tartsad még a kezedben azt a picurt, aki majd enyhíti a fájdalmadat.
2011. jún. 17. 16:49
6/9 anonim válasza:
első vagyok:
Köszönöm Nektek 16:19 és Kérdező :)
2011. jún. 17. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Kemèny leszek, bocs! Igen is fel lehet dolgozni. Kemeny tudatos gyaszmunkaval, amit ha nincs kivel vegig csinalni (attol meg lehet tokeletes a ferjed, nem biztos h at tudja latni....) akkor szakmai segitseget kell hivni. Nem FELDOLGOZHATATLAN csak ugy kell hozza allni. Ez egy feladat, egy ko amit fel kell venni, kicsit nezegetni, aztan visszaadni a termeszetnek es jo messzire hajitani. az elet tartogat meg "meglepeteseket", sajnos nincs jo humorerzeke:( Az eletben arra kell koncentralni ami van, ami Jo, ami Jon. Ami megy azt elengedni es egy ici pici kis gyertyat gyujtani a szivunkben. arra kell gondolni h annak a babanak ez nem rossz, mar elnezest de soha nem volt, soha nem elt, nem szuletett meg!!! En 37 hetes magzatot veszitettem el, kesz szoba, mosott ruhacskak.... Nem jott velunk haza. Nem ugy alakult ahogy kepzeltuk mint az eletben oly sok minden. De tudjatok mekkora szivvel varjuk a kovetkezo babat?! Nem sok gyermeket varnak, ennek a babanak Otto szerencseje van h kozenk szuletik:D Azokra kell koncentralni akik vannak akik lesznek!!! Kitartas
2011. jún. 17. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
Bocs, elozo Meg.... Telefonrol irtam es az "Otto szerencseje" az irto szerencseje lett volna, elpotyogtem:)
2011. jún. 17. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 anonim válasza:
19 hetesen közölték hogy nincs szívhang, meg kell szülnöm.Hogy akkor min mentem keresztül, mit éreztem, mire gondoltam,el sem tudtam mondani soha senkinek.Ezt mindenkinek magában kell elrendezni, meggyászolni, elfogadni, majd elengedni.Eleinte földre rogytam a lelki fájdalomtól és úgy zokogtam, aztán elkezdtem a jövőbe nézni, hogy lesz nekem még babám, leszek még Anyuka.És hetek múlva könnyebb lett, de el sosem felejtettem, még így három év távlatából is könnybe lábad a szemem és fájdalommal gondolok vissza rá.Borzasztó volt, de az életet folytatni kellett.Azóta van egy két éves drága kisfiam, akiért annyit küzdöttem, és Ő kitölti az életem.
Kedves Első, nagyon sajnálom, és kívánom hogy mihamarabb túl legyél rajta!Sok erőt!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: