Néha attól félek, hogy elhányom magam az utcán. Más is van ilyen kellemetlen helyzetben?

Az egyik ismerősöm babaváráskor mindig zacsival közlekedett az utcán. Azt mondta, hogy mire a dokihoz elérkezett, 2-szer kellett megállnia - mármint sajnos hányni... :)

De van ilyen! Nem vagy egyedül.

Bár nekem nem kellett használnom, de biztos ami biztos, az elején én is tartottam a táskámban egy zacsit szükség esetére. :)

22 hetes kismami

Én pedagógus vagyok. Sokáig dolgoztam, és az eleje nagyon nehéz volt a rosszulétek miatt. Minden reggel azzal kezdtem, hogy mikor beléptem az osztályterembe, nyitottam ki az ablakot és maradtam is a közelében.

Nem egyszer voltam azon a ponton, hogy "most kell kimennem, vagy ki sem érek"...

A gyerekek nem vették észre, de én kellemetlenül éreztem magam. Aztán végülis le tudtam küzdeni.

Utcán is többször rosszul voltam, de sezerencsére elkerült a "baleset". Mélyeket lélegeztem nagyon lassan és az mindig segített. Ezt a légzéses dolgot próbáld ki te is, egy szaklapban olvastam, nekem bejött.

Aztán fel a fejjel, hamar elmúlik majd és jönnek a nagyszerű napok!

Én mindig csak émelyegtem, sose jutottam a hányásig, egészen addig... egyáltalán nem számítottam rá, mert előtte még sose volt ilyen. Hajnalban mentem a buszra amivel dolgozni jártam, majd egy váratlan pillanatban éreztem hogy itt vége... épphogy elkaptam egy fa törzsét és megtiszteltem a tövét :) A ciki az volt, hogy miközben öklendeztem, elment mellettem egy néni, aki nanáá hogy abba a megállóba állt be ahonnan az én buszom is indult. Szóval kicsit se éreztem magam kínosan, miután kiegyenesdtem, megtöröltem a számat, ittam egy korty vizet és követve őt, beálltam én is a megállóba. Még egyáltalán nem látszott rajtam hogy babát várok, szóval nem tudom mit gondolhatott rólam :)

38+6 kismami :)