Hogy éltétek meg? Mi segített, hogy ne rettegés legyen a terhesség?

Ha a magzat egészséges, akkor nem lesz baj!

Tehát egy dologra koncentrálj: hogy egy egészséges kis csöppséget hordasz a szíved alatt!

Én éppen ellenkezőleg éreztem,mint te.Az első babánál kezdettől éreztem,hogy valami baj van,de a doki nem vett komolyan,és sajnos lett is,de ezt most nem szeretném részletezni.Fél évet adtam magamnak,hogy rendbe jöjjek testileg,lelkileg,utólag tudom,hogy ez utóbbihoz több idő kellett.Újabb fél év után ismét várandós lettem,és furcsa,felszabadult érzés volt bennem,és cseppet sem féltem,pedig korábban azt gondoltam fogok.Sőt én biztattam a férjem,és a családom(bár ők csak később tudták meg),hogy higgyék el,nem lesz semmi baj.Azonnal abbahagytam a munkát,és csak magunkkal törődtem,és tudtam,hogy minden rendben van,lesz.

Egyszóval csak pozitívan!

egy vetélés után, mikor terhes lettem tudtam, hogy nem lesz baj (persze az elején, amíg nem volt szívhang, aggódtam, és később is apróságok miatt, de abban biztos voltam, hogy egészséges lesz és meg fog születni)- és minden OK volt, aztán mikor a tesó mellett voksoltunk, ismét vetélés :-( de ott éreztem, hogy valami nem OK. Most megint babát várok, jövő héten megyek dokihoz. Valahogy azt súgja a szívem, hogy lesz szívhang és aztán minden rendben lesz.

Ha rosszra gondolsz, be fogod vonzani! Csak pozitívan! Minden OK lesz a babáddal- így állj hozzá! Én is azt teszem ;)