Van itt aki a terhessége során azt érezte mintha a párját kicserélték volna?
Több éves kapcsolat a miénk, összeköltözés,házasság, és úgy döntöttünk jöhet a baba. Eddig jó volt a kapcsolatunk,de mióta kiderült hogy terhes vagyok, teljesen megváltozott a párom.
Egész egyszerűen ha valami bajom van, akár lelki, akár fizikai nem akarja meghallgatni,egész egyszerűen mintha nem is érdekelném. Próbálom neki elmondani a babával kapcsolatos dolgokat, de mintha meg sem hallaná, persze meghallgatja, de látom rajta hogy egyik fülén be, a másikon ki.
Dolgozunk, barátainkkal is eljárunk, együtt és külön, tehát ezzel semmi probléma, éljük az életünket, mint eddig. Inkább azzal, mintha egyáltalán nem akarná felfogni, elfogadni hogy terhes vagyok és a témáról nem hajlandó beszélni velem, pedig közösen akartuk a babát.
Nem tudom mi tévő legyek, már minden női praktikámat bevetettem, hogy jókor, jó időben beszéljek vele, de akkor se ment.
Így teljesen úgy érzem, hogy egyedül maradtam a babával.
válasza:Szia!
Namost ez összetett dolog. Ha az nem érdekli, hogy a zöld vagy a piros kiskabátot vedd meg a bébinek, vagy hogy már 10cm-es a baba, az nem gond.
Ha az nem érdekli, hogy elmenjen veled uh-ra netán, vagy elédmenjen a munkahelyedre, mert nagyon fáradt vagy (példákat írok, de rem. érted!), akkor az gond.
A férfiak többsége nem igen tudja "értelmezni" at erhesség misztikumát, hiszen mi nők éljük át. Az én férjem egy nagyon rendes ember, de még a hasamhoz se nyúlt nagyon hozzá terhesség alatt, és kb. a baba fél éve koráig láttam rajta, hogy "na, most itt nyüszög, büfög, szopizik, most ennyit tud?". Persze nagyon örült neki, de nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. Aztán elkezdett forogni, kúszni-mászni, járni stb. Mostmár elolvadnak egymástól, mer beszél a ygerek és válaszolgat is neki. Szóval, valahogy a ffiaknál máshogy alakul ki az apaság. (A nőknél feltétlen a szeretet,a ffiaknál feltételekhez kötött, pszichológiai szempontból, utána lehet nézni!)
válasza: válasza:Kedves Első!
Inkább az nem érdekli, hogy eljöjjön ultrahangra, bár a fotót megnézi, amit kapok. Most az utolsóra eljött, de az is csak amiatt volt, hogy én szerettem volna. Éreztem rajta, hogy ez igazándiból mindegy neki, csak nem akar megbántani, ezért eljött. De kb mintha boltba mentünk volna…
Vagy hagyja hogy kitakarítsam az egész lakást, miközben ő tvzik. Pedig régen még ő is segített. Hiába mondom neki, hogy segítsen, mert elfáradok, jó majd megcsinálja…persze azóta sincs megcsinálva semmi.
Szerettem volna kifestetni a lakást a baba érkezése előtt, meg amúgy is ráférne már, de erre is csak annyit kaptam, hogy intézzem el.
Az tudom, hogy nem érdekli a pasikat milyen babakocsit, meg ruhákat veszek neki, ezzel nem is fárasztom.
Kedves Második és Harmadik!
Tudom, hogy nem érezheti azt, amit én, hiszen az én testem, én érzem a változást hetek óta, és tudom mikor viselkednek a hormonok helyettem. Ezeket a hisztiket sem bírja, de leginkább az bánt, hogy nem is akarja megérteni! Próbáltam neki elmondani, hogy a hormonok miatt van, próbáltam neki cikket is mutatni, amiből viccesen a kispapák nevében erről írnak, de egész egyszerűen mintha fel sem fogná, pedig értelmes, okos ember.
Én is gondoltam, hogy barátnőm, majd hátha anyukám, vagy a nővérem kicsit tud rá hatni, elmondani neki, hogy hát ilyenkor így mennek a dolgok, de ez sem segített.
Sajnos szülei nem élnek, így az anyukája sem tudna neki mesélni.
Azért vittem el ultrahangra is, és kérdezgettem az orvostól mindent, mintha hülye lennék, hogy tőle is hallja a dolgokat.
Nem tudom már mivel, kivel tudnám megértetni vele a dolgokat.
válasza:Szia hány hetes is vagy? eléggé nem tudom felfogni azt amiről írsz, már csak azért is mert az én férjem, mi is tervezetük a babát, házasok is vagyunk nem 1 éve hanem 9 éve vagyunk együtt. voltak hullámvölgyek, nagyon sokszor, hol az egyikünk máshogy állt a dolgokhoz, hol a másikunk, igy mindig súrlódtunk.Az első babát elveszítettük, majd jött egy gyötrelmesen kiváró 5 hónap és ismét összejött, azóta mióta tudja hogy apuka lesz, nem tudom kifejezni mennyire boldog és mindent megtesz értem,-ünk
csak azé mondom mindezt h nekem ez valahogy felfoghatatlan h ti is szerettétek volna a babát, rég óta együtt vagytok és tessék nem hogy közelebb hoz benneteket hanem még majdnem h el is távolodtok. nem tudok semmilyen tanácsot adni, csak amit mi élünk meg tudom, h amíg nem voltam kismama azt mondta h nem megyünk 4Dre minek? pénz kidobás meg hasonló, de elmentünk és látni a szemeit ahogy könnybe borulnak, megtudta h fia lesz, meg hogy mindene meg van a kisbabánknak az is kielégítő volt számára látni minden kis porcikáját. :D nagy öröm volt én is sírtam majdnem :D
nálatok ugye ez nem történt meg h elveszítsetek egy terhességet, mert az nagyon közel hozott bennünket, nem mintha azt kívánnám h mással is megtörténjen de az biztos h erősebb lett köztünk a dolog.
Minden jót kívánok nektek, szép kismama hónapokat, és azért férjed enyhülését kívánom h meglelje az örömét az apaságba.
üdv egy 26 hetes kismama
válasza:14 hetes vagyok. Tegnap beszélgettünk egy nagyot a dolgokról, aztán majd meglátjuk hogy a sok ígéretből mi is az ami megvalósul.
Nem erőltetek rá semmit, csak tudom, hogy később meg bánni fogja, hogy nem vett részt szinte semmiben, és nem szeretném, ha bánná, vagy ha ez újabb szakadék lenne köztünk a jövőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!