Mesélnétek a terhességről, szülésről?

[link]

[link]

Akkor itt egy olyan válasz lesz amit nem nagyon fogsz hallani mástól.

A terhesség nagyon ross. szó szerint terhesség. a tested annyira megváltozik, hogy képtelen vagy pl a végén már a cipödet pekötni.

Elsö trimszeterben annyira rosszul voltam, hogy minden nappal tovább voltam már áldás volt. közben elkezdtem vérezni, minden nap barnáztam egy ideg munka. ja a 6-ik héten ahogy a hormonok beindultak, egy olyan élelm fogott el, hogy rettegtem.

aztán eljött a hön várt második trimeszter. elmúltak a rosszullétek, habár hagymára rá sem tudtam nézni. be is indult a hízás. összesen 20 kilót híztam, mint egy bálna olyan voltam. aztán hogy ez a trimeszter se legyen szép, az ülö munkától görcsöt kapott az alhasam. markoszám szedtem a magnéziumot, és állva kellett a gépelött lennem, mert egyszerüen félóra ülés után iszonyat fájdalmaim volt. doki persze semmit nem talált. végén kiírt félnapos munkatilalomra (külföld), így bírtam a munkát, mert kevesebbet ültem.

Aztán 30-ik héten közölték mit tegyek koraszülés esetén, mert nyilik a méhszáj, és elvileg baba akármikor lehet.

aztán elkezdtem viszketni. végre otthon, gyönyörü napsütés, de nem mehettem ki mert olyan kiütéses lettem hogy véresre vakartam az egész testetemt. terhességi kiütésnek hívják, hormonok okozzák minden 200-ik nönek van ilyen.

Aztán eljött a várva várt nap, de agyerek bent maradt. 42-ik héten a megindítás napján magától beindult ahogy beértünk a korházba. hihetetlen rossz 2 hetet ráhúzni.

aztán a szülés egésszen ok volt, 5 óra alatt megvoltam, de a kitolási szakasz 1,5 órás volt, és hiába nyomtam nem jött a gyerek ki , iszonyat elkeseredés lett úrrá rajtam már szinte pánik félelem. aztán nagynehezen kint volt. én meg olyan boldog lettem hogy megszabadultam a terhemtöl hogy egész estig csak mosolyogtam. mivel idöm volt a szülés elötti napon, megmostam beszárítottam a hajamt. minden képen úgy festek mintha éppen nyaralnék, kipihenten, megnyugodtan.

gátsebem nagyon kicsit fájt, de szinte nem is éreztem.

hamar talpra álltam.

szóval aki a terhességre azt mondja hogy egy földöntúli érzés az tuti hazudik, vagy annyira rossz élete volt hogy ez a menekülés neki.

ja másfél évett vártunk a gyerekre, vagy is nagyon akartuk, és most is nagyon szeretjük. de a terhességet nem hiába hívják terhességnek. amúgy érdekes mert amikor elmesélem anyukáknak nagyon sok egyetért vele, és bemeri vallani hogy azért ök sem voltak oda a terhességért.

Nagyon szerettem terhes lenni, ami volt, az mind aprobb kenyelmetlenseg, de alapjaban veve szuper volt, eleinte nagyon hianyzott az az idoszak! Szules napjara is konnyes szemmel emlekszem, eletem egyik legszebb napja! Kibirhatatlanul fajt meg minden yesmi, de arra nem is gondolok:) mMindenki maskeppen eli meg.

Ha meg arra vagy kivancsi, hogy hetrol hetre mi tortenik, akkor ehhez hasonlo oldalakon talasz infot, lehetetlen par szoban leirni: szuloklapja.hu/baba/body/hetrol_hetre.php?HETEK=5

Sajnálom a második válaszolót, de nincs igaza abban, hogy hazudik, aki élvezi a terhességet (és rossz az élete, jesszum...). Elhiszem, hogy valakinek rossz, de nem általánosítok, hogy akinek rossz a terhessége, az bizonyára pl. gyenge és nem bírja...ugyan már!

Én imádtam terhes lenni, és a cipőmet is be tudtam kötni. :)

A terhesség alatt kivirultam, és nagyon-nagyon jó volt minden perc (leszámítva talán az utolsó hetet, mert túlhordtam és már türelmetlen voltam).

A szülés nekem szar volt. De másnak meg meg sem kottyan.

sajnos hosszú vajúdás után komplikáció miatt nekem császár lett, ez engem lelkileg megviselt. De már nem érdekel. Most már azt mondom, hogy tőlem az orromon keresztül is kiszedhetik a babát, csak legyen egészséges.

Az, hogy változott a test...hát folyamatos volt, szépen "hozzászoktam". Nőtt a pocim, egyre jobban rugdosott a baba, furcsa és jó érzés volt, már amikor nem rúgta ki az egész oldalam. :)

A szülési görcsök nagyon erős mensis jellegű fájdalomhoz hasonlítottak, derékfájással, hasfeszüléssel egybekötve. Utáltam ezt az érzést, főleg amikor már 2 percenként jöttek és sokáig tartottak. Akkor már alig volt közte szusszanásnyi idő. Nem élveztem...

A császárból hamar felépültem, rosszabbra számítottam. Nem is testileg, hanem mint írtam lelkileg viselt meg, hogy már majdnem megvolt a babám, erre nem ment a dolog, és elvittek császárra. Ah...ennek sem örültem.

De már nem számít. Túl vagyunk rajta.

Én szívesen lennék még terhes, de még egyszer vajúdni nem akarok...

Amúgy a babavárás szép dolog volt számomra. Izgalmas, és felejthetetlen (számomra a dolog szépsége miatt).

Szia itt is egy ellen példa.

Én imádtam kismama lenni nekem ez nem volt teher.

Igaz nem hánytam egy kicsit sem voltam rosszul.Egész várandóságom alatt minden rendben volt imádtam hogy valaki növöget bennem rugdosott csuklott és vártam hogy végre a kezemben tarthassam.37.héten meg is született annyira vártam de 3060 gr al és 56 cm természetes szülésem volt és nagyon gyors kitolás 5 perc szinte 2 nyomtam és már kint is volt a vajudás meg 2 óra de türhető volt szinte nem is fájt és gátvédelemmel szültem nem vágtam nem repedtem.Tisztelet a dokimnak a szülésznőnek és a nővérkéknek is akik nagyon kedvesek voltak és mindenben segitettek.Szinte szülés után már rohangáltam fel voltam pörögve mindenkinek telefonáltam.Én nagyon szertettem ezt a korszakot imádtam kismama lenni imádom a gyerekemet.És első próbálkozásra összejött ugyhogy volt meglepi..:-))

Remélem a második babóval is igy lesz lassan elkezdünk próbálkozni az első akiről most irtam lassan 2 éves.

Mindenkinek szép várandóságot és szép szülést jó babázást kivánok...Bocsi kicsit hosszú volt és össze vissza de remélem ki lehet bogozni...:-))

Ott és akkor nem a pihenés volt a szempont, hanem, hogy ellássam a babát, és megismerjem őt.

A fáradtság nekem elenyésző szempont volt.

Ne félj előre, ne görcsölj mindenen. Felesleges, mert nem tudhatod nálad, hogy alakul majd. Lehet te leszel a legegészségesebb és legkipihentebb kismama. :)

Legalábbis gondolj erre! :)

Második vagyok,

nekem a szülés után semmi bajom nem volt, söt rajtam egy óriási megkönnyebülés és boldogság volt, fáradt egy kicsit sem volt. ha feltudtam volna állni akkor még maratont is futottam volna(vicc). de tényleg az egész terhességböl a szülés utánni órák voltak a legjobbak. végre kint a kisteher, ott sirdogál, gagyorászik. tudni hogy jól van, hogy biztos kezekben vagyunk.

aztán nekünk az elsö 5 hónap is egy álom volt, vagy mondhatom hogy most is egy elég jó gyerekem van, de az elején tényleg csak evett, aludt, és kakilt, és mindent úgy csinált ahogy a tankönyvek írják.

én mindig azt mondom, hogy azért mert megszenvedtem a terhességel kaptam egy szuper kisbabát. ami persze változik és 1 évesen iszonyat hisztit tud leverni, de 2 hónaposan átaludta telejsen az éjszakát, habár születése óta is csak egyszer kelt éjszaka, szóval nekem a babázás nagyon jól sikerült, de terhesség az terhesség.