Manapság hány éves korban szokták az első babát bevállalni?

28 voltam amikor az első megszületett. 31 amikor a második és tervezek egy 3.-at is.

Nem bántam meg, hogy ilyenkor szültem őket, de azzal sincs semmi baj, ha valaki korán vagy esetleg később szeretne.

Az a lényeg, hogy szeresd és ne csak azért legyen, mert TE akartad, hanem azért mert közösen vágytatok rá a pároddal.

Ismertem olyat aki korán vállalt gyereket, hogy amikor a gyerekek már nagyobbak lesznek még akkor is fiatal legyen :)

Szerintem ebben nincs "divat", "szokás". Optimális esetben az ember akkor vállal babát, ha érzelmileg stabil párkapcsolatban él, és a másik fél is kész a gyermekvállalásra. Nem érzi óriási lemondásnak, hogy megváltozik az élete (az első 1 év elég nehéz, főleg annak, aki előtte pörgős életet élt, babával sem kell persze bezárkózni, de nehezebb kimozdulni), és lelkileg elég érett ahhoz, hogy a kisbaba szükségleteit sokszor önmaga igényei elé helyezze. (Az első pár hétben rengetegszer.)

Az érzelmi-lelki tényezőkön túl egy olyan stabil anyagi háttér sem árt, ami legalább annyira fix, hogy nem a kevés pénz miatti szorongásról szól a családi élet. Teljesen ideális feltételek sajnos nagyon sok helyen még 50 éves korra sem jönnének össze, így én nem húznék nagyon magas határt. Legyen fedél a fejük felett, tudják a rezsit, ételt fizetni és meg tudják venni a babának szükséges dolgokat hosszútávon is, főleg, ha az anyuka már csak GYED-et kap majd. Havi szinten nem kevés ráfordítással jár egy gyerek, főleg, ahogy növekszik kerül egyre többe. Ja, anyukának legyen olyan háttere, hogy a GYED-et megkapja.

Általánosságban válaszolva manapság kitolódott a szülési korhatár 25 év fölé, mert a nők közül is többen tanulnak felsőoktatásban , és szeretnének dolgozni is, mielőtt ideiglenesen visszavonulnak a gyereknevelésbe. Másrészt a mai huszonegykét évesek nagyobb eséllyel éretlenebbek, mint pl. 30 éve, soknak állandó párkapcsolata sincs, szülőkkel él, bulizik.

Van a másik véglet is, a 18 év alatt szülők (ahogy vki írta is), ennek a boncolgatásába nem mennék bele, azon az időszakon már te is túlvagy :)

Én 32 évesen szültem (sajnos munkamániás voltam, imádtam dolgozni), és sajnálom, mert én is szerettem volna fiatal anyuka lenni (akkor 12 éve voltunk együtt a férjemmel). Másrészt annak örülök, hogy a hivatásomban "kitombolhattam" magam, azt már nem veszi el tőlem senki, és nem érzem úgy, hogy lemaradtam valamiről. Már most érzem magamon, hogy nehéz lesz visszamennem dolgozni, az imádott munkám már csak a gyerek után jön a sorba :)

6 vagyok

7, ezen jót nevettem! Igazad van egyébként, tényleg fiatalok vagyunk még ennyi idősen is :) De néha belegondolok, hogy pl. 25 évesen sokkal rugalmasabb voltam, talán jobban bírtam volna a "strapát" + viccen kívül, én a terhességnél fizikailag éreztem, hogy nem vagyok már túl fiatal. (Bár lehet, hogy 24 évesen is megszenvedtem volna.)

Lelkileg viszont sokkal érettebb vagyok abban, hogy könnyebben el tudom fogadni a saját háttérbe szorulásom, huszonévesen én még nagyon élni akartam, sok mindent kipróbálni, megtapasztalni.