Normális-e? Mi lehet ez? Milyen egy normális terhesség? Milyennek kellene lennie?

Az a baj, hogy amit szeretnék csinálni nem tehetem, mert feküdnöm kell. Nem bírom elviselni, hogy a négy fal közé vagyok zárva és feküdnöm kell.

Egyre jobban depis kezdek lenni. A párom is észrevette, próbál többet velem lenni, de már az sem vidít fel. egyszerűen nincs kedvem semmihez. Imádok főzni, de most nem tudok. Szeretek varrni, de most még a varrógépemhez se tudok leülni. Keresztszemes hímzéssel foglalom le magam, de egy idő után unamas. A tv meg nem köt le egyáltalán. Egyszerüen kivagyok. Van aki meg azt mondja korán próbálkoztunk a babával. De az a z igazság a baba előtt még rosszabb állapotban voltam.

Remélem nálatok azért javulni fog a helyzet. az előző terhességem a 22 héten szakadt meg. Én akkor 20-dik hétig feküdtem a 4-dik héttől. De akkor bíztam és reménykedtem. tervezgettünk. Hülye fejjel kisbabacuccokat is vettünk. Na ezeket jól a szekrény mélyére rejtettem, hogy ne is lássam. Elővenni meg nem merem, tervezni meg pláne nem.

Mindenki azt mondja milyen jó a terhesség. Régebben én is azt hittem, de most nyűgnek érzem,mert semmi jó nem történik velem. Április 1 óta meg tényleg padlón vagyok. A pozítív teszt láttán először elkezdtem örülni, de utána mikor megint kiderült, hogy baj van... hát nem örülök egyátalán. Hát ezért nem merek tevezgetni, mert akkor lehet, hogy még ennél is nagyobb baj lesz. Ha pedig elveszítem soha többé nem akarok akkor gyereket. Ilyen áron nem kell. Abból is csak az derülne ki, hogy rosz anya lennék, mert nem tudom megmenteni.

Bárcsak én is tervezgethetnék. De a páromól is azt kapom, hogy ne éljem bele magam, hogy ne kelljen mégegyszer csalódnom. Ráadásul mostmár munkával se tudom majd lekötni magam, mert a munkahelyen leépítés van és nekem is lejár a szerződésem, így én se maradok.

Annyira szeretnék én is babaruhákat nézegetni, meg ilyesmi, de mindeni azt mondja, hogyha eljutunk az utolsó hónapig. Persze akkor is majd ők fogják rendbetenni, ők veszik meg a hiányzó dolgokat, és ez tekjesen lehangol. Tudom jót akarnak, de.. na mindegy.

Megint elkezdtem vérezni, de szerencsére nem úgy mint az előző terheségnél. És már nem akarom elkiabálni, de megszüntt. Most telik le pénteken a 2 hét, hogy dokinál voltam és újra vissza kell mennem. Drukkolj, hogy minden rendben legyen, és végre mozoghassak. Azért nem merek addig mozogni, mert az az előző terhességnél betartottam mindent és pihentem, mégse maradt meg, és az orvosok akik ott voltak azt mondták, hogy az én hibám. Mostmár tudom, csak hárítottak, mert amiket a fejemhez vágtak nem volt igaz. Tényleg mindent megtettünk.

Egyébként már jobban vagyok, mert apukám eljött meglátogatni, anyu meg kldött át vele ebédet. Nagyon aggódnak értünk. Nekik se akarok csalódást okozni, mert az előző eset aput nagyon megviselte.

Duphastont írt fel a doki.

Sajnos hozzánk Vác van legközelebb, ezért kénytelen vagyok ott szülni, de most legalább magándokihoz járok, és ő nagyon korrekt. Őt fogjuk megfogadni is, mert az sztk-s dokikban nem bízom többet, pedig állítólag köztük is van jó és korrekt, csak ki kell fogni (nekem nem sikerült, pedig egyhez jártam, de a sürgősségire kerültésünk után többet nem láttam sajnos, és még nem fogadtuk meg, pedig akartuk)