Akik császárral szültek azoknak mi volt az ok vagy a probléma ami miatt nem tudott természetes úton szülni?

Elöször is a császár NEM rosszabb és nem jobb, mint a hüvelyi szülés - nekem mindkettö volt, igy tudom.

Az elsö császár amiatt volt, hogy nem tágultam rendesen, a baba meg gyorsan jött volna. A második meglett simán, a harmadiknál a ködökzsinór annyira rá volt tekeredve, hogy megint császár lett, a negyedik szintén sima.

Mindegyik fáj valamennyire utána, de ott, ahol vágtak. A császár után itthon azonnal ugyanúgy el tudtam mindent látni, mint a sima szülések után.

HA szükséges, akkor a gyerek érdekében is jobb a császár, ha meg nem, akkor úgyis hagyják, hogy simán megszülj.

Nálam az első babánál 20 óra vajúdás után döntött úgy a doki, hogy elég volt, megcsászároz. nem tágultam szinte semmit. Jobb volt így, mert a kisfiamra kétszer is rá volt tekeredve a köldökzsinor. A második már programozott császár volt.

Egyátalán nem bántam, nem volt nehéz egyik után sem, amikor hazajöttünk ugyanúgy el tudtam végezni mindent, mint előtte. A műtét utáni első nap nem volt könnyű, de sokat sétálgattam és egyre jobb lett.

Szóval számomra cseppet sem volt borzasztó. Könnyebben mozogtam, mint némelyik gátsebes anyuka.

Az én első,és eddig egyetlen babám császárral született. 18órát vajúdtam,mire megcsászároztak. Elsődleges fájásgyengeségem volt,ennyi idő alatt 1,5ujjnyit tágultam. Viszont az oxitól,és hogy ujjal tágítottak,a kínok kínját éltem át!

Nekem egyáltalán nem volt borzalmas a császár. Persze az első 2nap alig bírtam felülni,de hamar rendbe jöttem. 3és fél nap után haza is engedtek. Alig 1hét után kutya bajom sem volt,és most sincs 20hónapos a lányom.

Azért reménykedem hogy a következőt sikerül hüvelyen megszülni,szeretném azt is átélni!

Faros volt a fiam, a 30. héttől lelkileg készített a doki, hogy ebből császár lesz. Nem volt rossz, első nap nem kelhettem fel, második nap már sétáltam, 3. nap kaptam meg a babámat és el is tudtam látni. Azon kívül, hogy egy ideig nem tudtam hasizomból felkelni az ágyról, semmi bajom nem volt. Ja, nem is tágultam, de ez csak részletkérdés volt, mert akkor már úgyis tudtam, hogy császár lesz.

Most a hegem miatt programozott császár lesz. Egyetértek az elsővel abban, hogy a természetes szülés sem jobb semmivel sem, mint a császár, csak az nem utána, hanem előtte fáj.

Indították a szülést, kézzel tágítottak, oxitocint kaptam és egyből 2 perces fájásaim lettek. Így vajúdtam végig 12 órát, de egy ujjnyit sem tágultam sajnos. Úgyhogy emiatt lett császár.

Vajúdni utáltam, a kézzel tágítástól kijött a szemem, blőőő. Ehhez képest nekem a császár már nem volt olyan rossz, mint gondoltam előtte.

Rettegtem, hogy császár lesz, mert a lányom faros volt sokáig, de aztán mégis befordult. Ekkor elkezdtem örülni, hogy mehet a sima szülés, ami nem jött össze...

A császárból gyorsan felépültem.

Ami rossz volt nekem az a lelki oldala. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nem tudtam megszülni a lányom.

Na de mindegy, már másképp látom, és tőlem az orromon keresztül is kivehették volna, csak legyünk egészségesek mindketten.

Az első babámnál 20 óra vajúdás után császároztak, mert ugyan kitágultam, de a kisfiam magas egyenesállásban volt, nem indult meg lefelé, mekóniumos volt a vizem is, én meg már belázasodtam. A lényeg az, hogy nem szabad elhagyni magad és minél többször fel kell kelni. Elég hamar regenerálódtam, mikor hazaengedtek már simán hajolgattam.

A második babánál 39+5 naposan irtózatos fájdalmaim lettek, a műtét közben derült ki, hogy szétvált a hegem. Szerencsére a baba és én is rendben voltunk. Vasárnap délután 5-kor volt a műtét és szerda délelőtt már haza is engedtek. Olyan gyorsan rendbe jöttem, hogy még én is alig hittem el.

Ja és mindkét babát tudtam szoptatni, sőt a másodiknál, már másnap belövellt a tejem.