Kismamák! Ti mit éreztetek amikor megtudtátok, hogy babátok lesz? Feltudtátok fogni? Megvolt nálatok "az a bizonyos anyai érzés"? Éreztétek, hogy na igen most már biztosan van ott valaki (mielőtt még tudtátok volna)?

Én sok év meddőség után nem számítottam már a babára. A pozitív teszt sokkolt. :)

Legelőször sírtam egy jó nagyot.

De az igazi anyai érzés nem akkor következett be, hanem amikor először láttam UH-n, mert igazából akkor tudatosult bennem a dolog. Aztán minden mozzanattal erősödött. Most már egészen megvan, és noha néha bosszant, hogy feszíti magát a gyermek (hosszú, mint az apja :))) és engem is szétnyom, igazából minden pici mozdulatát imádom :)

Nagyon élveztem az elsö terhességem, de semmit nem vettem észre, csak miután a teszt kimutatta. Nagyon vágytunk rá, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz anyának lenni és hogy van élet szülés után. De már megszoktam, nemsoká 4 éves.

Most, a második babánál, valahogy ugyanez az érzés fogott el. Ma voltam uh-on, láttam mocorogni, nagyon valós már. De nem tudom elképzelni, milyen lesz, ha a kicsivel hazajövünk a kórházból és itt lesz a nagyfiam is... Éppen 8 hete tudom, hogy terhes vagyok, de még mindig alig hiszem el. Két és fél éve vártunk már rá. Már kerekedik a pocakom, láttam már párszor, de mégis nagyon furcsa.

Amugy ezt a terhességet sem vettem észre. Volt elötte 4 sikertelen inszeminációnk, akkor mindent beképzeltem magamnak, mármint tüneteket. A következö hónapban elutaztunk, hogy kipihenjük azt a rengeteg kórházi dolgot. És akkor összejött. Nem figyeltem magam, csak nem jött meg. Aztán észrevettem, hogy ráz a hideg és a 31. ciklusnapon délben pozi lett a teszt. Még sokáig nem volt semmi tünetem.

12+4hkm

Tévedésnek gondoltam a pozit, bár nem védekeztünk, terveztük, de már egy ideje elhitettem magammal, hogy nem lehet babánk. Nem fogtam fel, nem tudtam örülni, csak arra gondoltam, mikor megyek már dokihoz, aki mond valamit.

A doki után sem tudatosult, persze örültem, de rengeteg félelmem volt, amikot összeolvastam a neten, korai vetélés, később mi van, ha megáll a kis szíve, stb.

Talán a 26. heti 4d után higgadtam le, és fogtam fel a dolgokat.

Tüneteim nem voltak.

Nálam az igazi anyai érzés nem azonnal alakult ki. Még nem is a szülés után, hanem fokozatosan. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az életem is feláldoznám érte, pedig amikor megtudtam, hogy terhes vagyok az egész olyan szürreális volt. A terhesség is valahogy, persze tudtam, hogy baba meg, hogy mivel jár csak valahogy nem tudatosodott rendesen. Aztán amikor megszületett akkor is olyan furcsa volt az elején.

A 2. gyerekkel más volt nála már a pozitív teszt után kialakult az anyukája vagyok érzés.

Alig hittem a szememnek, mikor pozitív lett, mert pcos vagyok, és azt hittem, hogy kőkemény küzdelmek állnak majd előttünk. Erre a második próbálkozós hónapban teljesen spontán sikerült, hála Istennek. Én sem hittem, hogy velem történik...

Sokat aggódtam, tudtam, hogy ott a pici bennem, de emlékszem, az első olyan nagyon erős érzés, hogy anya vagyok, akkor fogalmazódott meg bennem, mikor a pici elkezdett rugdosni a pocakomban a turmixgép hangjától, gondolom megijedt tőle. Akkor önkéntelenül elkezdtem simogatni a hasam, nyugtatgattam. :) Akkor éreztem először, hogy ő a mi kicsi babánk... Persze vágytuk, és sokszor volt apróbb katarzis, mikor láttuk uh-n mozogni, mikor először éreztem, stb. De ez volt a leghatározottabb. :)

24 hetes kismama

nekünk a negyedik hónapban jött össze, de mivel nem paráztunk rá, a pozitív tesztet csak jó előjelnek vettük, nem volt semmi összeborulós sírás és nem is éltük bele magunkat kb az első trimeszterig.

Utána is még szokni kellett a gondolatot, nem kapott el azonnal az anyatigris-érzés még az első ultrahangnál sem .:) nekem is később és fokozatosan alakult ki

Másfél évig görcsösen akartam babát. Minden hónapban kudarcnak fogtam fel, amikor nem sikerült. Sajnos anyukám nagyon súlyos beteg lett... Két munkakör mellett én jártam be a párommal hozzá a kórházba(nővérem 6 hónapos terhes volt, H1N1 vírus ideje!!!). Főztem, mostam apukámra, a nagymamámra (akkor volt 91, most lesz 94!!!)!

Na, ekkor eszembe nem jutott, hogy én-mindenképpen-babát-akarok!

Most múlt 17 hónapos! :D (Szerencsére anyu is jól van azóta!)