Hogyan tudnánk segíteni a 20. hét környékén elvetélő (babáját megszülni kénytelen) barátnőnkön lelkileg?

Megmondom neked őszintén, erre nincs gyógyír:(( Én feb 17-én vesztettem el a fiamat, 22 hetes terhesen. Gyulladás miatt kinyílt a méhszáj, és a baba már félig a szülőcsatornában volt. Este kerültem mentővel kórházba, bevarrni, meggátolni már nem lehetett. Még hajnalig éreztem rugdosni az én drágaságom:( Iszonyú érzés volt hogy tudtam meg fog halni:( Reggel fél 9-ig vajúdtam vele, (12 órát), mivel nem jött tolófájás, oxitocinnal megindították, 1 óra alatt megszületett, halott volt.Azt mondták 24-25. héttől van már esélyük túlélni, de az is kockázatokkal jár. Utána betoltak a műtőbe, és csináltak küretet a bent maradt szövetek miatt! Az én babám nem mutatták meg, mert egyrészt nem is akartam így látni, másrészt nem is engedték. Elviszik a patológiára boncolásra. Ha nem él, akkor nincs temetés se.Nem tudom ő hogy dolgozza majd fel,én 1 hónapot voltam otthon, most megyek vissza dolgozni, én várom a közösséget, de az életben soha nem felejtem fel. Segítek neked néhány jó tanácsot olvastam, leírom neked, és ez tényleg így van!!

Szüksége lesz a támaszodra, ez biztos. Amit ilyenkor biztos nem akar hallani,

-hogy biztos beteg lett volna, örülj hogy így történt, hiszen ezt nem tudhatod, ráadásul a beteg gyermek is az ő gyermeke,és érték így is a számára.

azt se mondd hogy majd lesz még másik gyermeke. Ezt a gyermekét siratja, és soha nem fogja Őt kárpótolni egy másik, csak idővel kicsit enyhül, vagy átalakul a fájdalma.

-azt se mondd neki hogy ne nézegesse a fotókat az Uh-ról, vagy ha már vett neki valamit, dobja ki, Ő nem akarja elfelejteni a gyermekét, akármilyen kevés ideig is volt vele. Ha ezeket a tárgyakat elrejted előle, vagy végleg kidobod, csak tovább kínzod Őt.

-Próbálj optimista lenni, állj fel, és ne sajnáld magad, mert annál rosszabb lesz.Minden gyászra időt kell szánni, és azzal, hogy elnyomja, nem lesz túl rajta, hanem később talán még erősebben fog feltörni, ezért inkább arra buzdítsd, hogy sírja ki magából, és ne fojtsa el.

-Ne beszélj állandóan az elvesztett babáról, mert így kínzod magad.Neki beszélnie kell róla. Csak az emlékek maradtak számára, azt ne vedd el tőle. Mindenki másképp éli meg. Lehet, hogy az elején nem akar róla beszélni, csak elvonulni, és magányában kisírni a fájdalmát, de aztán mindenkinél eljön az az időszak, amikor nagyon sokat beszél róla. Erre szüksége van, és te annyit tehetsz, hogy figyelmesen meghallgatod. Nem vár tőled mást.

-Ne beszélgess állandóan olyanokkal, akik ilyeneket éltek át. Csak egymást hergelitek.

Akármilyen empatikus család, és barátok veszik körül, érzékeli, hogy senki sem tudja úgy átérezni a fájdalmát, mint azok, akik ugyanezt megélték. A sorstársak egyben azt is jelentik számára, hogy az élet nem csak vele ilyen kegyetlen, ráadásul láthatja, hallhatja hogy ki, hogyan állt talpra. Különböző túlélési praktikákat tanulhat, és könnyebben felvillan a fény a sötét alagút végén.

-Hidd el, tudom, mit érzel.

Nem tudhatod, ha nem élted át. Ne akarj minden áron mondani valamit. Sokszor egy őszinte ölelés sokkal többet ér minden szónál.

Szóval ez tök igaz. Nekem még egy hónap után is fáj, ha látok egy kisbabát, ha ő szeretné megnézni az ismerősötök babáját, hagy nézze, nekem még a terhes nő látványa is felkavar nagyon.

Szóval ha bármi kérdésed van, szívesen segítek.

Ezeket a tanácsokat egy oldalról másoltam be neked. Nekem ez az oldal rengeteget segített, esetleg ajánld neki is.

[link]

Még annyit szeretnék írni, hogy én hallani sem akartam programokról, még egy ideig ő se, talán 1 hónap múlva próbáld meg nála.

Amivel segíthetsz

Mutasd ki őszinte érdeklődésedet és törődésedet!

Állj rendelkezésére, hogy meg tudd hallgatni és hogy segíteni tudj neki bármiben, amire ilyenkor szüksége van!

Mondd meg neki, hogy sajnálod a történteket és a fájdalmát!

Hagyd, hogy annyi szomorúságot mutasson ki, amennyit csak érez, vagy amennyit meg akar veled osztani!

Bátorítsd, hogy legyen türelmes magával, hogy ne várjon el túl sokat magától, és hogy ne terhelje magát azzal, hogy mit kellene és mit nem!

Hagyd, hadd beszéljen az őt ért veszteségről annyit és olyan gyakran, amennyire akar!

Ne hagyd, hogy saját tehetetlenséged érzése tartson vissza attól, hogy kezed feléje nyújtsad!

Ne kerüld el őt, mert kényelmetlenül érzed magad! Ha valakit elhagynak a barátai, az még csak növeli az amúgy is fájdalmas tapasztalatot.

Ne mondj olyat, hogy tudod, mit érez (hacsak nem éltél át te is hasonló veszteséget; akkor viszont különösen segítségére lehetsz).

Ne mondj olyanokat, hogy "most már érezd magad jobban!", és olyat se, ami érzelmei megítélését jelenti!

Ne tereld el a témát, amikor az őt ért veszteségről kezd beszélni, azzal nem szaggatod fel sebeit. Úgysem felejti el a történteket.

Ne mondd, hogy bármikor lehet másik gyereke, mert a gyerekek nem csereszabatosak, s pont azt akarták, aki meghalt.

Ne tegyél semmi olyan megjegyzést, ami azt sugallja, hogy az ő hibája volt a vetélés. Már amúgy is elég kétsége és bűntudata lehet. Nyugtasd meg, hogy mindent megtett, amit lehetett.

Ha elindul a baba kifelé, attól függ hány hetesen, az enyém 22-23 hetesen már nem élt mikor megszületett, pedig egészséges volt.Ilyen esetben viszik a szövettant levenni, és megnézni mitől történt ez a tragédia. Nálunk nem volt temetés, már csak az hiányzott volna, így is fájdalmas az egész.

Ha bármiben segíthetek csak írj...

Nekem a 33. héten született halva.

Az előző már jól leirt mindent nem is fogok sokat hozzáfűzni.

Ami nekem a legjobban fájt akkor, ha kisbabát láttam, akár tv-ben is. Rájuk sem birtam nézni, annyira fájt, rögtön sirtam. Barátnőimnek pont mind2-nek akkor volt kisbabájuk, de egyedül jöttek hozzám mindaddig amig én nem mondtam,hogy most már elhozhassák őket. Nem tudom ez meddig tartott, de jópár hónap volt.

Ne kérdezd róla, csak mond neki, hogy ha ő szeretne beszélni róla akkor te ott vagy neki. Adj időt neki. Először talán hivd telefon hogy át-e mehetsz, mert lehet először egyedül szeretne lenni. Ha pihenni akar, akkor próbáld pár nap múlva.

Nagyon sajnálom őt, borzasztó... :(

Szia. Én is elvesztettem a babám, 21-ik héten. Élt, de nem temették, azt mondták 24-ik hétig a "szemét"-re kerül. :(

Az nagyon igaz amit az előttem írok mondtak.

Még véletlen sem mondja neki senki: "lesz másik" "fiatal vagy még, lesz másik" "ennek így kellett lennie" "Isten így akarta"

Ne menj be hozzá, hagyja mindenki békén egy kicsit (max sms). Hívd majd fel, és kérdezd meg elmehetsz-e hozzá vagy majd később. Kérdezd meg akar-e róla beszélni. Lehet hogy mindent elmond pontosan, hagyd hagy beszélje ki magát.

Ezeket a veszteségeket egyénileg éljük meg, nem tudom hogy Ő hogy fogja majd feldolgozni (akar-e beszélni, vagy nem).. Babás dologról ne beszéljetek, arról sem ki szült, vagy ki terhes, kismamáktól távol tartani, legfőbb a kisbabáktól, minimum fél évig.

Nagyon sok idő lesz mire feldogozza, ezekre az apróságokra sokáig kell figyelni.

Én még egy Gravida reklámon is sírva fakadtam, meg egy szép zenén is, bármi inger.

Ha hazaér, hagyjatok neki időt gyászolni, végig kell mennie a gyász fázisain, kétségbeesés,tagadás,vád,depresszió,belenyugvás. Hosszú folyamat lesz.

Nagyon fontos hogy figyelj minden szavadra, cselekedetedre, mert volt egy barátnőm (vagy olyasmi), aki három hét múlva felhívott, és úgy beszélt velem, mintha semmi nem történt volna...ne ez fájt.

jó lenne ha erről a környezete is tudna (mit mondjanak, mit ne), mert a legártatlanabb jóakarat,vígasztalás többet árt, mintha nem mondtak volna egy árva mondatot sem.

Kitartást, és sok-sok erőt a barátnődnek.

Van egy oldal: "angyalokszulei.hu" nagyon sok történet és anyuka van itt, nekem anno sokat segített olyan anyukákkal beszélgetni, akik elveszítették babájukat. Lehet neki is jót tenne.

DE !!! Bízzunk a legjobbakban, és azt kívánom mentsék meg a picikét!!

Előtted író vagyok utolsó!

Akkor ne beszéljünk róla ha nem akarja, egyéni ki hogy éli meg, természetesen nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Meg kell kérdezni akarja-e, de semmiképpen nem rámenősen rögtön a témára, hogy na hogy volt.... mert lehet nem akarja....

Az a könyv valóban szuper, nagyon sokat segít!!