Szerintetek ha a férfi nem akarja a gyereket, a nő részéről önzőség ha mégis megtartja?

Nem csak önzőség,de lelkiismeretlenség is. A gyereknek apára és rendezett családra van szüksége.

Ha ilyen aljas a nő,akkor legalább ne kérjen az apától tartásdíjat.

Nem feltétlen!

De a körülményektől is függ!

Ja, és ha egyedül dönt, akkor viszont ne várjon később segítséget a férfitól!

Persze az más kérdés ha már megfogant, én valamiért úgy értelmeztem, hogy még nem. Pedig értelmesebben olvasom, már egy megfonat babáról van szó. Így más. Ha el tudja tartani a gyereket,akkor semmi kivetnivaló nincs benne.

Nekem van olyan ismerősöm aki annak ellenére esett teherbe, tudatosan, készülve, hogy a párja egyáltalán nem akarta. Nekem a kérdés hallatán egyből ez a fiatalasszony jutott eszembe.

Nekem van egy 7 eves lanyom!

A gyerekem biologiai apja nagyon csunyan becsapott! 11 hetes voltam, mikor otthagyott. O akart gyereket, en nem, rabeszelt, terhes lettem es otthagyott.

Megtartottam a babat, hiszen bennem volt, az enyem volt, ott dobogott a kis szive bennem. Keptelen lettem volna megolni a sajat gyerekem.

Talan onzoseg megtartani, de ha egy gyermek megfogant, onnantol kezdve az egy kis ember, es talan onzoseg nem megtartani, csak azert, mert nincs apja.

Egyebkent en azota rendezett csaladi kapcsolatban elek valami massal. Akinel jobb apukat el sem tudnek kepzelni a gyerekeimnek!

Ha az én párom ellenkezne a már megfogant baba ellen és gyakorlatilag választás elé állítana, akkor nem is lenne kérdés, hogy kit választanék, éppen azért, mert ha erre képes lenne én nagyon félreismertem volna.

Nem én döntöttem el, hogy terhes szeretnék lenni, rajta is legalább annyira múlt, mint rajtam. Onnantól kezdve, hogy megfogant a pici én nem tudnám elvetetni és ezt a párom is nagyon jól tudja, nem véletlenül védekezünk, amíg nincs itt az ideje a babának. Ha a tabletta ellenére teherbe esek, annak annyira kicsi a valószínűsége, hogy ezt egy jelnek venném és biztosan nem vetetném el. (más esetben sem, de más eset jelenleg nem igen merülhet fel)

A lényeg, hogy ha a nő 100%-ban egyedül dönt, akkor meg kell barátkoznia azzal, hogy valószínűleg apukára nem tud majd számítani sosem. Lehet, hogy önzőség egyedül dönteni, hogy a baba marad, de az is önzőség, hogy a férfi egyedül dönt, hogy a baba megy, vagy ő... Innentől kezdve a nőnek kell mérlegelni.