Spontán vetélés után meddig normális a vérzés? KÉTSÉGBE VAGYOK ESVE, MINDEN ORVOS LESZARTA A FEJEM a kórházban!

Július 20. án volt egy missed ab. műtétem 6. hetes volt a terhesség... :(

3 héttel később megkaptam a szövettant, amiben nem találtak magzati elemeket, ezért kívül-belül megvizsgáltak, mindent rendben találtak, már minden visszaállt a régi kerékvágásba, és mi úgy gondoltuk, hogy akkor most már élhetünk nemi életet.. Védekeztünk 1 alkalmat leszámítva, amikor csak megszakítással..

Ezt követően vártam ugye, hogy megjöjjön a havim, de mivel már a 6. hetet megkezdtem ezért úgy gondoltam, hogy mégis csinálok egy tesztet, és ha hiszitek, ha nem terhes voltam...

Elmenetem az orvoshoz, megkaptam a lecseszést, féltem is meg örültem is..

Az ultrahangon még semmi nem látszott, viszont a hcg már 311 volt.

Másnap otthon nagyon begörcsöltem és elöntött a vér, mentővel bevittek a kórházba, ahol az ultrahang ugye még mindig nem mutatott semmit, vért vettek és a hcg-m már csak 260 volt... befektettek..

Egész hétvégén nem szólt hozzám senki semmit, ha nem megyek megkérdezni a vérvétel eredményét azt nem is tudnám,

a zárójelentésemben az egyik ultrahang nincs is benne, és ezt furcsállom, mert hallottam diktálás közben, olyat amit nem értettem, de nem válaszolt rá az orvos, csak annyit, hogy ez csak egy lelet... :(

(remélem csuklott az édesanyja)

Azt mondta egyébként, hogy "a bal tuba teljes szélességében 1-2 cm-re nyitva"

Hétfőn reggel szólt hozzám az első orvos Ő volt Dr. Juhász Alpár Gábor, aki képes volt értelmes mondatokat, kedvesen felém irányítani..

Elmondta, hogy valószínűleg egy befejezett spontán vetélés zajlott le, megkérdezte, hogy vagyok, megnyomkodta a hasam. Igaz már annyi kérdés volt bennem, hogy azt elfelejtettem megkérdezni, hogy meddig normális ha így vérzek?

Sajnos, még mindig vérzek (nem olyan mint a menzesz, hanem friss élénk színű vér)

Azt hittem, hogy enyhülni fog, vagy legalábbis hasonlítani egy menzeszhez, de nem igazán hasonlít...

Megfogadtuk a párommal, hogy igaz most nem mondtak semmit, de 6 hétig nem élünk házaséletet, és legalább 2 menzeszt még megvárunk utána...

Ennyire még életemben nem voltam elkeseredve, hogy amikor egy nő élete legrosszabb pillanatát kell, hogy átélje, akkor egyenesen leszarják a kórházban... Főleg egy nővérke, aki kifejezetten bunkó volt velünk, pedig nem abortuszra érkeztünk..

Szóval fogalmam sincs, még hogyan kéne ezt feldolgoznom, egymás után két vetélés.. ilyenkor elgondolkozok, hogy barátom-e az Istenkénk..