Vannak olyan kismamák akik ugy estek teherbe hogy már nem él az édesanyjuk?

Szia!Bár nekem nem az édesanyám hanem az édesapám nem él már.Másfél éve veszitettük el.Fiatal volt még,hirtelen történt és váratlanul ért mindenkit.Nekem akkor volt 3és fél éves a fiam és alig 2 éves a kislányom,nagyon megviselt mindenkit.Aztán év végén teherbe estem,és egészen szülésig nem is éreztem azt a különleges hiányt...persze nagyon hiányzott akkor is csak nem éreztem plusszban azt amit pl Te is leirtál.Aztán megszületett 1 hónapja a kisfiam és mikor kitoltak a szülőszobából és magamra hagytak na,akkor öntött el az az érzés hogy mikor a másik kettő született akkor egyből beszéltünk telefonon és jöttek hozzám...nagyon sírtam és nagyon fájt hogy nincsen már.Nagyon sajnálom hogy a legkisebb gyermekem nem ismerheti a nagypapáját,és nekem is nagyon hiányzik az apukám,hisz én is még csak 27 éves vagyok.:(

Együtt érzek veled teljes mértékben!Sok kitartást kivánok és sok boldogságot!és gondolj arra hogy édesanyád odafentről lát téged és biztosan nagyon büszke a lányára!

üdv

egy 3 gyermekes anyuka

nekem az edesanyam 9 eves koromban halt meg, a mamikam pedig 2 eve. apukam egyedul nevelt fel. en mindig is sokat gondoltam az anyura, de miota tudom, hogy kisbabank lesz megtobbet. es a mamikam is nagyon hianyzik, mert meg friss a gyasz.

en tudom, hogy felulrol neznek es nagyon buszkek rank, ezert sem erzem azt, hogy egyedul nem fog menni. sokszor eszembe jut, hogy az en pici gyerekemnek nem lesz nagymamaja, csak egy, de majd sokat fogok neki meselni rola. es kovetem az edesanyam peldajat.

sok boldogsagot kivanok neked es most ne a gyasz felett busulj, hanem az uj eletre koncentralj, megis csak ez az elet rendje!

biztos edesanyad is nagyon buszke lenne rad!

boldog babavarast! 10+2 hetes km

Szió!

Nagyon meg tudlak érteni, nekem 5 éve halt meg anyukám, és nekem is voltak nehéz pillanataim. Nagy szükségem lett volna rá - és lenne most is. Nekem azt a legnehezeb elviselnem, hogy már csak 1 nagyija van a fiamnak, és nem jó a kapcsolatom vele...

Én igazság szerint nem adtam át magam bánatnak, hanem előre néztem, és azt mondtam magamnak, hogy el fogom mesélni a kisfiamnak, hogy milyen volt, és hogy mennyire szerette volna őt!

És milyen fura az élet... a kisfiam anyukám halálának 5. évfordulója előtt 1 nappal született meg.

Nekem nem meghalt, hanem elhagyott egy másik pasiért minket, 16 éve, azóta nem is találkoztunk. De a lényeg majdnem ugyanaz. Nemsokára szülök és mély fájdalmat érzek, amiért nekem nem lesz segítségem.

Persze ott van apukám, de azért az mégsem olyan. A férjem anyukája beteges, nem várok tőle segítséget.

Meg fogom oldani, tudom. Bízom magamban és a babában. De nagyon rossz, hogy nekem nem úgy lesz, hogy "anyu, itt hagyom a gyereket egy órára, amíg bevásárolok, figyelj már rá légyszíves" vagy ilyenek.

Az meg még rosszabb, hogy nem tudom megkérdezni tőle neki milyen volt, mikor minket várt stb.

Figyelj, meg kell oldanunk, el kell fogadnunk a sorsunkat és kész. Remélem hamarosan jobb lesz és nem fogsz emiatt depizni!