Kismamák! Hozzátok hogy viszonyulnak tömegközlekedési eszközökön? Átadják a helyet, segítenek stb?

Nekem sem szokták átadni a helyet. Korábban nem érdekelt, mert úgy voltam vele, hogy jól vagyok, tudok állni, végülis csak terhes vagyok, nem beteg - aztán amikor az első gyerekemmel voltam 28 hetes egy kanyarban rámesett a mellettem lévő férfi (nem kapaszkodott, mert olvasott), pont a könyökével esett bele a hasamba; olyan szinten fájt, hogy azt hittem csillagokat látok :( Nagyon féltettem a babát, de szerencsére neki nem lett semmi baja, a hasam viszont jól belilult, de örültem, hogy ennyivel megúsztuk.

Azóta (most várom a 3. gyerekünket), ha sokan vannak a buszon, én biztonsági okból mindig leülök. Általában nem adják át, de megkérek valakit; eddig mindig volt valaki, aki a kérésemre mosolyogva felpattant. [ha nincs tömegnyomor, és tudok úgy állni, hogy senki se legyen esésközelemben, és jól is vagyok, akkor tudok állni]

Én mindig meglepődöm a hasonló kérdéseknél a válaszokon. Ugyanis nekem legtöbbször a férfiak adták át a helyet a BKV-n, amikor babát vártam. Egyszer felszálltam a metróra, öt pasi ült egymás mellett, amint megláttak mindegyik felpattant. Vicces volt, tényleg olyanok voltak, mint a verebek, amikor szétrepülnek. Meg többször tizenéves srácok álltak fel, hogy leülhessek.

Sajnálom, hogy másnak ilyen rossz tapasztalatai voltak a férfiakkal!

Aki le "szar emberezi" azt, aki nem pattan fel azonnal, ahogy meglátja a pocakot, az saját magát rettentő udvariasnak tartja?

Szerintem ez is taplóság. Átadni a helyet egy gesztus, udvariasság, de nem kötelező, és nem elvárható.

Nekem kismamaként el volt törve a lábam, bár akkor még a terhességem nem látszott. Jött a pocakos kismama és ott dünnyögött mellettem, hogy mekkora paraszt vagyok, hogy nem adom át a helyem. Szóval azért némelyik kismamát sem kell félteni...

Ritkán adják át a helyet,általában középkorú nők. Ha a vonaton leülök valaki mellé,akkor húzgálja a száját. A villamoson a múltkor egy kb 50-es nő szinte felborított a felszállásnál,mert egyetlen ülőhely volt és le akart ülni,de a vicces az volt,hogy én még csak véletlenül sem próbáltam leülni oda! A kórházban az apukák méteres terpeszben döglenek a padon a párjuk mellett,sok kismama meg ácsorog...a helyközi buszjáraton minden falubéli tudja,hogy kismama vagyok és meg is kérdezik,hogy hogy vagyok,de nem állnak fel. Szóval nem jellemző,hogy udvariasak az emberek! Az időseknek előbb átadják a helyet,mint a kismamáknak,de én erre azt szoktam mondani,hogy biztosan úgy vannak vele,hogy az öregedést nem lehet elkerülni,a terhesség viszont választható és ha akkor nem fájt a derekunk,amikor szétraktuk a lábunkat,akkor most se fájjon! Én kismamáknak,kisgyerekeseknek mindig átadtam,általában időseknek is.

De én nem ítélkezem senki felett,hiszen attól még,hogy valaki nem idős vagy nem kismama,igenis lehet beteg és fájhat akármije!

Egyébként hatalmas hasam van,már fejenként 1 kg-osak a babáim,előre nőtt a hasam,így állva is két helyet foglalok,de még így is állandóan fel akarnak lökni a villamoson...

27 hetes,ikres kismami

Feleségemnek huszonsok hetesen sem adták át a helyet, pedig ikrek miatt akkora hasa volt, mint egy mindenórásnak.

És nem télen volt, hogy a sok ruha meg nagykabát miatt nem látszódott volna.

Igazából néha nagyon figyelmetlenek az emberek. Én első terhességem elején nagyon megszédültem és leestem a lépcsőn (csak 3 lépcsőfok, szóval nem estem nagyot); de még pár percig ott ültem, mert annyira szédültem, hogy nem mertem felállni. Igaz, a terhesség még egyáltalán nem látszott, de senki sem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e, segítsen-e vagy valami - legalább 10en mentek el mellettem, ha nem többen; egy öreg nő meg beszólt, hogy talán nem ivással kéne kezdeni a napot...

Egy kollégám meg minden előzmény nélkül hazafelémenet egyszer csak összeesett és meghalt - és az emberek _átlépték_. Jó, segíteni már nem lehetett volna rajta (azt mondták az orvosok, hogy ha ez egy műtőben történik, se biztos, hogy túlélte volna). De azért basszus, ott feküdt holtan az utcán több, mint egy órán át, mire valaki kihívta a mentőt - azok pikkpakk ott voltak (azt hitték még van remény), és akkor mondták, hogy már több, mint egy órája halott. Vagy 10 éve történt, de ma is elszorul a szívem, ha rá gondolok :(