Hogyan hálálhatnám meg a egyetlen kollégámnak a segítségét, aki kiállt mellettem, amikor kiderült, hogy terhes vagyok?

Teherbeestem (nem terveztük, de így alakult, és megtartjuk a babát). A két nagy főnököm nagyon kiakadt, mert alig egy éve dolgozok a cégnél pályakezdőként elmondtak minden hálátlan dögnek, akit befogadtak, taníttattak, és cserbenhagyom őket. Fenyegettek, hogy kirúgatnak, megtalálják a módját, habár törvényileg védett vagyok. Teljesen kikészültem idegileg, mert tudtam, hogy nem fognak örülni, de erre nem számítottam. És ekkor jött a megmentőm. Három hónapja betanít egy középvezető egy nagyon jó munkakörbe. Igazából ő tanított engem, ő fordított rám rengeteg időt, nem a nagy főnökök. És annak ellenére, hogy ő is férfi kiállt mellettem, és meggyőzte a nagy főnököket, hogy nem olyan tragédia ez, és mivel hamar vissza szeretnék menni dolgozni, azt a kb. fél évet majd megoldják nélkülem, de ne csináljanak hülyeséget a kirúgásommal. Nem tudom, hogy mit mondott a főnököknek, de már ők sem piszkálnak a baba miatt, sőt mormogtak valamit arról, hogy nem gondolták komolyan, csak az első felindulás. Emellett, amikor bőgtem mint egy hülye a mosdóban, ő volt az egyetlen, aki bejött és ő nyugtatgatott. Nem tolakodóan de mindig kérdezi, hogy jól vagyok-e, próbál felvidítani, mert azóta nem nagy kedvvel járok be dolgozni.

Valahogy szeretném meghálálni, hogy megvédte a munkahelyemet, és így a tgyásomat stb, illetve, hogy próbál segíteni ezekben a nehéz napokban, de nem nagyon tudom semmivel sem meghálálni. Ő kőgazdag, mindene megvan, nekem nem annyira, munkában sem igazán vagyok a segítségére így pályakezdőként. De hálátlannak érzem magam. Kirúghatták volna őt is, amiért szembe szállt a főnökökkel az érdekemben, és én egy köszönömön kívül többet nem tudok mondani.

Férjem szerint meg kellene hívnunk a feleségével együtt egy vacsorára hozzánk beszélgetni, de én ezt már furcsának érezném, és szerintem nem is fogadná el a meghívást, és csak hülye helyzetbe hoznám.