Járt már ugy valaki hogy terhes lett pedig nem tervezte és ugy érzi fél ettől mert nem áll készen erre a feladatra? Mi a teendő? Mi ilyenkor a jobb?

Már van egy lányom! Ő 18 hós volt, mikor bekopogtatott a tesó!

(Bocsánat a kifejezésért előre is) Rettenetesen be voltam szarva! :D

Most már 25 hetes a picur odabent és semmiért nem cserélném el!

Mindegyik gyereknél így éreztem. Volt amelyik tervben volt, volt amelyik nem :). Így vannak hárman, mindegyiket "megtartottuk"(undorodom ettől a kifejezéstől amúgy).

Néha az agyamra mennek, de arra egyetlen egy is képes, vagy ha nem a gyerek borít ki, akkor a főnököd / szomszédod, stb... Ha egyébként pároddal rendben vagytok, nem nyomorogtok, és amúgy is szerettél volna, legfeljebb később, akkor lesz 9 hónapod "ráhangolódni". Lehet, hogy később nagyon bánnád, ha csak azért nem vállalod, mert hirtelen jött.

Nem terveztük. 3 napig totál para volt, nem lehetett hozzám szólni sem. Folyamatosan mondtam, hogy ez tuti tévedés, nem lehet, inkább legyen valami komoly bajom. Aztán ez az első UH-ig tartott, 8 hetes kis paca. Hát, ott már elérzékenyültem. Nem tudom, hogy túl vagy-e ezen, de sokaknál sorsfordító.

Nem tudom, hogy mi ilyenkor a jobb. Nem vagyok abortusz párti, de rémes lehet úgy felnőni, ha valakit nem akarnak a szülei. Ha "csak" félsz, úgy érzed, hogy nem állsz még készen, de tudnád szeretni, szerintem vállald.

Szerintem a legtöbb kismama frászt kap pár napig a pozi teszt után.