Kérdés több gyerekes anyukáknak?

Oooo dehogynem voltak aggodalmaim:))

Ugyan úgy vártam a 2.-at is,csak nem olyan intenzitással...mármint teltek a napok,el kellett látni a nagyobbat,aki még nem volt 2 éves és így sokkal kevesebb idő volt arra,hogy csak üljek mondjuk és simizzem a pocakom:)De mikor aludt fiam,én is pihenhettem,a pici akkor kezdett el rugdalózni,mintha tudta volna,hogy ez most az ő ideje:)

Én őszintén féltem attól,hogy fogom mindkettőt ugyan úgy szeretni,szerintem ezzel mindenki így van,de a szeretet tényleg megduplázódik,mindkettőt ugyan úgy szeretem:)

Az időbeosztás nehezebb, a picire nyilván nem jut annyi,mint anno a nagyra,de ő már ebbe nő bele.Most 1 éves és úgy felnéz a bátyjára,szinte imádja:) Ja és természetesen ő utána csinál mindent:)

az elsőnél volt időm a terhességgel foglalkozni, többet figyelni a testem jelzéseire, aggódni, hogy minden rendben van-e, könyveket bújni, babával beszélgetni gondolatban és hangosan is

a másodiknál már csak az aggódás maradt, de teljesen más formában, mert akkor már volt veszteni valóm az első gyermek személyében

mivel nálunk 17 hónap van köztünk, ezért a másodiknál sokszor előfordult, hogy az egyetlen magzattal kettesben együtt töltött időszak minden nap este volt, amikor már a kicsit lefektettem, volt, hogy egész nap eszembe sem jutott a terhességem.

később a kötődés nem volt erősebb az elsőszülött iránt, mind a kettőhöz másként kötődöm, mert teljesen más személyiség mindkettő