Van/volt itt valakinek szülés ELŐTTI depressziója?

Én még nem hallottam róla, de megértelek. Pedig a Te szavaiddal élve ősanya vagyok. :) A kutyusokat attól, hogy Babád lesz, szeretheted, sőt ők is szeretni fogják a kisbabát, attól függetlenül, hogy biztos hiányzik nekik a régi éned. Ne félj a génektől, nagyon sok múlik a szülők nevelésén, hozzá állásán. Nekem is lehetne félni valóm, de kizártam az életemből. Megkérdezhetem hány éves vagy? Nekem így 30 fölött az a véleményem, hogy a legcsodálatosabb dolog ami egy nővel történhet, ha megtalálja az életben a társát, és gyerekük születik. Benne ott lesztek mindketten, mégis egy külön személyiség lesz. Biztos lesznek nehéz pillanatok, lemondások, de hidd el úgy fogod gondolni, nélküle nem lenne teljes az életed, életetek. :) Remélem nem voltam túl "sok".

Egy szintén pár hét múlva anyuka

Tudod, ezt nagyon sokan érzik, csak épp nem a kutyusaik miatt, hanem a munkájuk, a régi életük, a lusta reggelek miatt. Nagyon sokan, még olyanok is, akik igazán, tiszta szívből vágytak babára, azt érzik a terhesség alatt/végén, hogy elveszítik a régi életüket és most vége a világnak. Aztán, amikor rájönnek, hogy hopp, egy gyerekkel is van élet, akkor megnyugszanak.

Pont ezen mentem át én is, és bár voltak kutyáim, nem pont miattuk aggódtam. :) Inkább azért, hogy így hogy lesznek spontán programjaink a férjemmel, hogy fogok délig aludni és hogy fogok a barátnőimmel lógni, ha épp úgy tartja kedvünk. Hát kérem szépen sehogy! :) De ehelyett lett egy babás életem, babás barátnőkkel kezdtem lógni, babás programokra jártunk a férjemmel és aludtunk akkor, amikor a baba is. :)

Szóval lett egy új életünk, ami semmivel sem rosszabb a réginél.

Egyébként meg aki így tud ragaszkodni a kutyáihoz, abból biztosan hasonló anyuka válik majd. Nem aggódom, mert ha majd megszületik a baba és látod, hogy hogyan is tudod összeegyezteti a kutyákat vele, akkor majd megnyugszol.

Ez most főként a hormonok játéka! Boldog babavárást és könnyű szülést kívánok!

Szerintem lépj túl a bűntudaton, mert úgy érzem, főleg az az érzéseid forrása. A gyereknek boldog anya kell, nem teljes.

Jelenleg nincs kutyám, de nagyon szeretnék, valószínűleg még idén szerzek is.

Ha a kutya jól van nevelve, akkor nem lesz gond a babával sem. Szép az idő, a kutyasétáltatást össze lehet kötni a gyerek sétáltatásával. A gyereknek pedig kifejezetten jót fog tenni a kutya, mind az immunrendszerének, mind érzelmileg.

Az sem utolsó szempont, hogy minden csecsemő mellett eljön legalább egyszer a "na most már elegem van" pillanat. Mert sokat sír, mert nem tudod miért sír, stb. Ilyenkor neked tök jó lehetőség a kutya, rácsatolod a pórázt és kisétáljátok vagy kilabdázzátok az ideget.

Ne vagylagosan gondolkodj, a gyerek érkezéséből a kutyák és a gyerek is profitálni fognak!