Milyen az első trimeszter? Testi-lelki érzések?

Én kihagytam volna és rögtön a 10. hélttek indítottam volna :-) Hányás, állandó!!! hányinger, (hetekig csak keszen tudtam élni) ingerültség, hangulatingadozás, ólmos fáradtság, olyan alacsony vérnyomás, hogy össze is estem, plusz hormonpótlást kapok, ami még jobban erősítette a tüneteket. Amikor napi többször öleltem a WC-kagylót, átfutott a gondolat a fejemen, hogy minek ez nekem. Pedig egy évet vártunk a babára és nagyon örültünk, hogy összejött. Most vagyok 16 hetes és úgy a 10.-12. héttől teljesen jól vagyok. De amirt előtte volt próbára tett engem is meg a férjem is.

Most vagyok a 13. héten. Amikor megtudtam örültem neki. De aztán sokat gondolkodtam, én fogok nevelni vkit? Jó anya leszek? Olyan idegen volt tőlem ez az egész. Aztán amikor elősszőr meghallottam a szívverését megváltozott minden. Azért attól még nagyon tartok, hogy milyen anya leszek. Kicsit még gyereknek érzem magam én is. Pedig már elmúltam 30. sokat rágódom az anyagiakon, pedig van saját házunk, megtakarításunk. Én már 16 éve a párom lassan 20 év dolgozik. De mégis félek a jövőtől. A munkahelyem nagyon stresszes, a 6. héttől táppénzen vagyok. Rengeteg túlóra (amit nem fizetnek ki), hétvégén is meló. Nem bírtam már. Valószínű nem fogok visszamenni. Jó fizetésem volt, jó a táppénzem és jó gyedet is fogok kapni. Remélem közben találok itt helyben munkát. A hányás szerencsére elkerült. 1-1.5 hónapig volt gyomorégésem, néha hányingerem. Most már alig van, csak néha. A pajzsmirigyemmel vannak problémák (soha sem volt), ami miatt az első 3 hónapban már 5 kg híztam. Ez az egy idegesít, nem szeretnék 30 kg plusszot. A szüléstől most nem félek, inkább attól ami utána lesz. Egészséges lesz-e,jó szülő leszek-e, anyagiakból ki fogunk-e jönni, találok-e majd munkát. Várom már hogy nőjjön a hasam, de még egyenlőre csak fel vagyok fújodva a gravidától, meg rajtam van az 5 kg plussz. Amit most nagyon várok, az a jövő heti genetikai uh, ahol kiderül h minden rendben van-e. Aztán várjuk már hogy kiderüljön a neme, és akkor elkezdjük a név keresést. Egy csomó vizsgálatra kell járnom, szinte minden héten megyek vhova. Összességében nekem testileg nem volt semmi kellemetlen ami elviselhetetlen lett volna, a lelki pedig majd alakul. Megszokom majd h anya leszek.... Már nagyon várjuk, kiváncsi vagyok kire fog hasonlítani. És örülök h átélhetem ezt a csodát, hogy miből mi lesz, és ezt látni hetente hogy változik. A semmiből szinte (egy sötét foltból) a köv. héten már szívverés. Aztán kezek-lábak, fej, gerinc. Csodálatos a természet...

terveztük és vártak a babát, mégis sokminden változott érzelmileg. Rémálmaim lettek, hogy elhagy a párom, meg sok-sok zagyvaság és baromság. Néha nem tudom magam anyaszerepbe képzelni, pedig logikusan kívülállóként azt mondanám, hogy jó anya leszek. Mégis megingok... de szerintem mindenkiben benne van ez.