Kismamák, akik dolgoztok, hogy érzitek magatokat a munkahelyen pocakosan?

29 hetes vagyok, és már baromi nagy a hasam.Kb a 20. héttől nőtt meg látványosan. Ha valaki a szememre hányná, hogy miért nem simizem, mert nem simogatom, csak időnként odarakom a kezem, hát elküldeném a rákba. Egyrészt nem azért vagyok a munkahelyemen, hogy madonnaként mosolyogjak a vásárlókra, a klasszikus "kismama vagyok" seggbehúzott, haskidüllesztős testtartásban, hanem azért, hogy dolgozzak, a másik meg az, hogy ha tehetném, "eldugnám" a hasam. Utálom, amikor vadidegen emberek kérdezgetnek olyanokat, hogy mikorra várom, hány hetes vagyok, fiú vagy lány, van-e már aranyerem...

Van, hogy tenném a dolgom, és a kiskrapek egy hatalmasat rúg, akkor megsimogatom, de ennyi. Nem erre koncentrálok munka közben, ezt otthonra tartogatom, mikor nyugodtan elnyúlok az ágyon, és a férjem tenyerét a hasamra vonom.

Egyébként a kereskedelemben dolgozom, a kutyámmal, és őt sem simogatom egész nap.

Második vagyok, elnézést a kirohanásért, csak annyira idegesít már, hogy mindenki, férfi, nő vegyesen, és legtöbbször a gyermektelenek, mindig jobban tudják, hogy mit és hogyan kellene csinálnom, éreznem a terhességem kapcsán.

Te pl honnan tudod, hogy nem a baba körül forog a kolléganőd minden gondolata? ("nem arra gondol, hogy benne van a kicsi... vagy hogy van ez???")

NA. Kérdésedre a válasz: van olyan, amikor örülsz, hogy másra tudsz gondolni, amikor eltereli a figyelmedet a munka, mert épp puffadsz, vagy félóránként jársz pisilni. Nekem pont azért jó, hogy dolgozom, mert másra is tudok így koncentrálni, nem csak a babára. Annyi mindent meg kell csinálni, venni, intézni, míg megszületik.

Sziasztok egyikőtökkel sem értek egyet a magzat igenis érzi és szereit ha simogatják. Az apa simogatása is fontos

A beszédben, zenében, finom hangokban gazdag környezet jót tesz a magzat fejlődésének, bár azt még nem tudjuk pontosan, mennyi ingert fogad be és dolgoz fel a magzat. Arról sem rendelkezünk pontos ismeretekkel, hogy a magzat milyen eszközökkel tudja kifejezni, közölni a külvilággal azt, ha esetleg túl sok, vagy számára nem megfelelő ingert kap.

A magzat tehát hall, lát és érez, de mivel az anya védelmező teste veszi körül, nem tudunk hozzáérni. A terhes anya mégis szívesen és szeretettel simogatja hasát: ezt a mozdulatot a megszületendő gyermekkel való kapcsolat módjának tekinti. A kutatóorvosok a spontán simogatásokat tudományosan kidolgozott rendszerbe foglalták.

Azt állítják, a magzat érzi, ha megérintik vagy megsimogatják, az őt körülvevő védőrétegek nem akadályozzák az érintés észlelésében. Ezért nem mindegy, hogy a simogatást hogyan végezzük: kellő odafigyeléssel és tudatossággal még több jó érzést nyújthatunk a magzatnak. A has simogatása különösen fontos az apa és a születendő gyermek közötti fizikai, érzelmi és szellemi kapcsolat létrejötte szempontjából. Segíti, hogy az apa, az anya és a gyermek között játékos, pajtási viszony alakuljon ki, s ennek szerepe lehet a későbbi, a szülő-gyermek kapcsolatot érintő zavarok megelőzésében.

Az is fontos, hogy a gyermek a szülés okozta nagy megrázkódtatást és zűrzavart megelőzően minél többször érezze a feléje áradó nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és harmóniát.

3 éves gyermek és egy 8 hetes magzat anyukája

14.26, idézlek:

"Sziasztok egyikőtökkel sem értek egyet a magzat igenis érzi és szereit ha simogatják. Az apa simogatása is fontos"

Mégis melyikünk írta előtted, hogy a simogatás nem fontos???

Szeretem amikor az emberek nem olvassák el a válaszokat, de kijavítják a válaszadókat.

Fontos a simogatás, csak esetenként nem a nap 24 órájában vagy a munkahelyen. MEgvan ennek is az ideális helye és ideje, pl otthon, apukával.