25. hétnél járok. Álandóan félek, hogy a babámnak baja lesz. Minden hetet úgy élek meg, hogy ezt is túléltük. Pedig teljesen rendben van minden mind a kettőnkkel. Normális ez vagy mindenkinek a terhessége aggodalommal van tele?

Addig aggódtok amíg valósággá válik, aztán már nem aggódni, hanem cselekdni kell! Miért kell "szenvedni" a terhesség alatt, gyönyörű dolog. Én biztos vagyok benne, hogy minden rendben vancek és lesz. Boldog vagyok minden nyilalásnál, minden mozdulatnál. Szerintem jobb volna a pozitív oldalát előtérbe helyezni és nem a "hülyeséggel" terhelni magad. Gyönyörű perceket, boldog babavárást!

23 hetes kismam.

Már bocsi, de a kérdezőnél minden rendben van!!!!!!!!

Ha pedig ez már megtörtént, akkor reménykednék, hogy igen, akár infúzióval is, de sikerül viszatartani.

Van egy nagy és örök érvényű igazság: kétféle terhes nő van. Az egyik csoportban vannak azok, akik élvezik a várandósság minden egyes percét és legszívesebben életük hátralévő ötven-hatvan évét folyamatosan ezen állapotban töltenék. Ők az örökké mosolygós és virágzó arcú kismamák. És van a másik csoport, aki szintén örül a babának, de legjobban akkor fog örülni, ha az már kint lesz a kezében egészségesen és ezt a bizonyos kilenc hónapot úgy élik meg, mintha egy kötelező megfelelési időszak lenne. Persze ők is mosolyognak, örülnek a babának, viszont sokkal többet aggódnak, sokkal több nyűgjük van (itt fáj, ott fáj, stb) és már rég megértették, hogy miért is hívják egyesek ezt az egészet terhességnek és nem várandósságnak.

Egy dologban viszont teljesen megegyeznek: mindannyian nagyon szeretik a babájukat és jó anyák lesznek (optimális esetben) és a hátukon is feláll a szőr, ha a másik csoport optimizmusát, vagy pesszimizmusát kell hallgatni. Nincs mit tenni, el kell fogadni így a másikat.

A kérdezőnek: teljesen normális amit érzel. Az is lehet, hogy túl sok időd van ilyesmin gondolkodni és ez fokozza az egészet. Ezt saját példámból kiindulva mondom: nekem is voltak komplikációk a 12. héten, majdnem elveszítettem a babát, de szerencsére most már jól vagyunk. Öt hétig kényszerpihenőn voltam, akkor nekem is minden hetem így telt el, ahogyan te is leírod.

De utána szerencsére már visszamehettem dolgozni, azóta messziről sem aggódom annyit, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és a hetek is rohannak. Nem tagadom, néha majd beledöglök a fáradtságba, mert egész nap talpon vagyok, de még mindig jobb.

Te dolgozol még? Ha esetleg táppénzre mentél már és nincs akadálya, akkor gondolkozz el azon, hogy pár hétre visszamész. Hidd el, sokkal kevesebbet aggódnál.

Mi is a 25.hétben járunk. Nem tudom, én nem élem meg úgy a heteket, hogy ezt is túléltük.. Jajj de jó! Pedig azért én is aggódom, de azért nem ennyire.

Nálunk is mindketten jól vagyunk és én teljesen nyugodt vagyok, sőt nagyon gyorsan mennek a hetek és mindig elcsodálkozom hogy úú már itt tartunk. Én visszafelé számolok.:) A héten úgy vagyok hogy már csak 15 hét van hátra és a kezemben lesz az én kis Drágám.:) És hogy az mindjárt itt van és addig mennyi mindent kell még venni meg elintézni. Lehet az utolsó hozzászólónak van igaza, hogy ha nem dolgozol akkor lehet azért van ez. Én is dolgozom, igaz így is a napi 9 óra munkaidőből 4 és felet olvasgatással töltök, de eszembe sem jut hogy valami bajunk lesz!

Szóval fel a fejjel!! És gondolj bele már csak 15 heted van a kismama-életből, úgyhogy próbáld meg élvezni!!! Ja és még valami, a kismama-rémtörténetek egyik füleden be, másikon ki! Mert az is nagyon befolyásolja az embert ilyenkor hogy mit hall, mit olvas. Úgyhogy csak pozitvan!

További nagyon szép babavárást!;)

Szia! Együttérzek Veled, mert biztos, hogy nem tehetsz róla, hogy egy kicsit túl aggódod a babavárást. Próbálj pozitívan gondolkodni! Foglald le magad valamivel! Tudom nem könnyű! Én tavaly októberben veszítettem el a babámat, 36 hetes terhes voltam és éreztem, hogy nem mozog. A kórházban már csak azt állapították meg, hogy nem él. A boncolás szerint egészséges volt.

Most újra babát várok, s nehéz nem arra gondolni, hogy lehet valami baj is. De muszály pozitívan gondolkodni, s nem rosszra gondolni! Én nem dolgozom most, így nehezebben mennek a napok, de nem merek kockáztatni valamilyen fertőzést (gyerekekkel dolgozom). Az előző terhességemet végig dolgoztam, de úgysem mentek hamarabb a napok.

Első babád? Hány éves vagy? Tudsz valakivelerről beszélni?