Amióta terhes vagyok (már a 2. trimeszterben vagyok) úgy érzem, túl érzékeny lettem, lehet ezzel valamit kezdeni, vagy ez van, és kész?

Köszönöm! Az 1. válaszadónak üzenem, hogy pont ezekkel próbálkoztam én is, de a citromfű teától kicsit émelygek. (Nem rajongok érte.) Te sem ízesíted, ugye? Meg kár, hogy mások nem veszik figyelembe az állapotomat, és bunkón viselkednek! De lehet, hogy én vagyok inkább érzékeny, hogy mindenen megbántódok! Arra gondoltam, az lenne a legjobb, ha nem is beszélnék inkább senkivel, mert csak a konfliktus van belőle! Amúgy egy csomó dolgom van, ami elfoglal, nem ez a gond, hogy unatkozom, vagy, hogy állandóan a terhességemmel foglalkozom, pont az ellenkezője, szinte észre sem veszem, hogy terhes vagyok, úgy kell magamat figyelmeztetni, hogy gondoljak a babára is, mert sokszor annyira feldühítenek, hogy szinte el is felejtem a nagy mérgelődésben, hogy nem vagyok egyedül! Ezért is aggódom, nehogy baja legyen a kicsinek! (Amúgy a szüléstől nem félek.(Még)

A harmadik válaszadónak üzenem: De pontosan, hogy fellöknek, múltkor is amikor a kórházba kellett mennem vizsgálatra, a liftből megérkezéskor ki akartam szállni, és nem engedtek, tódultak befelé a liftbe, mint a veszett csorda, épp, hogy nem löktek fel! Nagyon rosszul esett! Ez milyen viselkedés? Ráadásul egy kórházban??? És ilyen esetet még tudnék egy jó párat mesélni! Én nem vagyok idegbeteg, csak az ilyenek pl. nagyon ki tudnak akasztani, nem kérem, hogy a világ álljon meg nekem, csak azt, hogy egy kicsit legyenek tekintettel az állapotomra, és ne ilyen tapló módon viselkedjenek, bosszantsanak fel szándékosan! Én soha nem viselkednék így egy kismamával! Én nagyon kedves lennék, nem bunkó, amikor valaki ilyen állapotban van!!! Szerintem ez a minimum! És pont ezt érzem, hogy körülöttem mindenki milyen bunkó! Komolyan mondom, hogy a terhességem előtt még sokkal kedvesebbek voltak velem! Nem értem! A feje tetejére állt a világ?? Már semmi sem szent?