Mit gondoltok, baj van a hozzáállásommal és hiba volt gyereket vállalnom?

Egyáltalán nincs baj veled, a párom sem bírta a terhességet, nem véletlen hívják terhességnek mert ez a nőnek teher. Sokan szenvednek ettől, de próbálják úgy felfogni hogy pár hónap csak az egész és utána már kezükben lehet a pici, sokan meg azért várják a szülést hogy végre a kezükben lehessen a pici, hogy végre láthassák és vele lehessenek ameddig csak élnek. A barátnőm is úgy fogta fel hogy egyben örült annak hogy egy élet van a pocakjában és idővel ha megszüli akkor egy csodás szép gyerekünk lesz, persze ő is panaszkodott nagyon pedig mondták hogy semmi gondja nincs, csak is természetes panaszai lesznek. A párom bokája nem is dagadt meg igazán, neki egyedül a hasa volt az ami idegesítette hogy feszült a bőre, normális nadrágot nem bírt felvenni, meg ha fájt a foga vagy valami nem vehetett be rá akármit sőt jóformán semmit, vigyáznia kellett mennyi édességet eszik össze, mert mondták hogy egészségesen egyen és egyen rendesen de ne túl sokat nehogy nagyon elhízzon, jó persze kb 10-15 kilót kellett is felszednie a terhessége alatt hogy ne legyen baj, ez meg is történt de egyetlen baj amitől az orvosok is féltek hogy felszakad a bőre, mert nagyon pocsék bőrtípusa van, könnyen sérül, száraz, sajnos ezt örökölte, a megnyúlt bőre a striák is már rendesen bevéreztek neki az utolsó hetekben amikor meg hirtelen megereszkedett katasztrofálisan nézett ki. Vele sincs baj mert elvégre a 4 éves kislányunk nagyon jól lett nevelve az én részemről de a párom részéről is, sokan dicsérnek minket hogy nagyon szép lány, nagyon jól nevelt, kedves, szorgalmas, semmi baj nincs vele, sokan példát is vehetnének róla hogy a gyereknevelést jól kezeli és hihetetlen türelmes, még a gyerekünk hisztijét is nagyon türelmesen tudja kezelni, ő tanított meg engem is arra hogyan legyek türelmesebb vele ha hisztizne valamiért amit nem kaphat meg, mert mi arra megyünk rá hogy ne kényeztessük őt el, de azért amire tényleg szüksége van azt megkapja.

Így férfi szemmel a terhességet így nem tudom átélni de amit nap mint nap láttam a páromnál hogy tényleg sokat szenvedett és elég ingerültebb volt mert tényleg nagyon oda kellett figyelnie sokszor én csináltam meg itthon mindent, takarítottam, főztem, mostam, mellette fát vágtam kint, gyerekszobát csinálgattam, maszekoltam is amit tudtam itthon is csinálni. Olyan napom is volt amikor a páromnak minden baja volt, akkor én a szobánkba küldtem hogy pihenjen, én meg egyszerre főztem, tüzelőt vágtam, meg hoztam be, szinte mindent én csináltam azért hogy tudjon pihenni inkább, mert láttam rajta hogy tényleg szenved, fájt a lába, meg idegileg nagyon kivolt már szegénykém. Na meg persze az is ott volt hogy egyszerűen már alig várta hogy végre láthassa a bábát, nála inkább ez volt benne hogy ő már babázni akart, és tényleg szülés után ahogyan eltelt néhány hét, nagyon lelkesen csinálta, vezette a háztartást, amikor délutános voltam és otthon voltam délelőtt akkor én csináltam meg sok mindent hogy délután neki már ne kelljen, szinte igyekeztem mindent úgy csinálni hogy ő is pihenhessen egy picit tehát mi tényleg megosztottuk kettőnk közt. Olyan is volt amikor egyik hétvégén amikor már nem kellet szoptatnia akkor el is küldtem őt a barátnőjéhez kikapcsolódni és én voltam itthon a gyerekkel, akkor is jobbára csak főzni kellett amit megtettem, ő meg vígan elvolt, párszor felhívott de mondtam is hogy ne izguljon nincs baj, és nagyon jól elvoltam a picivel, amikor ő aludt akkor én is szundikáltam egyet, ha nem volt más dolgom. Így a 4 év alatt a párom nagyszerű anya lett, persze elején amikor még csak 5-6 hónapos volt és láttam hogy kínlódik én is féltem attól hogy most mi lesz ebből meg milyen anya lesz majd, tehát én elégé rettegtem, de ahogyan eltelt az idő rájöttem hogy azért a terhesség alatti szenvedés érthetőbb mint maga a gyereknevelése.

Huuu kedves kérdező a lelkemről levettél egy nagy súlyt! 10 hetes babás vagyok. Sokat vártunk rá nehezen sikerült de az elmúlt pár hét életem legsz@rabb időszaka. Kezdtem a 0-24 hányással...54kilóból pedig elég veszélyes veszteni ugyhogy ment a stressz. Az immunrendszerem a bányászbéka valaga alá került a semmiből beszívtam egy tüdőgyuszit mellhártya gyulladással kombinálva. Szívritmus zavarom lett illetve hypertoniám. Mindezt produkálom úgy, hogy én vagyok/voltam Ms. Egészséges életmód és a család Fittnessladyje.

Eddig a terhesség nekem nem gyere be. Azt hittem hogy majd rózsaszín köd lesz meg happy minden aztán a túrót. Jelenleg "mondjon le" stádiumba vagyok. Vérzéssel vasárnap kórházba voltam. A picinek van keze lába feje és mozog. Zokogtam a lelkifurdalástól hogy micsoda egy szemét r.banc vagyok mert utálok terhes lenni pedig ez a világ legcsodálatosabb dolga. Ilyen kettősséget az életbe nem éltem át...brutális

:)

miért stresszeled magad a szüléstől? Még van pár heted, majd ráérsz ott stresszelni! Amiatt a pár óra miatt te hónapok óta szorongsz, sok értelme nincsen. MIndkét szülés fáj, az egyik így, a másik úgy.

És van egy jó hírem! Senkinek sem kívánja egyetlen porcikája sem ezt a tortúrát, ahogy te fogalmazol, és a császárt sem, de jelenleg nincs más módja a gyerekszületésnek!

Nőjj fel az élethez és tanuld meg lesz..rni mások véleményét! Amint megtanultad lesz..rni, hogy ki mit mond, rájössz, hogy egyetlen dolog van, ami igazán számít, a te véleményed! A te döntéseiddel neked kell együttélni!

Ha szenvedni akarsz, hát szenvedj! De attól sem jobb nem lesz, sem gyorsabban nem fog eltelni az a kis idő,ami hátra van a szülésig!

Szia.

Semmi baj nincs a hozzáállásoddal!

Én ma töltöm a 28. hetet és megmondom őszíntén nem erre számítottam.

Folyton azt halottam az ismerősöktől,mennyire imádtak terhesek lenni,a hugom is.

Nekem már az elején kijutott a "jóból".

4 hetesen teszteltem pozítívat onnantól kezdve folyamatosan fájt a hasam,az orvos fenyegető vetéléssel rémisztgetett.

10 hetesen minden előjel nélkűl bevéreztem,a kórházban már ömlött belőlem.

Nemtudták mi okozta,befektettek.

Miután haza mentem még több mint 3 hétig barnáztam,folyton az ügyeletre szaladgáltam.

Emellett szigorú fekvésre lettem ítélve.

12 hetesen rájöttek hogy a lepény a méhszájon volt.

Nagyon vigyáznom kellett,mert azt mondták ha nagyon bevérzek meg kell szakítani a terhességet.

Nagyon sokat stresszeltem,féltem hogy elveszíthetem a babámat.

Aztán szerencsére a 18. heti ultrahangon már minden rendben volt.

Aztán jött a torok égés,kézzsibbadás,a plussz kilók amik csak úgy rohannak fel rám pedig nem sokat eszek.

Elegem van abból hogy egy szóra el sírom magam.

A napokban még véreset is hánytam a savtól.

Állandóan azon aggódom jól van-e a pici,mert lusta és nem viszi túlzásba a mozgást.

Sokat keményedek néhány méternyi sétától is.

Méhszáj állapotot meg még mindig nem nézett az orvos.

Vannak ájulás közeli rosszúlléteim is,de ez sem zavarja.

Néha szörnyű derék és hátfájásom van,gyógyszert meg ugye nem veszek be.

Mindezek ellenére sokat vigyorgok és vannak napok mikor minden szép és jó.

És annyira tudok örűlni mikor mocorog.

A párommal is harmónikus a kapcsolatunk és ez erőt ad.

Már nagyon várom hogy a kezemben tarthassam.

A kicsikémet már most IMÁDOM,de nem hiszem hogy valaha is azt mondom majd hogy annyira csodálatos volt terhesnek lenni.

Viszont a gyerekemért bármit elviselek!!!!

A kezdeti sok rossz miatt nem vállalok még egy gyereket,mert amin a vérzés miatt keresztűl mentem,nem akarom még egyszer átélni.

Nem akarok mégegyszer olyan lelki fájdalmat!

A szüléstől én is félek,nem a fájdalomtól hanem mert annyi komplikációról hallani mostanában.

Azért remélem rendben lezajlik majd.

Egyébként én azt sem engedem hogy a párom bent legyen vagy bárki a családból a szülésnél,mert szerintem nem szép látvány egy szülés és nem akarom hogy lássanak szenvedni!!!

Én pont császárt nem szeretnék,mert számomra az félelmetes.

Szóval ne aggódj nem vagy egyedűl a problémáiddal.

Nyugodj meg,már nem sok idő és meg lesz a babád :)

Négyszer voltam terhes és utáltam terhesnek lenni! Le lehet pontozni, de nem nekem találták ki, de a szüléseimet nem adtam volna oda semmiért sem. :)

Azok kárpótoltak a 4*9 hónapért. :)

Ugyanakkor az anya nem attól lesz jó vagy rossz, hogy szerette e a terhességet vagy sem.

Valszeg lesz ötödik is és már most herótom van az előttem álló hónapokból. Hányinger, állandó pisilés, lábfájás, állandó fáradság, kialvatlanság, derékfájás, a végén meg mozgásképtelenség. :( Blöeee...

Az anyaság a szülés után kezdődik el. Addig csúnyán szólva két lábon járó inkubátor az ember. A magzatnak, ha fizikailag jól van, pont semennyire nem számít, hogy az anyja mit gondol vagy nem gondol.

A nagyobb meló a gyereknevelés. Nem is a gondozás része, az eléggé mechanikus, gyorsan megtanulható. Később, amikor már az értelmi, érzelmi világa fejlettebb, akkor lehet jól vagy rosszul csinálni.

De az eredmény csak 20-30 évvel később derül ki.