Mit gondoltok, baj van a hozzáállásommal és hiba volt gyereket vállalnom?

Imádom a stílusodat kérdező, de most komolyan:-)

Végre valaki, aki vállalja a valós érzéseit, és nem csomagol mindent rózsaszínbe! Ráadásul bevallja azt is, hogy ő is számít önmagának.

Írom ezt úgy, hogy mind az 5 terhességemet imádtam. Mondjuk könnyű úgy, hogy hírből sem ismertem hányingert, émelygést, derékfájást, lábdagadást. Kivirultam, oda voltam a szexért, így még az sem zavart, hogy a cukorbetegségem miatt hetente jártam a diabetológiára. Jó volt az is, rengeteget lehetett traccsolni:-)

A szüléseim is gond nélkül, gyorsan lezajlottak.

De tudom azt, hogy nem mindenki ilyen szerencsés.

Ahogyan azt is tudom, hogy az egyik legnagyobb hiba, ha már a terhesség elejétől minden a babáról szól, aztán a születése után szinte eltűnik maga a nő, és lecserélődik anyukára.

Egy kis önzőség mindig kell. A szülés után is. Jár a forró fürdő, nem baj, ha apánál kicsit nyekereg a baba, jár a nagy szunya, meg minden, amit ki tudunk szorítani magunknak.

Mert csak akkor lehetünk jó anyák, ha magunkra is gondolunk, magunknak is adunk.

27-es vagyok.

Igen,látom hogy nem jó orvos,megnézetem magam egy másikkal mindenképpen.

19 hetesen görcsöltem több mint egy órán át,elmentem hozzá,de csak ultrahangon nézett belső méhszájat.

Akkor azt mondta egy kézi vizsgálat nem biztos hogy jót tenne,de ha nem múlik vagy még jelelentkezne máskor is akkor megnéz.

Azóta nem volt szerencsére görcs,de méhszáj vizsgálat se.

A védőnőm szerint ez igy jó,mert csak a végén kell nézni.

Nemtudom mit gondoljak,de hátha egy másik doki másképp gondolja mint ők.

Nem vagy rossz anya.

Én sem úgy éltem meg a terhességet mint ahogy a sok a babás mamás oldal sugallja. Nem tudtam vele beszélgetni amíg a pocakban volt, maximum magamban, 36. héttől azt éreztem hogy miért nem csak 8 hónap a terhesség miért 9? Már a cipőmet sem tudtam bekötni egyedül és nyomott valami ideget a kislányom ami miatt zsibbadt a kezem és nem éreztem az ujjaimat. Elegem volt az egészből.

A vajúdásnál csak azt éreztem hogy kib*szottul fáj és nem történik semmi (nem tágultam tízen óra alatt semmit) Én kértem az EDÁ-t ami megváltás volt, még pihenni is tudtam (és sokat segített mert pár óra alatt 4 ujjnyira tágultam) Amikor az orvos közölte hogy jönnek a tolófájások elsírtam magam hogy nem akarom hogy még egyszer fájjon. A végére nem is emlékszem, 20 perc alatt lett a kislányom, hirtelen eltűnt a hasam és ott feküdt egy kis véres manó, na azt soha sem fogom elfelejteni.

Na de az utána következő hetek sem voltak ám a cuki muki alvós evős rózsaszín vattapamacsos együttalvós időszak . Hasfájás éjszakázás, kialvatlanság. Sokszor együtt sírtam a lányommal, nem is tudom hogy bírta a férjem. Akkor én is úgy éreztem rossz anya vagyok. Majd jött hogy fogy a tejem tápszer kell, de mindenhol azt olvasom, hogy "ilyen nincs annyi tej van amennyi a babának kell", akkor én valamit rosszul csinálok, sírtam ő is sírt mert éhes volt.Aztán egyszer csak elhatároztam magam hogy kizárom a külvilágot és lefo"om hogy ki mit gondol rólam. És láss csodát akkor kezdtem el élvezni az anyaságot (lehet a hormonok is addigra ürültek ki). Ekkor volt 5 hónapos a kislányom.

Szóval ne méregesd magad másokhoz, mindenki másként éli meg a terhességet szülést, első heteket. Nem biztos hogy jobb anya az aki a külvilág felé áradozik. Sőt!

Most egy éves a lányom és szeretem, nagyon imádom nézni ahogy pakolgatja a játékait, nyitott, kiegyensúlyozott gyerek, bár most meg kezdődik a hiszti korszak, de tanulva az első időkből nem érdekel ki szerint jó, vagy rossz amit csinálok. A férjemmel értsünk egyet és a többi nem számít.

Szóval próbálj meg nem beleesni az én hibámba és zárd ki a "jóindulatú" belepofázást az életetből, sokkal egyszerűbb lesz mindenkinek.

itt nem őszinte bevallásról, meg hasonlókról van szó, amikor valaki a terhességét negatívan fogja fel.

hanem egy ambivalens érzésekkel járó állapotban ő a negatívra koncentrál, más meg csak a célt nézi.

így lesznek terhességükre örömmel, ill terhességükre lehangoltan visszaemlékezők.

ez pedig egyszerű egyéni világnézete mindenkinek.

szélsőségesítve, vannak akik valamiért öngyilkosok lesznek, míg ugyanazért mások megrántják a vállukat.

"Minden jóban az a rossz, és minden rosszabn az a jó, hogy elmúlik."

"akik a terhességet magát nem szerették "

ugyanígy vannak azok is, akik meg a babakort nem szerették...

valaki A valaki B kategória

Na ezt kicsit elnézted mert nem szoktam pontozni negatívot meg pláne nem. Szeretem az előítéleteket...

Nem vagyok "szenvedő". Beszívtam egy tüdőgyuszit mellhártya gyulladással 6 hetesen 8 hetesen bevéreztem és nonstop hánytam. Nem élveztem nyilván de most 12 hetesen egészségesen (kopp kopp) lassan a hányinger is múlóban úgyhogy remélem a szép része most jön. Ha valaki megkérdez az első trimeszterem egy nagy kalap lepény volt azért mert... lehet hogy ez valahol érthető is. Ettől a Babánkat imádom óvom szeretem aggódok érte és hiszem, hogy meg fogom tapasztalni a babavárás szép időszakát is!

Nem értem miért kell mindenkire ráerőltetni ezt a "kismama vagy légy felhőtlenül boldog" sztorit. Főleg első babásoknál teljesen természetesek a kérségek és az aggodalmak ez is a felkészülés része. Illetve baromi kevés gondtalan (egészségügyileg) terhes kismamit hallok aki nem szeret terhes lenni. De teljesen mindegy nyilván én vagyok a hülye mert szerinted lepontoztalak azért mert nem értek egyet. Személy szerint az ilyeneket megbeszélni átbeszélni szeretem mert attól fejlődik a jellemem de nyilván van aki addig jut el hogy ki merre meddig pontoz.